Udvard
Udvard (szlovákul Dvory nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
Udvard (Dvory nad Žitavou) | |||
Az udvardi községháza | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nyitrai | ||
Járás | Érsekújvári | ||
Rang | község | ||
Polgármester | Branislav Becík | ||
Irányítószám | 941 31 | ||
Körzethívószám | 00421 (0) 35 | ||
Forgalmi rendszám | NZ | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 4999 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 81 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 122 m | ||
Terület | 63,85 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 59′ 36″, k. h. 18° 15′ 51″47.993333°N 18.264167°EKoordináták: é. sz. 47° 59′ 36″, k. h. 18° 15′ 51″47.993333°N 18.264167°E | |||
Udvard weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Udvard témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Fekvése
szerkesztésUdvard Érsekújvártól 9 km-re keletre, a Zsitva bal partján fekszik, a Kisalföld északkeleti peremén. A Zsitva ma a falutól 2 km-re nyugatra folyik, jelenlegi medrét 1845-1850 között alakították ki, az Érsekújvár-Párkány vasút építésekor. Korábban a falu nyugati szélén folyt. Baloldali mellékvize a Baromlaki- vagy Danóc-patak, melynek medrét 1942 körül alakították ki. Déli határa közelében folyik a Perbetei-patak (vagy Pónásza), melyen a második világháború után kis tavat duzzasztottak fel.
Közepes tengerszint feletti magassága 122 méter, a község területe 112-161 méteres magasságban fekszik. Udvard területén számos kavicsbányató található, melyeket halastóvá alakítottak át. Két nagyobb összefüggő erdőterület található Udvardon: a községi erdő a vasútállomás közelében (akácos, feketefenyő, erdeifenyő), és a Kereszt-dűlői-erdő (akác, kismértékben tölgy és bükk) a község keleti határán (erdőgazdaság).
A községhez tartozik Újtagpuszta (Nový Diel), mely a vasútvonaltól délre, a Perbetei-patak mentén fekszik, korábban a bajcsi állami gazdaság birtoka volt. Jelentősebb majorságok Udvard területén az Ács-major (Ačov majer), valamint a Fölső-tagi major vagy Praszóháza (Horný Diel). Már nem létező puszták/majorok: Szőke-major; Steiger- vagy Bolyki-major (1960 körül bontották le); Dékány-major (az 1950-es években bontották le); Vadkerti-major, Boncz-major; Paksi-, vagy Paxy-major (az 1970-es években bontották le); Bachl-, vagy Sólyom-major (1968 körül lebontották); Teller-major (az ötvenes években lerombolták). Kisebb lakott helyek még a Lizsica-, az Istenes- és az Árendás-major.
Nyugatról Érsekújvár, északról Zsitvabesenyő, északkeletről Kisbaromlak és Komáromszemere, délkeletről Csúz, délről pedig Bajcs községekkel határos. Udvard a történelmi Komárom vármegye északi szélén, Bars és Nyitra vármegyék határán feküdt, a nyugati és északi községhatár vonala az egykori megyehatárt követi. Délkeleten Csúzzal közös határát az 589-es országút vonala alkotja, melynek helyi elnevezése (Bánya-út) arra utal, hogy a Komáromot a bányavárosokkal összekötő egykori út vonalán halad.
Udvardon keresztülhalad az Érsekújvárt Ipolysággal összekötő 75-ös főút, valamint a Verebély-Ógyalla közötti 511-es út (Komáromi, illetve Besenyei út). A Komáromba vezető utat 1905-ben látták el szilárd burkolattal. Udvardot mellékút köti össze a 4,5 km-re északkeletre fekvő Kisbaromlakkal. A szilárd burkolatú Tölgyesút a Csúzhoz tartozó Szentmiklóspuszta, valamint a perbetei vasútállomás felé teremt összeköttetést. A szövetkezet kis mezőgazdasági repülőteret is épített a Török-domb lábánál.
Vasútállomása (az Érsekújvár-Párkány vonalon) a falutól 3 km-re délre található. Az állomást 1898-ban építették; 1910-ben a nagysurányi, a diószegi és a nagyszombati cukorgyárnak is volt itt rakodója és mázsaháza. A bajcsi uradalom ebben az időben cukorgyár építését tervezte a vasútállomás közelében. Az állomás (mely tehervagonok ki- és berakodására is alkalmas) közelében iparvágány ágazik el a nagytelepi tápszergyártó üzem felé.
Élővilága
szerkesztés-
2014
-
2023
A faluban egy kéményen lévő gólyafészek volt található a Dózsa György utcában, melyet 2017-ben alátétre helyeztek át. 2013-ban 3, 2014-ben egy fióka repült ki. Ezen kívül a Petőfi utca sarkán volt alátét, de 2018-ban eltávolították.[2]
Története
szerkesztésUdvard vidéke ősidők óta lakott terület, a Góré dűlőnél római castellum nyomait találták meg. A faluban 7.-8. századi avar temető volt, ebből 98 sírt tártak fel.[3] Az Esztergomi út (mely az Ács-majort és a 75-ös főutat köti össze) már az ókorban is létezett.[4]
A faluban már 1075-ben kápolna állt Szent Márton tiszteletére. Ekkoriban királyi birtok volt, melyet a garamszentbenedeki apátságnak ajándékoztak – ez Udvard első írásos említése. 1228-ban itt tört ki Magyarország első jobbágylázadása. 1268-ban Udvardot a vámmal együtt megvette az esztergomi érsekség 200 márkáért.[5] 1307-ben Tamás esztergomi érsek vezetésével egyházi zsinatot tartottak itt, ekkor rendelték el az esti harangszót és Boldogságos Szűz tiszteletére háromszor az Üdvözlégy el imádkozását. A középkorban a falu közelében (valószínűleg a Zsitva gázlójánál) feküdt Huba település, mely később teljesen elpusztult.
Már 1427-ben mezővárosként szerepel a forrásokban.[6] A gyorsan növekedő település 1429. október 2-án városi jogokat kapott, 1441-ben pedig a pallosjogot is elnyerte. 1462-ben Udvard járási székhellyé vált. A törökök 1530-ban és 1533-ban támadták meg először, majd 1550-ben és 1554-ben ismét nagy pusztítást vittek végbe (ez utóbbi támadáskor pusztult el a Szent Márton halmi erődítés és a Szt. Márton kápolna). A török idők emlékét őrzi a falutól keletre emelkedő Török-domb (140 m), melyet a szájhagyomány szerint a törökök sajkáikkal hordtak össze.
1572-ben Udvard tartósan török uralom alá került, ezzel hanyatlásnak indult, temploma is elpusztult. Miután közelében felépült Érsekújvár vára 1580-ban, szinte állandóan harci tevékenység folyt a környékén. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[7]
1611-ben a királyi had fegyveresei szálltak meg a faluban.[8] 1615-ben hódolt falu.[9] 1663-ban a törökök innen irányították Érsekújvár ostromát. A lakosságot a fekete himlő (1655, 1678, 1685) is tizedelte. Udvard Érsekújvár visszafoglalásakor, 1685 nyarán szabadult fel a 113 éves török uralom alól. A majtényi fegyverletétel után a környék ura Szász Keresztély Ágost esztergomi érsek lett, aki fekete-erdei német iparos családokat telepített itt le.
1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakkal együtt Udvardot felégette.[10] Az 1715-ös összeírás szerint Udvardnak mintegy ezer lakosa volt. A 18. század végéről ismert a falu vázlatos térképe.[11]
1848-ban Fényes Elek leírása szerint 3457 lakosa volt. Komárom vármegye leírása című munkájában így ír a faluról: Udvard, igen régi magyar falu a Zsitva vize mellett, 3335 katolikus, 90 református s 32 zsidó lakossal. A falu közepén áll az újabb ízlésű katolikus parochiális szentegyház, azonban a reformátusok is bírnak itt anyaegyházat. Határa 13,500 hold, s merő rúna, sárga és fekete agyag, hellyel közzel homokos, átalában termékeny elsőosztályú szántóföldek, jó rétekkel s középszerű bortermő szőlőskertekkel dicsekedhetik. Erdeje 70 hold tölgyesnél több nincs. Áll 100 és 1/2 régi szabályzatlan telekből, s a lakosok nem úrbér szerint tesznek szolgálatot, hanem terményeikből 1/10-det adnak s egy lelkes gazda 120 posoni mérős földet bír. Az említett telkekből csak 90 adózik, mert 6-ot nemes érseki hűbérnökök bírnak, a fennmaradt rész pedig, vagy a plébániához , vagy a bírósághoz, vagy a hadnagysághoz tartozik. A közmunkabéli összeírás szerint van itt 261 leszállított telek, 355 házas zsellér 37 lakó, 45 kézmívesei közül kovács 4, kollár 2, szabó 6, takács 11 , csizmadia 12, szűcs 4 . varga 5, asztalos 1, s ezek mindnyájan , 11 kontárt kivéve, céhbéliek, s részint az érsekújvári, részint a verebélyi, esztergomi, nagysallói, sellyei céhekhez tartoznak. Földesura 1268-tól fogva az esztergomi érsek. Az udvardiak hajdan királyi szolgák vagy udvarnokok voltak.[12]
Ekkoriban a falu híres volt káposztájáról, de elsősorban szőlő- és bortermeléséről vált ismertté. 1866-ban csaknem az egész szőlőállományt újra kellett telepíteni a fagykár miatt. 1878 után a filoxéra pusztításai miatt 70 évre csaknem teljesen megszűnt a szőlőművelés, később homokos talajon telepítették újjá a szőlő nagy részét.
