1Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban. (1a) Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]

3Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.

11Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13[ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]