járn

See also: jarn and järn

Icelandic

Chemical element
Fe
Previous: mangan (Mn)
Next: kóbolt (Co)

Etymology

From Old Norse járn, from Proto-Germanic *īsarną, from Proto-Celtic *īsarnom, from Proto-Indo-European *h₁ésh₂r̥ (“blood”).

Pronunciation

• IPA^(key): /jaurtn/, /jautn/

  Rhymes: -autn

Noun

járn n (genitive singular járns, nominative plural járn)

1. iron

Derived terms

• hafa mörg járn í eldinum
• járna
• járnbentur
• járnblendi
• járnbraut
• járnbrautarlest
• járnbrautarstöð
• járnkarl
• járnsmiður
• járntjald
• járnvara
• járnvarinn
• járnöld
• skrúfjárn

 

See also

• stál

Jamtish

Alternative forms

• jáðn

Etymology

From Old Norse járn, from Proto-Germanic *īsarną, from Proto-Celtic *īsarnom, from Proto-Indo-European *h₁ésh₂r̥ (“blood”).

Pronunciation

• (Hammerdal, Ström) IPA^(key): [¹jaːn̪]
• (Berg, Klövsjö, Rätan) IPA^(key): [¹jaːn̠]
• (Most dialects) IPA^(key): [¹jæːn̪], [¹jæːn̠]

Noun

járn n

1. iron

Declension

  Declension of járn (strong long a-stem)

neuter	singular		plural
	indefinite	definite	indefinite	definite
nominative-accusative	járn	járn'eð	járn	járn'a
dative	járn	járnan	járn	járnum
compound-genitive	járn	―	járn	―
vocative	járn	―	járner	―

Old Norse

Alternative forms

• ísarn, jarn, éarn

Etymology

From Proto-Germanic *īsarną, from Proto-Celtic *īsarnom, from Proto-Indo-European *h₁ésh₂r̥ (“blood”). Cognate with Old English īsern and Old High German isarn.

Noun

járn n

1. iron

Descendants

• Icelandic: járn
• Faroese: jarn
• Norwegian Nynorsk: jarn
• Jamtish: járn
• Elfdalian: ienn
• Old Swedish: iærn, iarn
  • Swedish: järn
• Old Danish: jarn, iærn, iarn
  • Danish: jern, jærn
    • Norwegian Bokmål: jern
      • → Norwegian Nynorsk: jern (partially from dialects with j-umlaut)
  • Scanian: jærn
• Gutnish: jan

References

• Zoëga, Geir T. (1910) A Concise Dictionary of Old Icelandic‎^[1], Oxford: Clarendon Press