1878-ban alakult meg a községi tűzoltóegylet, és ekkor építették a tűzoltószertárat is (1990 körül lebontották). 1880-ban Simor János érsek 1000 forintot adományozott iskolaépítésre.[13] Az első világháborúban 138-an estek el a faluból. 1912-ben felépült az első kultúrház (népház), 1916-ban pedig megalakult a fogyasztási szövetkezet. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.
1919-ben Udvard harcok színhelye volt a cseh legionáriusok és a magyar Vörös Hadsereg katonái között. 1919. június 10-én a megszálló cseh legionisták meggyilkolták a templom déli falánál Wágner Béla és Szokolai István jegyzőt, valamint egy nappal később Kálazi Ferenc és Kálazi Lajos munkásokat.
Udvard 1919-1938 között Csehszlovákiához, 1938-1945 között Magyarországhoz tartozott, ezen belül Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része.
1922-ben felépült az olvasókör székháza (a mai községháza helyén állt). A képviselő-testület 1930. május 3-ai jegyzőkönyve szerint a falu 4 új marhavásárnapot kapott, így összesen évente hat vásárt rendezhetett. 1933. augusztus 19-én a Forgó utcában kitört tűzvészben többek között a fatelep is leégett. A második világháború frontjain 96 udvardi vesztette életét, 1944-ben pedig a teljes zsidó lakosságot (65 fő) koncentrációs táborba hurcolták. A második világháború frontja 1945. március 28-29-én haladt át Udvardon, a templomtorony is bombatalálatot kapott. Ekkor pusztult el a 19. század elején épült zsidó imaház és iskola is. 1946-1948 között mintegy 1200 udvardi lakost telepítettek ki, helyükre szlovákokat telepítettek be; ekkor vált a korábban kizárólag magyarlakta település vegyes nemzetiségűvé.
1963 januárjában a Zsitva elárasztotta a község északi és nyugati részeit, valamint elsodorta a régi hidat.[14] 1986-ban a faluközpontban felépült a Jednota üzletház.
Népessége
szerkesztésA korábbi csehszlovák demográfiai munkákban előfordult, hogy Udvardot a szlovák nyelvterülethez sorolták, aminek semmiféle alapja nem volt, csupán a szlovák nyelvszigetek természetes összekapcsolását szolgálta a magyarok kimutatásának kárára.[15]
1880-ban 4035 lakosából 3741 magyar és 90 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 4174 lakosából 4078 magyar és 54 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 4198 lakosából 4096 magyar és 79 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 4387 lakosából 4343 magyar és 34 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 4867 lakosából 4509 magyar és 160 csehszlovák volt.
1930-ban 5245 lakosából 4536 magyar, 510 csehszlovák, 82 zsidó, 5 német, 67 egyéb nemzetiségű és 45 állampolgárság nélküli volt. Ebből 4935 római katolikus, 181 református, 119 izraelita, 5 evangélikus, 2 görög katolikus és 3 egyéb vallású volt.
1941-ben 5397 lakosából 5294 magyar és 51 szlovák volt.
1970-ben 5855 lakosából 4671 magyar és 1171 szlovák volt.
