szak

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]

Etymology 1

[edit]

From Proto-Ugric or perhaps from Proto-Finno-Ugric. (This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium.)

Noun

[edit]

szak (plural szakok)

  1. (mostly in derivations, compounds and phrases) part, phase, stage, section (e.g. of a day or a year)
    Synonyms: szakasz, rész, részlet
Declension
[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szak szakok
accusative szakot szakokat
dative szaknak szakoknak
instrumental szakkal szakokkal
causal-final szakért szakokért
translative szakká szakokká
terminative szakig szakokig
essive-formal szakként szakokként
essive-modal
inessive szakban szakokban
superessive szakon szakokon
adessive szaknál szakoknál
illative szakba szakokba
sublative szakra szakokra
allative szakhoz szakokhoz
elative szakból szakokból
delative szakról szakokról
ablative szaktól szakoktól
non-attributive
possessive - singular
szaké szakoké
non-attributive
possessive - plural
szakéi szakokéi
Possessive forms of szak
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakom szakaim
2nd person sing. szakod szakaid
3rd person sing. szaka szakai
1st person plural szakunk szakaink
2nd person plural szakotok szakaitok
3rd person plural szakuk szakaik
Derived terms
[edit]
Compound words

Etymology 2

[edit]

Back-formation from szakma. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Noun

[edit]

szak (plural szakok)

  1. (rare, except as a prefix) profession, specialization, branch, field, (prefix) specialist
    Synonyms: (as a noun) szakma, szakterület
    Antonym: (as a prefix) általános (e.g. szakorvos vs. általános orvos, szakképzés vs. általános képzés)
  2. (education) specialty area, major or minor (in college or university)
    Holonyms: tanszék, intézet, kar, egyetem
Declension
[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szak szakok
accusative szakot szakokat
dative szaknak szakoknak
instrumental szakkal szakokkal
causal-final szakért szakokért
translative szakká szakokká
terminative szakig szakokig
essive-formal szakként szakokként
essive-modal
inessive szakban szakokban
superessive szakon szakokon
adessive szaknál szakoknál
illative szakba szakokba
sublative szakra szakokra
allative szakhoz szakokhoz
elative szakból szakokból
delative szakról szakokról
ablative szaktól szakoktól
non-attributive
possessive - singular
szaké szakoké
non-attributive
possessive - plural
szakéi szakokéi
Possessive forms of szak
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakom szakjaim
2nd person sing. szakod szakjaid
3rd person sing. szakja szakjai
1st person plural szakunk szakjaink
2nd person plural szakotok szakjaitok
3rd person plural szakjuk szakjaik
Derived terms
[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • (part, section): szak in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (specialization, specialty, branch, field): szak in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN