(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Switch (informatika) – Wikipédia
Wikipédia

Switch (informatika)

számítógépes hálózati aktív eszköz
A lap korábbi változatát látod, amilyen 84.1.28.103 (vitalap) 2021. november 30., 13:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (jobb lett)
24 portos 3Com switch
Az SZTE-TIK-ben található switch

Cigányok[bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Ez a szócikk a népcsoportról szól szól. Hasonló címmel lásd még: Cigány (egyértelműsítő lap).
Cigányok
A Wikimédia Commons tartalmaz Cigányok témájú médiaállományokat.

William-Adolphe Bouguereau: Fiatal cigányok (1879) Pongrácz Ferenc: Három cigány (1836), Magyar Nemzeti Galéria Nikolaus Lenau A három cigány című allegorikus versének egyik illusztrációja

A cigányok Indiából származó népcsoport, amely a 13–15. században vándorolt be Európába. David Comas, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem munkatársa szerint a genetikai vizsgálatok megerősítették a nyelvtudományi eredményeket, és a tizenhárom országból gyűjtött DNS-minták vizsgálatával igazolódott a sok országban szétszóródott népcsoport sokáig csak feltételezett indiai származása.

Hermann Cornerus(wd) dominikánus szerzetes 1435 körül keletkezett krónikája alapján a legelterjedtebb nézet, hogy a Magyar Királyság területén a cigányok 1417-ben jelentek meg. Más forrásban is van írásos nyoma egy nomád cigánycsoport megjelenésének, mert egy brassói számadáskönyv 1416. évi feljegyzése szerint az „egyiptomi Emaus úrnak és társainak 10 dénárt, 2 dénár áráért szárnyast és 6 dénár értékben a városi magtárból terményeket” adott a város. A korai időkben a cigányvajda szerepe és státusza megkerülhetetlen volt a vándorló cigányok integrációjának előmozdításához. A források hiánya megnehezíti az európai cigány jelenlét történelmi folyamatának megértését, annak társadalmi és kulturális dimenziójában. A Magyar Királyságban megjelenő csoportok némelyike továbbvándorolt és szétszóródott Európa nyugati felén. A Chronica Novella szerint Észak-Németországban Hamburgban, Lübeckben, Rostockban, Stralsundban, Greifswaldban jelentek meg. A kelet-európai cigányok döntő többsége ma már letelepedett életmódot folytat.

Önmagukat romani nyelven rom-nak, vagyis „embernek”, illetve néha kalo, kale, manuš vagy sinti néven nevezik. A magyarországi vándorcigányok néhol manusnak (=„ember”) is nevezik magukat. Magyarul ezenkívül szinonimaként használatos a népcsoport elnevezésére a romák kifejezés, bár a roma szó a rom többes száma.

A világ népei és nyelvei különféle neveken nevezték el a cigány népet. A Londonban, 1971. április 8–12. között megtartott első Roma Világkongresszuson maguk az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek konszenzussal azt fogadták el, hogy a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezése attól kezdve a rom többesszámú alakja, azaz a roma legyen. Szabóné Dr. Kármán Judit romológus, nevelésszociológus, egyetemi docens szerint a Magyarországon élő cigányság egy része önmegjelölésként a roma kifejezést használja. A hagyományos cigány elnevezés ma némelyek szerint egy pejoratív jelző, amely negatív jelentéstartalmat hordoz bizonyos gondolatkörben történő kommunikációban, ezért a közéletben kerülendőnek tartják. Magyarországon jelentős csoportok, illetve általában a cigányok nagy része azonban továbbra is cigánynak nevezik magukat, és az elnevezés a cigányság céljait támogató egyes szervezetek nevében is tovább él. Természetesen a cigány szó a magyar nyelv és irodalom része, amelynek helye van a magyar és a cigány kultúrában is, és erősen vitatott, hogy mennyire cserélhető fel erőszakkal egy idegen nyelv vele megegyező jelentésű szavával. Sólyom László korábbi köztársasági elnök is kiállt a hagyományosabb cigány szó mellett, és több nyilvános beszédében is használta.

Kárpát-medencei csoportjaikról lásd még:

A cigány népesség a 20. századra már mind az öt kontinensen megjelent.

Tartalomjegyzék

Különböző elnevezésük[szerkesztés]

Henri Rousseau: Alvó cigánylány (1897) A magyarhoz hasonló például a cseh cigan, latin cinganus, német Zigeuner, francia tzigane, tsigane, olasz zingaro, portugál cigano, román ţigan, spanyol gitano, zíngaro, zincalló, svéd zigenare, szerb, szlovén és horvát cigan, vend ciganj illetve török çingene név. Mindegyik kifejezés a görög ατσιγανος (atsziganosz) szóra vezethető vissza, amelynek egykori jelentése „törvénnyel szemben álló”, „kívülálló”, „érinthetetlen”.

Az ótörökben a čɨɣań azt jelenti, „szegény”. Feltehetően egy pogánynak vagy eretneknek tartott vallási közösségre vonatkozott, amelynek tagjaival a keresztényeknek nem volt szabad érintkezniük. Az, hogy a cigányságnak ténylegesen köze volt-e egy ilyen közösséghez, tudományosan nem igazolt, mindenesetre a 11. század körüli közvélekedés valamilyen oknál fogva azonosította a cigányságot velük. A kifejezés több európai nyelvbe is beépült, a magyarba feltehetően délszláv közvetítéssel került.

A roma megnevezés a rom szó egyes szám megszólító esetben vagy többes szám alanyesetben lévő alakjából származik, a „rom” „embert”, „cigány embert”, „férfit”, illetve „férjet” jelent romani (azaz cigány) nyelven. A magukat különbözően megnevező cigány népcsoportoknak (dom, lom, rom, romnicsel, szinti, mánus, káló stb.) hagyományosan nem létezett közös összefoglaló elnevezésük. Egy ilyen, a világ minden cigány közösségét magába foglaló etnonima megalkotására már az 1930-as években felmerült az igény, de ez akkor még nem valósult meg. Az áttörést a Londonban 1971. április 8–12. között megtartott Első Roma Világkongresszus jelentette. Az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek egyhangúlag elfogadták, hogy a világ összes cigány népcsoportjának és cigány származású emberének közös hivatalos elnevezése – legalábbis a cigányok számára – attól kezdve a rom (ember) többesszámú alakja, azaz a roma (emberek) legyen. Ezek után az 1970-es évektől a roma kifejezés mint a nemzetközi cigányság összefoglaló elnevezése, fokozatosan épült be más nyelvek szókincsébe. A magyar nyelvben valamivel később, a rendszerváltás első éveiben jelent meg, habár a magyar alkotmány a cigány szót használja, s saját önkormányzatuknak is Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a neve, illetve a mindennapokban is a cigány elnevezés az elfogadott.

A cigányok másik, több nyelvben is megtalálható hagyományos elnevezése az „egyiptomi”. Ilyen jelentésű kifejezések például az albán evgjit, jevg, az angolul gipsy, gypsy, a görög ejiftos, giftoi, a francia gitans, a spanyolul gitano, illetve a délszláv nyelvekben használt gipcan, gupcan, egjupci. Ezeknek az elnevezéseknek az eredete a latin aegyptanus („egyiptomi”). A kifejezés oda vezethető vissza, hogy évszázadokig egyiptomi eredetűnek tartották a cigányságot. Ma már ismert, hogy a cigányság Indiából származik, Egyiptom csupán a cigányság egyik ágának volt rövidebb-hosszabb ideig hazája a Balkán-félszigetre való áttelepedés előtt. Az „egyiptomi” megjelölés szinonimájaként használták a középkorban a latin populus Pharaonis („Fáraó népe”) kifejezést is. A „fáraók népe”, „fáraók ivadéka” kifejezések a magyar nyelvben is egészen a 19. századig használatban voltak. A montenegrói cigányok körében még sokan hisznek az egyiptomi eredetben, ezért ők a népszámláláskor is egyiptominak vallják magukat.

Közép-Ázsiában a cigányok jughi, multani vagy luli néven ismertek, bár saját magukra a mugat/mughat arab eredetű megnevezést használják szívesen, melynek jelentése „tűzimádó”. Ghurbatnak, azaz „magányos”nak (másik konnotációja a szónak a „nyomorgó”) is nevezik magukat.

A mai Üzbegisztán területén található Szamarkand városába az 1380-as években érkeztek a pakisztáni Multán városából, ezért itt multaninak nevezik őket.

Földrajzi elterjedésük és fő csoportjaik[szerkesztés]

Bővebben: cigány népcsoportok

A nagy cigánycsapat útiránya 1417-től. Hermann Cornerus dominikánus szerzetes krónikájában az 1417-es évnél jegyezte fel a cigányok érkezését Észak-Németországba A cigány népesség százalékaránya az európai országokban A cigány etnikai csoportok Európában A cigányok ma a világ számos részén megtalálhatók, de legnagyobb számban Közép- és Kelet-Európában élnek. A cigányság becsült lélekszáma Európában 7-8,5 millió fő. 2001 körül a cigánynak minősíthetők száma a Kárpát-medencében 2,5 millió fő, akik közül 750 000 erdélyi, 800 000 magyarországi és 900 000 szlovákiai lakos. A fenti becslés alapján a cigányság a Kárpát-medence népességének közel 9%-át, a (magyarok, románok, szlovákok, horvátok után) ötödik legnépesebb etnikumát képezi. Egyes területeken már relatív, máshol abszolút többségbe is kerültek, ilyen területek szinte minden táján előfordulnak a Kárpát-medencének. A Felvidék népességének 10-15%-át teszik ki a cigányok, ami a helyi történelmi magyar közösség létszámát meghaladja. Erdélyben is a 20%-os magyar népességhez hasonló arányban vannak jelen.

A legnagyobb lélekszámú cigány kisebbség csoportjai a következő európai országokban találhatóak (becsült adatok):

Etnikai csoportjaik[szerkesztés]

A cigányok legfőbb etnikai csoportjai (más felfogás szerint különböző népek):

Ezen kívül számos nyelvében és kultúrájában már erősen asszimilálódott csoportjuk található egyes országokban, például magyarcigányok, román cigányok (lautárik, urszárik), albán cigányok, orosz cigányok.

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetének tanulmánya szerint, a genetikai kutatások arra utalnak, hogy a mai Európában élő 8–10 millió cigány népesség, genetikailag elszigetelt populációk konglomerációja.

A cigányok története[szerkesztés]

Indiai őshaza[szerkesztés]

A cigányok őshazájaként szóba jövő mai indiai államok: Gudzsarát (1), Rádzsasztán (2), Pandzsáb (3), Harjana (4), Uttar Prades (5)

A cigányok nyelvileg észak-indiai népekkel rokonok, de genetikailag nem egyezőek. Ezek feltételezett, de nem bizonyított őshazája India északnyugati része, különösen a mai Pandzsáb, Rádzsasztán és Gudzsarát államok. Ezekben az indiai államokban ma is több olyan nép él, amely sok hasonlóságot mutat a cigányokkal, egyesek „indiai cigányokként” is emlegetik őket. E népek elkülönítik magukat a letelepedettek társadalmától, sőt a hagyományos indiai kasztrendszeren is kívül állnak, „kaszton kívüliek”. Lélekszámuk India egész területén a 30 milliót is meghaladja. A dombák, kandzsrik és baigák hindu vallásúak, míg a gormatik az iszlám vallást követik. A részben Gudzsarát államban élő dombák nevének eredete ugyanaz, mint a romáké (dom = „ember”). Sokan ma is nomád vándorok, akik szolgáltatásokat is nyújtanak. Fő mesterségeik a lókupeckedés, patkolókovácsság, fémművesség, vándorzenélés, tánc, utcai mutatványosság, bűvész- és zsonglőrmutatványok, jóslás. Élesen elhatárolják magukat a letelepült lakosságtól, az asszonyaikat a cigányokéhoz hasonló színpompás öltözetük is megkülönbözteti a többi néptől.

