„Beszéd” változatai közötti eltérés

Egyes vélemények szerint kialakulása szorosan összefügg az [[agy]] mintegy kétmillió éve elkezdődött növekedésével és nem egyetlen [[mutáció]] eredménye: vagyis kialakulása hosszú fejlődés eredménye. Azzal érvelnek, hogy ha korábban alakul ki a beszéd, akkor képes rá, hogy hatást gyakoroljon az agy és a hangképző szervek evolúciójára, míg ellenkező esetben nem. Szerintük már a [[Homo erectus]], és talán az őse is tudott beszélni valamilyen szinten. Utóbbiak igazát a fosszilis koponyák vizsgálatai is alátámasztják. A beszéd kialakulásának feltételeként általában a gégefő és a lágy szájpad egymáshoz viszonyított helyzetét jelölik meg. A gégefő az [[ember]]nél és a [[csimpánz]]nál lényegében ugyanolyan, de az embernél e képletek nem érnek össze, míg a csimpánznál légmentesen összezáródnak. Ez a fajta anatómiai változás gyakorlatilag indokolhatatlan a beszéd fejlődésével, mert a beszéd alapelemei már csak akkor jöhetnek szóba, amikor a változás lényegében lezajlott. Vagyis fordított oksági összefüggés van: előbb elvált egymástól a gégefő és a lágy szájpad, majd ez tette lehetővé a tagolt beszéd kialakulását. Ha azonban az oksági viszony ilyen, akkor ezt a módosulást erős evolúciós érvekkel kell magyarázni, mivel egyébként életveszélyes: az ember az egyetlen állatélőlény a földön, amely ennek következtében nyelés közben képes megfulladni.

[[Noam Chomsky]] (született 1928-ban) amerikai pszicholingvista szerint a jelentések szabályai és a legalapvetőbb nyelvtani szabályok veleszületettek{{forr}}, mivel a gyerekek sokkal gyorsabban fejlődnek a nyelvhasználatban, mint ahogy arra enélkül képesek lennének. Hibáik is ezt a feltételezést támasztják alá. Például a tagadás kifejezésére a tagadószavakat a pozitív állítás elé helyezik, vagy az összevont funkciószavakat kibontva használják még akkor is, ha a felnőttek sosem használják így őket. Egy további érv az örökletes [[speciális nyelvi károsodás]], ami nagyon megnehezíti bármiféle nyelvtan megtanulását.