„Keleti szürkemókus” változatai közötti eltérés

[[1889]]-ben 350 keleti szürkemókust telepítettek be az angliai [[Bedfordshire]] grófságba. Ezek hamarosan megszokták új környezetüket, és olyan gyorsan szaporodtak, hogy számuk egy évszázaddal később már milliókra rúgott. Ily módon kiszorították az [[európai mókus]]t, és a [[20. század|múlt század]] közepén úgy tűnt, hogy ez a faj a szürkemókus-áradat miatt teljesen ki fog veszni Angliából. De nem így történt, a terjeszkedés abbamaradt, és a hatvanas években olyannyira állandósultak a szürkemókus lakta területek, hogy ma már a két faj együttéléséről beszélhetünk. A nagyobb és erősebb keleti szürkemókus elsősorban a síksági [[lomblevelű erdők|lombos erdők]]ből és a városi parkokból szorította ki őshonos rokonát, de a magasabban fekvő hegyvidékeken, ahol hűvösebb az időjárás, és többségben vannak a [[fenyőfélék]], továbbra is uralkodó maradt az európai mókus. A két, egymásra testfelépítés és életmód szempontjából igen hasonló faj, úgy tűnik, nem képes tartósan együtt élni ugyanazon a területen. Élőhelyük alapján elkülönülnek egymástól, ahogy ez a természetben más fajoknál is előfordul. Így a keleti szürkemókus betelepítése azon kevés esetek egyike, amikor az őshonos faj nem pusztult ki teljesen, hanem csak részlegesen visszaszorult.