1980-ban 5566 lakosából 4245 magyar és 1288 szlovák volt.
1991-ben 5143 lakosából 3917 magyar és 1159 szlovák volt.
2001-ben 5138 lakosából 3684 (71,70 %) magyar és 1323 (25,75 %) szlovák nemzetiségű volt. A 2001-es népszámláláskor Szlovákia legnépesebb községe volt.
2011-ben 5164 lakosából 3208 (62,12 %) magyar és 1550 (30,01 %) szlovák nemzetiségű volt.
2021-ben 4999 lakosából 2645 (+122) magyar, 1713 (+159) szlovák, 30 (+17) cigány, 1 ruszin, 23 (+4) egyéb, 587 ismeretlen nemzetiségű volt.[16]
Oktatás, kultúra
szerkesztés- Az egykori Boncz-kastély kertjében épült fel az udvardi alapiskola (magyar és szlovák nyelven egyaránt folyik az oktatás) épülete 1961-ben. Óvoda már 1905 óta működik Udvardon.
- Az egykori községháza helyén épült fel 1970-ben a Mezőgazdasági Szakközépiskola épülete, melyhez kollégium is tartozik. A szakmunkásképző intézet mellett vállalkozói szakközépiskola is működik itt.
- A kultúrház 1968-ban épült az egykori Népház helyén, van itt egy nagy színházterem, klubhelyiségek és konyha is. Színházi előadások, lakodalmak, gyűlések céljára használják.
- A községben számos civil szervezet működik: Kaszap István 28. számú Cserkészcsapat,[17] Gitárklub, Tapsikolók, Vöröskereszt, Harmadrendi Ferencesek.
- A felvidéki magyar helytörténészek ötödik országos összejövetelének helyszíne volt 2001. április 28-án.
Gazdaság
szerkesztésA mezőgazdasági szövetkezet 1949-ben alakult, és 1972-ben egyesült a kisbaromlaki szövetkezettel, 1986-ban 5386 hektáron gazdálkodott. Fő telephelye a vasútállomás közelében van (Nagytelep), 1980-ban épült disznótelepén mintegy 8000 hízót tartanak, szarvasmarhatelepe 1200 férőhelyes. A Nagytelep közelében található az Oligo cukorgyár (kukorica feldolgozásával állítanak elő cukrot), a gyümölcsleveket előállító gyümölcsfeldolgozó, az üvegházi kertészet, valamint a silók és a tápszergyártó üzem.
A Novofruct cég fűszerpaprika-szárítással, zöldségszárítással és konzervgyártással foglalkozik. A szárított fűszerpaprikát az érsekújvári üzemben őrlik meg. A Novogal Rt. nagy csirketelepet működtet a községben (az 1960-ban létesült tyúkfarm fő profilja a tojástermelés).
Udvard híres szőlőtermesztéséről, a legkiterjedtebb szőlők a falutól északkeletre levő szőlőhegyen találhatóak. 1950 után a szövetkezetesítés és a tagosítás során a régi szőlők nagy részét beszántották és új telepítéseket végeztek a baromlaki út mentén. A szőlőhegy újratelepítését 1971 után végezte el a szövetkezet, 1983-1986-ban korszerű pincegazdaságot is létesítettek itt.
A vasúttól délre eső területen, valamint a falutól északkeletre kiterjedt gyümölcsösök találhatóak (alma, cseresznye, barack, szilva). Előbbi terület az OVD (Ovocinárske družstvo) gazdasághoz tartozik, mely összesen 177 hektár területen gazdálkodik (ebből 115 hektár almáskert[18]). Korábban többen foglalkoztak selyemhernyó-tenyésztéssel Udvardon, az újvári utat az 1940-es évekig eperfák szegélyezték.
Geotermális kútját 1980-ban létesítették. A másodpercenkénti 7,2 liter vízhozamú, 62 °C hőmérsékletű termálvíz hasznosításának tervezete azonban csak 2008-ban fogalmazódott meg.
