keresztcsont

Hungarian

keresztcsont (shown in red)

Etymology

kereszt (“cross”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛrɛstt͡ʃont]
• Hyphenation: ke‧reszt‧csont

Noun

keresztcsont (plural keresztcsontok)

1. (anatomy) sacrum (a large triangular bone located at the base of the spine between the two hipbones of pelvis and formed from fused vertebrae)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	keresztcsont	keresztcsontok
accusative	keresztcsontot	keresztcsontokat
dative	keresztcsontnak	keresztcsontoknak
instrumental	keresztcsonttal	keresztcsontokkal
causal-final	keresztcsontért	keresztcsontokért
translative	keresztcsonttá	keresztcsontokká
terminative	keresztcsontig	keresztcsontokig
essive-formal	keresztcsontként	keresztcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	keresztcsontban	keresztcsontokban
superessive	keresztcsonton	keresztcsontokon
adessive	keresztcsontnál	keresztcsontoknál
illative	keresztcsontba	keresztcsontokba
sublative	keresztcsontra	keresztcsontokra
allative	keresztcsonthoz	keresztcsontokhoz
elative	keresztcsontból	keresztcsontokból
delative	keresztcsontról	keresztcsontokról
ablative	keresztcsonttól	keresztcsontoktól
non-attributive possessive - singular	keresztcsonté	keresztcsontoké
non-attributive possessive - plural	keresztcsontéi	keresztcsontokéi

Possessive forms of keresztcsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	keresztcsontom	keresztcsontjaim
2nd person sing.	keresztcsontod	keresztcsontjaid
3rd person sing.	keresztcsontja	keresztcsontjai
1st person plural	keresztcsontunk	keresztcsontjaink
2nd person plural	keresztcsontotok	keresztcsontjaitok
3rd person plural	keresztcsontjuk	keresztcsontjaik

Further reading

• keresztcsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN