„Szószerkezet” változatai közötti eltérés

'''A szószerkezet''' (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje. A [[nyelv]] több szempontból elemek rendszerét alkotja. Ilyen szempontok a funkció, az [[Alaktan (nyelvtan)|alaktanalaktani]]<nowiki/>i viselkedés, a [[jelentés]] stb. &nbsp; Ez az elemrendszer hierarchikus felépítésű, tehát az alacsonyabb szinten lévő nyelvi elemekből magasabb szinten elhelyezkedő nyelvi elemek alkothatók. &nbsp; A hierarchiában a következő szinteket különböztetjük meg: [[fonéma]], [[morféma]], [[szó]] ([[lexéma]]), szintagma, mondat. Az azonos elemek pedig nyelvi szintet alkotnak. Egy ilyen szint a szószerkezetek, a szintagmák szintje.<ref>Keszler Borbála szerk. 2000. ''Magyar grammatika.'' Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 38.</ref> A szószerkezet valamilyen nyelvtani eszközzel megszerkesztett szócsoport.<ref>Tompa Mihály szerk. 1970. ''A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan. II. Mondattan.'' Akadémiai Kiadó, Budapest. 65.</ref>

Szókapcsolatoknak a mondatban előforduló szavak kapcsolatait nevezzük. A szavak összeilleszthetők grammatikai szabályok alapján, vagy logikai, modális, pragmatikai jelentésük alapján, illetve egyszerűen csak a nyelvszokás által is. A grammatikailag nem szerkesztett szókapcsolatokat egyszerű szókapcsolatoknak vagy nem grammatikai szókapcsolatoknak nevezzük. Ilyenek például a névelős főnevek ''(a könyv)''.

A morfológiai típusú szószerkezetek szerves szókapcsolatok, amelyek egy alapszófajú, tehát fogalomjelentésű szó és egy nyelvtani viszonyjelentésű viszonyszó (segédige, névutó, külön szóban megjelenő igekötő) kapcsolata, például ''segíteni fog'' (segédige), ''az óra után'' (névutó), ''be'' (igekötő) ''kell mennie''.<ref>Keszler Borbála szerk. 2000. ''Magyar grammatika.'' Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. &nbsp;27-28.</ref>

A szintagmát szavak [[Szintaxis (nyelvészet)|szintaktikai]] kapcsolata hozza létre. Olyan szavak alkotják, amelyek önálló mondatrészek lehetnek, vagyis fogalomjelölő lexémák. A szintagma minimum két szóból áll, de többől is állhat, ha viszonyszót is tartalmaz (pl. ''Péter és Pál, a hó alól bújt ki'').

A tagok között fellépő jelentésviszonyok, a grammatikai viszonyok és a szófaji-alaktani viszonyok alapján megkülönböztetünk a szintagmákon belül két típust: az [[Alárendelés (nyelvészet)|alárendelő]] és a mellérendelő szintagmát.

Az alárendelő szintagma tagjai nem egyenértékűek, közöttük alá-fölérendeltségifölé rendeltségi, hierarchikus viszony van. Az alárendelő szintagma két tagja: az alaptag és a bővítmény. A bővítmény az alaptag jelentését megszorítja, korlátozza. A mondaton belül a két tag más szinten helyezkedik el: az alaptag a mondatnak egy magasabb szintjén, a bővítmény pedig közvetlenül ennek alárendelve, az eggyel alacsonyabb szinten helyezkedik el.

Az alárendelő szintagma két tagja általában eltérő természetű, eltérő a disztribúciójuk is („az adott nyelvi elem összes lehetséges környezete adott nyelvi szinten”).<ref>Keszler Borbála szerk. 2000. ''Magyar grammatika.'' Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. &nbsp;38.</ref>. A szintagma disztribúciója azonban megegyezik az alaptag disztribúciójával.

* [[Határozó|határozóshatározó]]s: ''boltba megy, nagyon nagy''

* [[Jelző|jelzősjelző]]s: ''piros cipő, Jánosnak a könyve''

* [[Ige (nyelvészet)|igeiige]]i alaptagú: ''János fut'' (ige)

* [[Igenév|igenéviigenév]]i alaptagú: ''gyorsan futni'' (igenév)

* [[Főnév|főnévifőnév]]i alaptagú: ''szép történet'' (főnév)

* [[Melléknév|melléknévimelléknév]]i alaptagú: ''nagyon gyors'' (melléknév)

* [[Névmás|névmásinévmás]]i alaptagú: ''valahányadik'' (névmás) ''a sorban''

* [[Határozószó|határozószóihatározószó]]i alaptagú: &nbsp;''távol'' (határozószó) ''az otthonától''

A két tag között a viszonyt az alaptag létesíti. Ennek a jelentése, valamint szerkezete határozza meg a kialakítható szintaktikai viszonyt, amely általában valamilyen morfológiai jelölőelemmel vagy szórenddel jelölődik. A következő szintaktikai viszonyokat különböztetjük meg:<ref name="ReferenceA">Keszler Borbála szerk. 2000. ''Magyar grammatika.'' Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 358.</ref>:

