kezdet
Hungarian
editEtymology
editPronunciation
editNoun
editkezdet (usually uncountable, plural kezdetek)
Declension
editInflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kezdet | kezdetek |
accusative | kezdetet | kezdeteket |
dative | kezdetnek | kezdeteknek |
instrumental | kezdettel | kezdetekkel |
causal-final | kezdetért | kezdetekért |
translative | kezdetté | kezdetekké |
terminative | kezdetig | kezdetekig |
essive-formal | kezdetként | kezdetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kezdetben | kezdetekben |
superessive | kezdeten | kezdeteken |
adessive | kezdetnél | kezdeteknél |
illative | kezdetbe | kezdetekbe |
sublative | kezdetre | kezdetekre |
allative | kezdethez | kezdetekhez |
elative | kezdetből | kezdetekből |
delative | kezdetről | kezdetekről |
ablative | kezdettől | kezdetektől |
non-attributive possessive - singular |
kezdeté | kezdeteké |
non-attributive possessive - plural |
kezdetéi | kezdetekéi |
Possessive forms of kezdet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kezdetem | kezdeteim |
2nd person sing. | kezdeted | kezdeteid |
3rd person sing. | kezdete | kezdetei |
1st person plural | kezdetünk | kezdeteink |
2nd person plural | kezdetetek | kezdeteitek |
3rd person plural | kezdetük | kezdeteik |
Derived terms
editExpressions
Further reading
edit- kezdet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN