„Székelyföld” változatai közötti eltérés

Az Erdélyi Fejedelemség egyetlen székely fejedelme az udvarhelyi születésű [[Székely Mózes]] volt, aki 1603-ban [[Erdély]]t felszabadította a Habsburg uralom alól, de 1603. július 17-én az [[Erdély]] [[Mohács]]ának is nevezett véres csatában életét vesztette.<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=76}}</ref> Halálát követően a székelyek nagy számban csatlakoztak [[Bocskai István]]hoz, akinek sikerült Erdély függetlenségét visszaállítania.

 

[[1691]]-ben a [[Diploma Leopoldinum]] még elismerte a székelyek adómentességét, sőt ebben az oklevélben azt is leírják, hogy a székelyek a földkerekség legharciasabb népe, ugyanakkor hosszú távon szabályozta Erdély és benne a Székelyföld jogállását, népének mozgásterét.<ref>{{hiv-web |url=http://epa.oszk.hu/01300/01343/00025/nemzet.html |cím=Szabados György: Madéfalvi veszedelem – eseményvázlat és háttér |elérés=20140125 |formátum=html |kiadó=Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis}}</ref> Az utolsó erdélyi fejedelem, [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette szabadságharc 1711-es elbukásával a székelyek hamarosan megtapasztalhatták a Habsburgok elnyomó, magyarellenes politikáját. Az 1754-1769 közötti sorozatos adóreformok nyomán adómentességük ellenére önkényesen kivetett adókat kellett fizetniük.<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=114-147}}</ref> Amikor [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] újraszervezte a [[Határőrség Magyarországon|határőrséget]], az erőszakos sorozás a [[madéfalvi vérengzés]]be torkollott ([[1764]]): a [[Habsburg-ház|császári]] katonaság lemészárolt több száz székelyt, mert azok megtagadták a [[hadsereg]]be való bevonulást.<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=151}}</ref> Ezek után többen átmenekültek a keleti határon [[Moldva|Moldvába]] vagy a Csiki Havasokban elbújva románokhoz hasonló viseletbe öltöztek, hogy ne kellejen több évre laktanyába vonulniuk, de magyar nyelvüket megtartották.<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=152-153}}</ref> Ezek a jelenlegi gyimesi csángók. Amikor az [[Osztrák–Magyar Monarchia|monarchia]] megszerezte [[Bukovina|Bukovinát]], akkor [[Hadik András]] huszárezredes összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyeket és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a [[bukovinai székelyek|bukovinai székelység]], melynek egy része a [[19. század]] végén, 1883-ban költözött vissza a történelmi [[Magyarország]] területére,<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=153}}</ref> maradékukat [[1941]]-ben telepítették át a [[Délvidék]]re, majd onnan a [[Völgység]]be, [[Tolna megye|Tolna-megyébe]], a kitelepített [[Dunai svábok|svábok]] helyére.<ref>{{hiv-web |url=http://www.mtaki.hu/docs/cd1/tothagnes61/02c.htm |cím=Földreform és belső migráció |elérés=20140125 |formátum=htm |kiadó=MTA Kisebbségkutató Intézet}}</ref>