Az indiai nomád népek nyugatra vándorlásáról nincsenek pontos ismereteink, de már az ókor végétől elkezdődhetett. Hozzájuk kapcsolódhat az indiai muzsikusok története a Sáhnáméban, a perzsa irodalom leghíresebb alkotásában. Eszerint az 5. században uralkodó Bahrám Gór, szászánida perzsa király tízezer indiai zenészt telepített Irán (Perzsia) területére.

Később is kerültek különböző indiai népcsoportok Iránba. A 11. század elején például a mai Afganisztán, Irán és Pakisztán nagy részét uraló Mahmúd szultán (998–1030) idején terjedni kezdett az iszlám az általa meghódított északnyugat-indiai területeken, majd számos hadjáratban Észak-India középső területeit is végigrabolta, a Gangesz folyó vidékét, így a mai Harjana és Uttar Prades államok és a mai indiai főváros, Delhi területét. A hinduk szent városait porig rombolta, és a lakosság nagy tömegeit rabszolgának elhurcolta. Kannaudzs város 53 000 lakosát például – köztük előkelőségeket, művészeket és mesterembereket – 1018-ban a saját birodalmához tartozó iráni területre, Horászánba telepítette. Az európai cigányok elődeit egyesek ebben a Mahmúd által Észak-Iránba telepített, több százezres indiai népességben keresik. Az 5-11. század között az észak-iráni területekre kerülő különböző indiai származású népcsoportok azonban keveredhettek is egymással, és ebben az esetben több indiai terület is szóba jöhet a cigányok őshazájaként.

Cigányok[bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Ez a szócikk a népcsoportról szól szól. Hasonló címmel lásd még: Cigány (egyértelműsítő lap).
Cigányok
A Wikimédia Commons tartalmaz Cigányok témájú médiaállományokat.

William-Adolphe Bouguereau: Fiatal cigányok (1879) Pongrácz Ferenc: Három cigány (1836), Magyar Nemzeti Galéria Nikolaus Lenau A három cigány című allegorikus versének egyik illusztrációja

A cigányok Indiából származó népcsoport, amely a 13–15. században vándorolt be Európába. David Comas, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem munkatársa szerint a genetikai vizsgálatok megerősítették a nyelvtudományi eredményeket, és a tizenhárom országból gyűjtött DNS-minták vizsgálatával igazolódott a sok országban szétszóródott népcsoport sokáig csak feltételezett indiai származása.

Hermann Cornerus(wd) dominikánus szerzetes 1435 körül keletkezett krónikája alapján a legelterjedtebb nézet, hogy a Magyar Királyság területén a cigányok 1417-ben jelentek meg. Más forrásban is van írásos nyoma egy nomád cigánycsoport megjelenésének, mert egy brassói számadáskönyv 1416. évi feljegyzése szerint az „egyiptomi Emaus úrnak és társainak 10 dénárt, 2 dénár áráért szárnyast és 6 dénár értékben a városi magtárból terményeket” adott a város. A korai időkben a cigányvajda szerepe és státusza megkerülhetetlen volt a vándorló cigányok integrációjának előmozdításához. A források hiánya megnehezíti az európai cigány jelenlét történelmi folyamatának megértését, annak társadalmi és kulturális dimenziójában. A Magyar Királyságban megjelenő csoportok némelyike továbbvándorolt és szétszóródott Európa nyugati felén. A Chronica Novella szerint Észak-Németországban Hamburgban, Lübeckben, Rostockban, Stralsundban, Greifswaldban jelentek meg. A kelet-európai cigányok döntő többsége ma már letelepedett életmódot folytat.