Nevezetességek
szerkesztés- Szent Adalbertnek szentelt katolikus templomát mai formájában 1754-1776 között építették. Valószínűleg már a 11. században létesült itt templom. Később a tatárjárás illetve a török pusztítás során elpusztult, de mindig újjáépítették. Az új templomot 1608-ban a helyi protestánsok elfoglalták, de a törökök 1647-ben visszaadták a katolikusoknak. 1685-ben súlyos károkat szenvedett. 1754-ben kezdték el újjáépítését, a tornyot 1769-ben, a templomot 1776-ban szentelték fel. Oltárképe 1777-ben készült, értékes (főként barokk) berendezéséhez tartozik Szt. Adalbert fából faragott szobra, a rokokó szószék és az 1760-ból származó áldozókehely. Támpilléreit 1908-ban építették.
- A Református templom homlokzatán az 1880-as évszám látható.
- A falutól nyugatra, a Zsitva fölé emelkedő Szent Márton halmon fekszik a híres búcsújáróhely, a Kálvária. Itt már a 11. században kápolnát létesítettek, később királyi tulajdonban levő kúria és kolostor is létesült (romjai még a 19. században is megvoltak), mely 1554-ben pusztult el. Az egykori kúria helyén Majthényi Adolf udvardi plébános kezdeményezésére, 5 évi építkezés után 1860-ban avatták fel a Kálváriát, mely hamarosan búcsújáróhely lett.
- Az első világháborúban elesett udvardiak emlékművét 1937. május 17-én avatták fel a templomkertben. A második világháborúban megsérült emlékművet 1948-ban kijavították. Később a második világháborúban elesett, valamint koncentrációs táborba hurcolt udvardiak névsorát is elhelyezték rajta.
- A községi hivatal nagytermét Mester Péter festő alkotásai díszítik. A Főtéren álló, a községi könyvtárnak és rendőrségnek is otthont adó épület 1994-ben épült, homlokzatán Udvard címere látható, előtte pedig 1996-ban kis szökőkutat alakítottak ki, melybe beépítették a sokáig a Polena fűszerüzlet előtt fekvő régi malomkövet is.
- A kitelepítettek és meghurcoltak emlékművét, Lebo Ferenc szobrászművész alkotását, 1996 szeptemberében avatták fel. A magas oszlop tetején nyitott tenyér látható, benne egy emberi szem. Az emlékmű körüli kőkockákkal kirakott járdában márványtáblákon azon települések (64) nevei olvashatóak, ahová udvardi lakosokat telepítettek ki. Az alkotás a benesi dekrétumok következtében 1946 és 1948 között kitelepített illetve meghurcolt 160 udvardi magyarnak állít emléket. A szoboravató-ünnepélyen beszédet mondott Dobos László író, a Magyarok Világszövetségének alelnöke.
- A plébánia 1761-ből származó épületét 1916-ban restaurálták.
- Az egykori Boncz-kúria épülete ma különféle üzleteknek ad otthont.
- Az egykori Schwarz-kúria ma panzióként működik (Zsitva panzió).
- A katolikus templom melletti parkban áll Wágner Béla és Szokolai István emlékműve, valamint Esterházy János emlékkopjafája.
- A régi községháza (1966-1994 között) épülete ma a szakközépiskolához tartozik. Falán helyezték el a felszabadulási emléktáblát.
- Az udvardi fogyasztási szövetkezet székháza 1934-ben épült.
- A régi gőzmalom 1906-ban épült a róla elnevezett téren; 1911 októberében kiégett, csak a falai és a gépház maradtak meg. 1936-tól villanymeghajtással üzemelt.
- A falumúzeumot 2009-ben nyitották meg.[19]
Szakrális emlékek
szerkesztés- A Szent Orbán-kápolna az udvardi szőlőhegyen található, a szőlőtermelők védőszentjének szentelték. 1760-ban állították fel, tornyában harang van, bent kis oltár és szentképek. Bár 1945-ben kirabolták, 1975-ben pedig villámcsapás érte, mindig helyreállították. Egészen 1943-ig minden Orbán-napkor (május 25.) körmenet indult a kápolnához. Belső falában 1931-ben emelt kőtábla található.
- Szent Flórián 1855-ből származó szobra a templomkertben található (az útkereszteződésből helyezték át ide 1971-ben).
- A katolikus templom bejárata előtt áll a Szentháromság-szobor (Horváth Józsefné állíttatta 1899-ben), valamint a Szent Család-szoborcsoport (Repka József alapítványa 1901-ből).
- Szent Vendel oszlopon álló szobra 1771-ben készült, egy kis halmon áll a Vendel-téren.
- Az Őrangyal-temető bejáratánál, a Malom-téren álló Őrangyal-szobrot 1850-ben állíttatta Fekete István és Dubrovay Mária.
- Nepomuki Szent János szobra a Kálváriához vezető bekötőút mellett áll. 1794-ben emelték, 1859-ben felújították; ekkor került jelenlegi helyére.
- A község területén számos kereszt található:
- A faluközpontban, a katolikus templom melletti parkban álló feszület valószínűleg eredetileg a templom melletti temetőben állhatott;
- Az Újvári kereszt Érsekújvár és Udvard határán áll, az országút közelében. Vörösmészkőből készült, felirata olvashatatlan;
- A Bessenyei-keresztet 1950 körül állíttatta Maczko Ferenc és neje, Kecskés Melánia;
- A Baromlaki-kereszt felirat nélküli, műkő kereszt, Udvard és Kisbaromlak határán áll, az út mellett;
- A Szőlőhegyi-kereszt eredetileg fából készült, de elkorhadt, ezért 1993-ban betonból öntötték ki;
- A Hornyák-keresztet 1890-ben újíttatta meg Pintér Sándor. A vörös mészkőből készült keresztnél nagyjából 1950-ig búzaszentelő szertartásokat végeztek.
Temetők és síremlékek
szerkesztésFő szócikk: Udvardi temetők és síremlékek
A jelenlegi köztemető a Baromlaki úton található, 1977-ben nyitották meg. Korábbi temetkezési helyek voltak: Templomkert, Szent József temető, Szent Anna temető, Őrangyala temető, Református temető, Zsidó temető.
Testvérközségek
szerkesztésHíres udvardiak
szerkesztés- Itt született 1795. január 18-án Podhraczky József történetíró.
- Itt született 1828. május 25-én Salgó János római katolikus alesperes-plébános, műfordító.
- Itt született 1880. június 19-én Istenes Károly magyar gyógypedagógus.
- Itt született 1888. szeptember 23-án Galla Ferenc magyar római katolikus pap, egyháztörténész, pápai prelátus.
- Itt született 1892-ben Pintér Béla magyar gazdálkodó, nemzetiségi politikus, 1939 után budapesti parlamenti képviselő.
- Itt született 1914-ben Maczkó István plébános.[20]
- Itt született 1916-ban Wojatsek Károly nyelvész, történész.
- Itt született 1919. december 31-én Kálazi József. Apja szegényparaszt volt. Négy polgárit végzett, majd 1934-től segédmunkás, 1939-től órabéres fűtő a MÁV-nál. 1940-től katonai szolgálatot teljesített. 1945-ben jött Magyarországra, alkalmi munkás, majd 1947-től a Budapesti Bútorszövetgyárban segédmunkás volt. 1949-ben lett hivatásos katona lett. Elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Különböző katonai beosztásokat töltött be, 7 évig hadosztály törzsfőnök, majd parancsnok, 1961-től az 5. hadsereg törzsfőnöke, majd parancsnoka volt. 1973-ban kinevezték a honvédelmi miniszter helyettesévé, egyben a Magyar Néphadsereg személyügyi főcsoportfőnöke lett. Beosztásából 1976-ban mentették fel. 1948-tól tagja a Magyar Dolgozók Pártjának, majd belépett az MSZMP-be. 1967. március 19. és 1975. április 11. között Fejér megye 6. számú egyéni választókerületében országgyűlési képviselő volt.
- Szabó János (1872-1928) kántortanító, 1896-tól haláláig tanított a községben, a régi iskola falán 1969-ben elhelyezett emléktábla őrzi emlékét.
- Kesselőkeői Majthényi Adolf egykori udvardi alesperes és plébános, a kálvária építtetője.
- Angyal Miklós helytörténész Udvard nevezetességei című munkájában írta meg a község monográfiáját. Munkásságát 1996-ban Udvard község címerének aranyfokozatával tisztelték meg.
- Itt szolgált Ürményi Péter (1768-1839) fölszentelt püspök.
- Itt szolgált Szabó József (1805-1884) fölszentelt püspök.
- Itt szolgált Balázsi Gergely (1811-1889) szentszéki jegyző, esperes, plébános.
- Itt szolgált Ott Ádám (1843-1920) plébános, egyházjogi doktor.
- Itt szolgált Gyárfás István Tihamér (1863-1916) pap, tanár, művészettörténész.
- Itt szolgált Thain János (1870–1930 után) tanító, iskolaigazgató, kántor, anyakönyvvezető.
- Itt szolgált Elek Lajos (1921-2007) plébános.
Képtár
szerkesztés-
Udvard látképe a Kálváriáról
-
A katolikus templom
-
A katolikus templomban
-
A református templom
-
A mezőgazdasági szövetkezet székháza
-
Park a faluközpontban
-
Az 1919-es mártírok emlékműve
-
Kopjafa a parkban
-
A Jednota-áruház
-
A régi malom épülete
-
Malom-tér
-
A Zsitva-panzió
-
Vasútállomás
-
Az udvardi kavicsbányatavak egyike
-
A szőlőhegyen
-
Víztorony Újtagpusztán
-
Szentháromság-szobor
-
A Szent Család-szoborcsoport
-
Nepomuki Szent János szobra
-
Szent Vendel szobra
-
Szőlőhegyi-kereszt
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Zlata Čilinská 1960: Nové nálezy z neskorej doby avarskej na jz. Slovensku. Archeologické rozhledy 12, 836-837; Anton Točík 1978: Dvory nad Žitavou, okres Nové Zámky. In: Významné slovanské náleziská na Slovensku. Bratislava, 72-74; 1983: Pohrebisko z doby avarskej ríše v Dvoroch nad Žitavou, okres Nové Zámky. Castrum Novum 2, 47-127.
- ↑ Ján Mravík: Kronika Jednotného roľníckeho družstva AURÓRA Dvory nad Žitavou. In: Angyel, M. 2006 (szerk.): Udvardi mindenes gyűjtemény. Komárno, 246-247.
- ↑ Knauz Nándor: Mon. I, 548; Gyulai Rudolf 1889: Komárom vármegye és város Róbert Károly koráig való történetéhez. In: A Komárom-Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet jelentése 3, 35.
- ↑ 2020 Zsigmondkori Oklevéltár XIV. 1427. Budapest, No. 448.
- ↑ UC 45:28, pag. 12a
- ↑ Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 30.
- ↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 100. Konv. 1. 1615.07. fol. 153-157., 162.
- ↑ Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703-1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267.
- ↑ Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára. [2016. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ 1886 Simor Album. Esztergom, 237.
- ↑ Archivált másolat. [2008. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 6.)
- ↑ A. Petrov 1924: Přispěvky k historické demografii Slovenska. Praha; Jócsik Lajos 1943: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken. Budapest, 7-8.
- ↑ ma7.sk
- ↑ http://www.udvardicserkesz.sk/
- ↑ Archivált másolat. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 6.)
- ↑ Új Szó 2009. június 4-i lapszáma
- ↑ knihydominikani.sk; regifotok.csemadok.sk
Források
szerkesztés- Nagy György: Legyen emlék a múltból - legyen emlék a jövőnek
- 2020 Zsigmondkori Oklevéltár XIV. 1427. Budapest, No. 448.
- Ivan Cheben – Michal Cheben 2017: Výskum sídliska v Dvoroch nad Žitavou. AVANS 2012.
- Nils Müller-Scheeßel – Jozef Bátora – Samantha Reiter – Kai Radloff – Peter Tóth 2016: Výsledky prospekcie v povodí rieky Žitava. Študijné zvesti 60.
- Paterka Pál - Ján Tirpák 2016: Terénne a geofyzikálne prieskumy stredovekých sakrálnych objektov. Monument revue 5/1, 69-71.
- Peter Ivanič 2015: Majetky opátstva v dnešnom Hronskom Beňadiku v rokoch 1075 a 1209. Studia Historica Nitriensia 19/1.
- Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 194-195, 197-198.
- Angyel, M. 1994: Udvard nevezetességei
- Angyel, M. 1993: Udvard múltja és jelene. Egy királyi kúria története. Pozsony.
- Juraj Pavúk 1964: Grab des Želiezovce-Typus in Dvory nad Žitavou. Slovenská archeológia 12, 5-68.
- Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 625.
- Wenzel Gusztáv 1872: Nyitra vármegyének XV. századbeli vámhelyei. Pest.
- Udvard dűlőnevei
- Udvard belterülete
- Hivatalos honlap