ugrócsont

Hungarian

Etymology

ugró (“jumping”) +‎ csont (“bone”), from ugrik (“to jump”) + -ó (“present participle suffix”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈuɡroːt͡ʃont]
• Hyphenation: ug‧ró‧csont

Noun

ugrócsont (plural ugrócsontok)

1. (anatomy) anklebone, talus, astragalus (the bone of the ankle)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ugrócsont	ugrócsontok
accusative	ugrócsontot	ugrócsontokat
dative	ugrócsontnak	ugrócsontoknak
instrumental	ugrócsonttal	ugrócsontokkal
causal-final	ugrócsontért	ugrócsontokért
translative	ugrócsonttá	ugrócsontokká
terminative	ugrócsontig	ugrócsontokig
essive-formal	ugrócsontként	ugrócsontokként
essive-modal	—	—
inessive	ugrócsontban	ugrócsontokban
superessive	ugrócsonton	ugrócsontokon
adessive	ugrócsontnál	ugrócsontoknál
illative	ugrócsontba	ugrócsontokba
sublative	ugrócsontra	ugrócsontokra
allative	ugrócsonthoz	ugrócsontokhoz
elative	ugrócsontból	ugrócsontokból
delative	ugrócsontról	ugrócsontokról
ablative	ugrócsonttól	ugrócsontoktól
non-attributive possessive - singular	ugrócsonté	ugrócsontoké
non-attributive possessive - plural	ugrócsontéi	ugrócsontokéi

Possessive forms of ugrócsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ugrócsontom	ugrócsontjaim
2nd person sing.	ugrócsontod	ugrócsontjaid
3rd person sing.	ugrócsontja	ugrócsontjai
1st person plural	ugrócsontunk	ugrócsontjaink
2nd person plural	ugrócsontotok	ugrócsontjaitok
3rd person plural	ugrócsontjuk	ugrócsontjaik

Coordinate terms

• (bones of the tarsus) lábtőcsont; sarokcsont, ugrócsont, sajkacsont, köbcsont, belső ékcsont, középső ékcsont, külső ékcsont ^{(Category: hu:Skeleton)}