Önmagukat romani nyelven rom-nak, vagyis „embernek”, illetve néha kalo, kale, manuš vagy sinti néven nevezik. A magyarországi vándorcigányok néhol manusnak (=„ember”) is nevezik magukat. Magyarul ezenkívül szinonimaként használatos a népcsoport elnevezésére a romák kifejezés, bár a roma szó a rom többes száma.

A világ népei és nyelvei különféle neveken nevezték el a cigány népet. A Londonban, 1971. április 8–12. között megtartott első Roma Világkongresszuson maguk az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek konszenzussal azt fogadták el, hogy a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezése attól kezdve a rom többesszámú alakja, azaz a roma legyen. Szabóné Dr. Kármán Judit romológus, nevelésszociológus, egyetemi docens szerint a Magyarországon élő cigányság egy része önmegjelölésként a roma kifejezést használja. A hagyományos cigány elnevezés ma némelyek szerint egy pejoratív jelző, amely negatív jelentéstartalmat hordoz bizonyos gondolatkörben történő kommunikációban, ezért a közéletben kerülendőnek tartják. Magyarországon jelentős csoportok, illetve általában a cigányok nagy része azonban továbbra is cigánynak nevezik magukat, és az elnevezés a cigányság céljait támogató egyes szervezetek nevében is tovább él. Természetesen a cigány szó a magyar nyelv és irodalom része, amelynek helye van a magyar és a cigány kultúrában is, és erősen vitatott, hogy mennyire cserélhető fel erőszakkal egy idegen nyelv vele megegyező jelentésű szavával. Sólyom László korábbi köztársasági elnök is kiállt a hagyományosabb cigány szó mellett, és több nyilvános beszédében is használta.

Kárpát-medencei csoportjaikról lásd még:

A cigány népesség a 20. századra már mind az öt kontinensen megjelent.

Tartalomjegyzék

Különböző elnevezésük[szerkesztés]

Henri Rousseau: Alvó cigánylány (1897) A magyarhoz hasonló például a cseh cigan, latin cinganus, német Zigeuner, francia tzigane, tsigane, olasz zingaro, portugál cigano, román ţigan, spanyol gitano, zíngaro, zincalló, svéd zigenare, szerb, szlovén és horvát cigan, vend ciganj illetve török çingene név. Mindegyik kifejezés a görög ατσιγανος (atsziganosz) szóra vezethető vissza, amelynek egykori jelentése „törvénnyel szemben álló”, „kívülálló”, „érinthetetlen”.

Az ótörökben a čɨɣań azt jelenti, „szegény”. Feltehetően egy pogánynak vagy eretneknek tartott vallási közösségre vonatkozott, amelynek tagjaival a keresztényeknek nem volt szabad érintkezniük. Az, hogy a cigányságnak ténylegesen köze volt-e egy ilyen közösséghez, tudományosan nem igazolt, mindenesetre a 11. század körüli közvélekedés valamilyen oknál fogva azonosította a cigányságot velük. A kifejezés több európai nyelvbe is beépült, a magyarba feltehetően délszláv közvetítéssel került.

A roma megnevezés a rom szó egyes szám megszólító esetben vagy többes szám alanyesetben lévő alakjából származik, a „rom” „embert”, „cigány embert”, „férfit”, illetve „férjet” jelent romani (azaz cigány) nyelven. A magukat különbözően megnevező cigány népcsoportoknak (dom, lom, rom, romnicsel, szinti, mánus, káló stb.) hagyományosan nem létezett közös összefoglaló elnevezésük. Egy ilyen, a világ minden cigány közösségét magába foglaló etnonima megalkotására már az 1930-as években felmerült az igény, de ez akkor még nem valósult meg. Az áttörést a Londonban 1971. április 8–12. között megtartott Első Roma Világkongresszus jelentette. Az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek egyhangúlag elfogadták, hogy a világ összes cigány népcsoportjának és cigány származású emberének közös hivatalos elnevezése – legalábbis a cigányok számára – attól kezdve a rom (ember) többesszámú alakja, azaz a roma (emberek) legyen. Ezek után az 1970-es évektől a roma kifejezés mint a nemzetközi cigányság összefoglaló elnevezése, fokozatosan épült be más nyelvek szókincsébe. A magyar nyelvben valamivel később, a rendszerváltás első éveiben jelent meg, habár a magyar alkotmány a cigány szót használja, s saját önkormányzatuknak is Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a neve, illetve a mindennapokban is a cigány elnevezés az elfogadott.

A cigányok másik, több nyelvben is megtalálható hagyományos elnevezése az „egyiptomi”. Ilyen jelentésű kifejezések például az albán evgjit, jevg, az angolul gipsy, gypsy, a görög ejiftos, giftoi, a francia gitans, a spanyolul gitano, illetve a délszláv nyelvekben használt gipcan, gupcan, egjupci. Ezeknek az elnevezéseknek az eredete a latin aegyptanus („egyiptomi”). A kifejezés oda vezethető vissza, hogy évszázadokig egyiptomi eredetűnek tartották a cigányságot. Ma már ismert, hogy a cigányság Indiából származik, Egyiptom csupán a cigányság egyik ágának volt rövidebb-hosszabb ideig hazája a Balkán-félszigetre való áttelepedés előtt. Az „egyiptomi” megjelölés szinonimájaként használták a középkorban a latin populus Pharaonis („Fáraó népe”) kifejezést is. A „fáraók népe”, „fáraók ivadéka” kifejezések a magyar nyelvben is egészen a 19. századig használatban voltak. A montenegrói cigányok körében még sokan hisznek az egyiptomi eredetben, ezért ők a népszámláláskor is egyiptominak vallják magukat.

Közép-Ázsiában a cigányok jughi, multani vagy luli néven ismertek, bár saját magukra a mugat/mughat arab eredetű megnevezést használják szívesen, melynek jelentése „tűzimádó”. Ghurbatnak, azaz „magányos”nak (másik konnotációja a szónak a „nyomorgó”) is nevezik magukat.

A mai Üzbegisztán területén található Szamarkand városába az 1380-as években érkeztek a pakisztáni Multán városából, ezért itt multaninak nevezik őket.

Földrajzi elterjedésük és fő csoportjaik[szerkesztés]

Bővebben: cigány népcsoportok

A nagy cigánycsapat útiránya 1417-től. Hermann Cornerus dominikánus szerzetes krónikájában az 1417-es évnél jegyezte fel a cigányok érkezését Észak-Németországba A cigány népesség százalékaránya az európai országokban A cigány etnikai csoportok Európában A cigányok ma a világ számos részén megtalálhatók, de legnagyobb számban Közép- és Kelet-Európában élnek. A cigányság becsült lélekszáma Európában 7-8,5 millió fő. 2001 körül a cigánynak minősíthetők száma a Kárpát-medencében 2,5 millió fő, akik közül 750 000 erdélyi, 800 000 magyarországi és 900 000 szlovákiai lakos. A fenti becslés alapján a cigányság a Kárpát-medence népességének közel 9%-át, a (magyarok, románok, szlovákok, horvátok után) ötödik legnépesebb etnikumát képezi. Egyes területeken már relatív, máshol abszolút többségbe is kerültek, ilyen területek szinte minden táján előfordulnak a Kárpát-medencének. A Felvidék népességének 10-15%-át teszik ki a cigányok, ami a helyi történelmi magyar közösség létszámát meghaladja. Erdélyben is a 20%-os magyar népességhez hasonló arányban vannak jelen.

A legnagyobb lélekszámú cigány kisebbség csoportjai a következő európai országokban találhatóak (becsült adatok):

Etnikai csoportjaik[szerkesztés]

A cigányok legfőbb etnikai csoportjai (más felfogás szerint különböző népek):

Ezen kívül számos nyelvében és kultúrájában már erősen asszimilálódott csoportjuk található egyes országokban, például magyarcigányok, román cigányok (lautárik, urszárik), albán cigányok, orosz cigányok.

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetének tanulmánya szerint, a genetikai kutatások arra utalnak, hogy a mai Európában élő 8–10 millió cigány népesség, genetikailag elszigetelt populációk konglomerációja.

A cigányok története[szerkesztés]

Indiai őshaza[szerkesztés]

A cigányok őshazájaként szóba jövő mai indiai államok: Gudzsarát (1), Rádzsasztán (2), Pandzsáb (3), Harjana (4), Uttar Prades (5)

A cigányok nyelvileg észak-indiai népekkel rokonok, de genetikailag nem egyezőek. Ezek feltételezett, de nem bizonyított őshazája India északnyugati része, különösen a mai Pandzsáb, Rádzsasztán és Gudzsarát államok. Ezekben az indiai államokban ma is több olyan nép él, amely sok hasonlóságot mutat a cigányokkal, egyesek „indiai cigányokként” is emlegetik őket. E népek elkülönítik magukat a letelepedettek társadalmától, sőt a hagyományos indiai kasztrendszeren is kívül állnak, „kaszton kívüliek”. Lélekszámuk India egész területén a 30 milliót is meghaladja. A dombák, kandzsrik és baigák hindu vallásúak, míg a gormatik az iszlám vallást követik. A részben Gudzsarát államban élő dombák nevének eredete ugyanaz, mint a romáké (dom = „ember”). Sokan ma is nomád vándorok, akik szolgáltatásokat is nyújtanak. Fő mesterségeik a lókupeckedés, patkolókovácsság, fémművesség, vándorzenélés, tánc, utcai mutatványosság, bűvész- és zsonglőrmutatványok, jóslás. Élesen elhatárolják magukat a letelepült lakosságtól, az asszonyaikat a cigányokéhoz hasonló színpompás öltözetük is megkülönbözteti a többi néptől.

Az indiai nomád népek nyugatra vándorlásáról nincsenek pontos ismereteink, de már az ókor végétől elkezdődhetett. Hozzájuk kapcsolódhat az indiai muzsikusok története a Sáhnáméban, a perzsa irodalom leghíresebb alkotásában. Eszerint az 5. században uralkodó Bahrám Gór, szászánida perzsa király tízezer indiai zenészt telepített Irán (Perzsia) területére.

Később is kerültek különböző indiai népcsoportok Iránba. A 11. század elején például a mai Afganisztán, Irán és Pakisztán nagy részét uraló Mahmúd szultán (998–1030) idején terjedni kezdett az iszlám az általa meghódított északnyugat-indiai területeken, majd számos hadjáratban Észak-India középső területeit is végigrabolta, a Gangesz folyó vidékét, így a mai Harjana és Uttar Prades államok és a mai indiai főváros, Delhi területét. A hinduk szent városait porig rombolta, és a lakosság nagy tömegeit rabszolgának elhurcolta. Kannaudzs város 53 000 lakosát például – köztük előkelőségeket, művészeket és mesterembereket – 1018-ban a saját birodalmához tartozó iráni területre, Horászánba telepítette. Az európai cigányok elődeit egyesek ebben a Mahmúd által Észak-Iránba telepített, több százezres indiai népességben keresik. Az 5-11. század között az észak-iráni területekre kerülő különböző indiai származású népcsoportok azonban keveredhettek is egymással, és ebben az esetben több indiai terület is szóba jöhet a cigányok őshazájaként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Switch_(informatika)&oldid=24429505”