* [[Alany (nyelvészet)|alanyos]]: ø rag (''(János fut)'')

* [[Tárgy (nyelvtannyelvészet)|tárgyas]]: ''-t'' tárgyrag (''(levelet ír)''), de lehet ragtalan is (''(mosd meg a kezed)'')

* [[Határozó|határozóshatározó]]s: valamilyen határozórag (''(iskolába megy, tanárként dolgozik)''), de lehet ragtalan is (''(egy hete elutazott)'')

* a minőség- és mennyiségjelzős szintagmát sem testes, sem ø rag nem jelöli, hanem a szórend a jelölő (''(szép film, három könyv)''), mindig a jelző áll elöl, amelyet a jelzett szó követ

* a birtokos jelzőt a ''-nak/-nek'' rag vagy a ø rag jelöli (''(Jánosnak a könyve, János könyve)'')

A viszonyítás mellett az egyeztetés kapcsolja még össze az alárendelő szintagma tagjait. Az egyeztetés iránya legtöbbször ellentétes a viszonyításéval. Háromfajta egyeztetést különböztetünk meg:<ref>Keszler Borbála szerk. 2000. ''Magyar grammatika.'' Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 359.</ref>:

* '''Szám- és személybeli egyeztetés''': az egyeztetést a bővítmény irányítja, és az alaptagon jelölődik. Ide tartozik az alany + ige (''(te futsz)''), a birtokos + birtok (''(a te házad)'') és a szerkezeti szintű alany és az [[IgeiIgenévi igenévige|igei igenévi]] alaptag kapcsolata (''(a miniszterelnök vezette)''). Az egyeztetés irányítója a bővítmény, tehát az első példában az egyes szám második személyű [[Névmás|személyes névmáshoz]] (''te'') egyeztetjük a szintén egyes szám második személyű igei személyragot.

* '''Határozottságbeli egyeztetés''': itt is a bővítmény irányítja az egyeztetést, vagyis a tárgy természete (hogy az határozott-e). Az igei alaptagú tárgyas alárendelői szintagmánál határozatlan tárgynál általános ragozást használunk (''(könyvet ír)''), határozott tárgynál pedig [[Tárgyas igeragozás|határozott ragozási]] sort használunk (''(a könyvét írja)'').

* '''Esetbeli egyeztetés''': azonos irányú a viszonyítással, tehát nem a bővítmény irányítja. Mindig együtt jár a számbeli egyeztetéssel. Ide tartozik az [[Értelmező (nyelvészet)|értelmező]] + értelmezett szerkezet (''(János, a szomszédom; Jánost, a szomszédomat)''), illetve a [[Mutató névmás|mutató névmásinévmás]]i kijelölő jelző + kijelölt szerkezet (''(ez a könyv, ezt a könyvet, ezzel a könyvvel)''). Az alaptag ragját vagy ø-ját veszi fel a bővítmény is. Ez azt jelenti,hogy ha az értelmezőn vagy a mutató névmáson megjelenik egy rag, az megjelenik az értelmezett szón, illetve a kijelölt szerkezeten is.

A bővítménynek két típusát lehet megkülönböztetni. Az egyik a kötött bővítmény vagy más néven [[vonzat]], a másik pedig a szabad bővítmény. A vonzat az a bővítmény, amely az alaptag jelentésszerkezetében benne van, tehát azt a [[Szintaxis (nyelvészet)|szintaktikai]] funkciót tölti be, amelyet az alaptagja megkíván.  A vonzatot ezek után két típusra oszthatjuk: vannak kötelező és fakultatív vonzatok. A kötelező vonzat csak [[ellipszis]] esetén hagyható el. A tárgyas igének például vonzata a [[Tárgy (nyelvtan)|tárgyi]] mondatrész. Kötelező vonzat az alábbi esetben: ''süteményt készít'', mert a ''készít'' igét nem használjuk tárgy nélkül; fakultatív vonzat az alábbi esetben: ''levelet ír,'' mert az ''ír'' ige tárgy nélkül is használható ''(a füzetébe ír)''. Az [[Alany (nyelvészet)|alany]] és a [[Tárgy (nyelvtan)|tárgy]] mindig vonzat, valamint az alaptag jelentésszerkezetében benne lévő [[határozó]] is (pl. a ''születik'' igénél vonzat az [[időhatározó]], amikor születik), [[jelző]] pedig mennyiséget jelentő főnevek mellett lehet vonzat (''(két kiló)''). A szabad bővítmények azok a határozók és jelzők, amelyeknek az alaptagjuk nem kívánja meg szükségszerűen a jelenlétüket.<ref>Keszler Borbála szerk. 2000. ''Magyar grammatika.'' Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 358.<name="ReferenceA"/ref>