(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Abarth – Wikipédia
Wikipédia

Abarth

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 4.

Az Abarth & C. S.p.A a Stellantis autógyártó csoport részeként működő olasz sportautó- és tuningmárka. 1949-ben az olasz-osztrák Carlo Abarth alapította.[2]

Abarth & C. S.p.A.
Típusautómárka, tuning vállalkozás
Alapítva1949. március 31.
Székhely Olaszország, Torino
VezetőkOlivier François (vezérigazgató)
Alfredo Altavilla (kereskedelmi vezető)[1]
AlapítóCarlo Abarth
Iparágjárműipar, tuning
Tulajdonos
FormaS.p.A.
Termékekautó
AnyavállalataStellantis Italy
Abarth & C. S.p.A. (Olaszország)
Abarth & C. S.p.A.
Abarth & C. S.p.A.
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 03′ 39″, k. h. 7° 35′ 28″45.060876°N 7.591101°EKoordináták: é. sz. 45° 03′ 39″, k. h. 7° 35′ 28″45.060876°N 7.591101°E
Az Abarth & C. S.p.A. weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Abarth & C. S.p.A. témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

szerkesztés

1949 – Abarth & C.

szerkesztés
 
1950-es 205A, az egyik első Abarth autó

1947-től Carlo Abarth a Porsche olaszországi képviselőjeként a Cisitalia-nál dolgozott.[3] A következő évben a gyártó a csőd szélére került, és az alapító, Piero Dusio Argentínába repült, majd 1949-ben Abarth is kiszállt a projektből.

Az Armando Scagliarini által finanszírozott Abarth, átvette a Cisitalia vagyonát és 1949. március 31-én barátjával létre hozták az Abarth és Társa nevű vállalkozást.[4][5] A márka emblémája Abarth születési csillagjegyéből a piros-sárga pajzsra helyezett fekete skorpióból ihlette.

A Cisitalia felszámolásából az Abarth öt 204 sportautót (két komplett Spidert és három befejezetlent), egy D46-os együléses autót és különféle alkatrészeket szerzett be.[3] A Cisitalia 204-eseket azonnal átkeresztelték Abarth Cisitalia 204A-ra.[3] Az Abarth elkezdett sportkocsikat építeni és versenyeztetni, amelyeket az utolsó Cisitalia autókból fejlesztettek ki. Guido Scagliarini mellett a "Squadra Abarth" versenycsapat korábbi sikeres versenyzőket versenyeztetett, köztük Tazio Nuvolarit, Franco Cortese-t és Piero Taruffit. 1950. április 10-én a Palermo–Monte Pellegrino versenytávot Tazio Nuvolari az Abarth 204A volánja mögött megnyerte az osztályában.[6] A versenyzés mellett a cég fő tevékenysége a kiegészítők és teljesítménynövelők gyártása és értékesítése volt. Az alkatrészek kifejezetten a Fiat, a Lancia, a Cisitalia és Simca autókhoz, például szívócsövek és hangtompítók.[7]

1951. április 9-én a cég székhelyét Torinóba helyezték át.[5] 1952-ben kezdet a vállalkozás jó kapcsolatot kialakítani a Fiattal, amikor megépítették az Abarth 1500 Bipostót a Fiat mechanikájára.[8]

1957-ben az Abarth megállapodást kötött a Fiattal, melynek értelmében közvetlen díjat fizettek a sikeres versenyzésért.[9] Az Abarth ennek megfelelően számtalan hegyi- és sportkocsi-versenyen indult autóival szerte a világon, főként 850-2000 köbcentiméteres kategóriákban, a Porsche 904-el és a Ferrari Dinóval versenyezve a magasabb kategóriákban. Mivel az eredmények száma alapján fizették őket, az Abarth minden lehetséges osztályban és a világ országaiban benevezte autóit.[9] 1962-től 1965-ig Hans Herrmann gyári pilóta volt a cégnél, 1963-ban Teddy Pilette-tel megnyerte az 500 km-es Nürburgringet.[10]

Abarth megígérte Johann Abtnak, hogy ingyen versenyezhet egy gyári autóval, ha minden versenyt megnyer, amelyre benevezett.[11] Abt-nak majdnem sikerült; a 30 benevezett versenyből 29-et nyert meg, egyszer pedig második lett.[10] Később Abt megalapította az Abt Sportsline-t.[12]

 
Abarth 595, a Fiat 500 alapjaira épült

Az Abarth nagy teljesítményű kipufogócsöveket gyártott, melyeket közúti járművek tuningkészleteivé vált, főként a Fiat számára. Az 1950-es évekbeli Lambretta „D” és „LD” modellekhez versenykipufogót gyártottak. Az eredeti Abarth LD kipufogók ma már értékes gyűjtői tárgyak. A Lambretta még több 125 köbcentis motorkerékpár szárazföldi sebességrekordját is megőrizte az 1950-es években, részben az Abarth által számukra kifejlesztett kipufogó miatt.[13][14]

1958-ban az Abarth a milánói Alfa Romeóval együttműködve kifejlesztette az Abarth Alfa Romeo 1000-et. Elküldtek egy mérnököt, Mario Coluccit, hogy felügyelje a folyamatot. Abarthot lenyűgözte a képessége, és bár az autó egyedi maradt, Colucci 1960-ban az Abarth műszaki igazgatói posztját kapta.[15] Colucci első terve egy középmotoros, csővázas roadster volt, amely a 750-es motort használta. Az Abarth Spider Sport-nak szerencsétlen periódusa volt, és soha nem ért el nagy sikereket a versenyeken, míg maga Abarth a hátsó motor elrendezését részesítette előnyben, és továbbra is mindkét típust kínálta.[16] A Spider Sport sorozat 700 és 1000 köbcentiméteres lökettérfogattal is készült, míg néhány késői példányt Simca eredetű, 1300 köbcentiméteres motorokkal szereltek fel. A Colucci következő terve, a Group 4 1000 SP sokkal sikeresebb volt, és egy sor középmotoros, csővázas, üvegszálas testű sportprototípust szült.[17]

A Fiattal való szoros együttműködés mellett ritkán kerülhetett sor más gyártóval való közös munkára, mint például a Simcával vagy az Alfa Romeóval.

1971 – Eladás a Fiatnak

szerkesztés

Carlo 1971. július 31-én eladta az Abarth-ot a Fiatnak.[10][18] A felvásárlást csak október 15-én hozták nyilvánosságra.[19] A márkanév és az utcai autós részlege a Fiat, míg a sportautó részleg az Enzo Osella tulajdonába került.[10] Osella autókat, alkatrészeket, technikusokat és sofőröket szerzett, köztük Arturo Merzario-t, és folytatta a versenyzést, megalapítva az Osella versenycsapatot.[20]

A Fiat tulajdonában az Abarth a Fiat Group versenyosztálya lett, amelyet Aurelio Lampredi motortervező irányított.[10] Az Abarth előkészítette a Fiat rali autóit, köztük a Fiat 124 Abarth Rallyt és a 131 Abarthot.[10] 1977 decemberében, az 1978-as versenyszezon előtt, a korábban versengő Abarth-ot és Squadra Corse Lanciát a Fiat egyesítette.[21] Cesare Fiorio-t nevezték ki igazgatónak, míg Daniele Audetto sportigazgató volt.[21] A kombinált versenyosztály kifejlesztette a Lancia Beta Montecarlo Turbót 5-ös csoportú versenyautót, amely 1980-ban megnyerte a márkák világbajnokságát és 1981-ben az állóképességi világbajnokságot. Megalkotta a Lancia Rally 037 B-csoportos rali autót is, amely megnyerte a Lancia számára az 1983-as gyártói világbajnokságot.[22]

1981. október 1-jén az Abarth & C. megszűnt, helyét a Fiat Auto Gestione Sportiva vette át, az anyavállalat versenyprogramok menedzselésére szakosodott részlege, amely 1999 végéig működött, amikor megváltozott a Fiat Auto Corse SpA-ra.

A Fiat vagy leányvállalatai, a Lancia és az Autobianchi által épített kereskedelmi modellek az Abarth társmárkáját viselték, köztük az Autobianchi A112 Abarthot, amely egy könnyű és olcsó autó volt. Az A112 Abarth-t 58 lóerős motorral mutatták be, majd hamarosan egy 70 lóerős, és egy speciális "A112 Abarth-trophy"-t futtattak 1977 és 1984 között.[23]

Az 1980-as években az Abarth nevet főleg a nagy teljesítményű autók jelölésére használták, mint például a Fiat Ritmo Abarth 125/130 TC-t.[24]

A 2000-es években a Fiat az Abarth márkát használta a felszereltségi/modellszint megjelölésére, akárcsak a Fiat Stilo Abarth esetében.[25]

2007 – Az Abarth & C. S.p.A. újjászületése

szerkesztés

2007. február 1-jén az Abarth különálló vállalkozásként újra alakult Abarth & CSpA néven, amelyet 100%-ban a Fiat Group Automobiles SpA, a Fiat SpA gyártásával és értékesítésével foglalkozó leányvállalata irányít.[26] Az első piacra dobott modellek az Abarth Grande Punto és az Abarth Grande Punto S2000 voltak. A márka az Officine 83-ban található, amely a régi Mirafiori mérnöki üzem része. [25] A vezérigazgató 2022-től Olivier François .[27] 2015-ben az Abarth anyavállalatát átnevezték FCA Italy S.p.A.-ra, ami tükrözi a Fiat S.p.A.-nak a Fiat Chrysler Automobilesbe való beolvadását.[28]

Yamaha XSR900 Abarth

szerkesztés

2017-ben az Abarth együttműködött a Yamahával egy limitált szériás motorkerékpár, a „Sport Heritage café racer special” néven. Az XSR900 Abarth névre keresztelt 847 köbcentiméteres, három hengeres CP3 motorblokkja, a Yamaha XSR900-ra épült.[29]

Modellek

szerkesztés

Jelenlegi modellek

szerkesztés
500 500C Pulse Fastback
Osztály: Városi autó
Karosszéria: 3 ajtós ferdehátú
Gyártás: 2008–jelenleg is 		Osztály: Városi autó
Karosszéria: 3 ajtós kabrió
Gyártás: 2010–jelenleg is 		Osztály: Szubkompakt crossover
Karosszéria: 5 ajtós ferdehátú
Gyártás: 2022–jelenleg is 		Osztály: Szubkompakt crossover SUV
Karosszéria: 5 ajtós kupé SUV
Gyártás: 2023–jelenleg is
     

Az Abarth által gyártott autók

szerkesztés

Nem az Abarth által gyártott, de Abarth-jelvényekkel ellátott autók

szerkesztés

Az Abarth & C. S.p.A. (2007–) alatt gyártott autók

szerkesztés

Abarth tuninggal gyártott autók

szerkesztés

Más gyártók által az Abarth közreműködésével gyártott autók

szerkesztés

Fiat Corse – N Technology által gyártott autók Abarth néven

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Alfredo Altavilla - FCA Group. www.fcagroup.com . (Hozzáférés: 2018. március 22.)
  2. ↑ Abarth wants 100 dealers in Europe. autonews.com. (Hozzáférés: 2008. január 7.)
  3. ↑ a b c Boscarelli, Lorenzo. „Abarth: le corse” (PDF). Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010 90: 3–25, Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 
  4. ↑ Avidano, Renzo. „Carlo Abarth - Il compendio di una vita per le auto e le corse” (PDF). Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010 90: 29–32, Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 
  5. ↑ a b Karl Abarth, the man and his history. bernimotori.com . (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  6. ↑ „Quando venne a Torino per la sua ultima gara”, Stampa Sera , 1953. augusztus 13., 5. oldal (Hozzáférés: 2015. február 12.) 
  7. ↑ „Le attrattive del Salone”, Stampa Sera , 1951. április 12., 2. oldal (Hozzáférés: 2015. február 12.) 
  8. ↑ 1952 Abarth 1500 Biposto Coupé. rickcarey.com . [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  9. ↑ a b Mallett, Delwyn. Hot Abarths, 94. o. (2004. december 1.) 
  10. ↑ a b c d e f The history of Abarth. abarthcarsuk.com. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  11. ↑ Abt Sportsline történet – A kovácsműhelytől a villanyautókig. nrgreport.com, 2022. augusztus 2. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  12. ↑ „Teamporträt: Audi Sport Team Abt Sportsline“. Auto-motor-sport.de. [2013. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  13. ↑ 125 Model D Racer. racinglambrettas.com . (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  14. ↑ Lambretta World Land Speed Record Scooter. lambrettista.net , 2013. október 7. (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  15. ↑ Alfa Romeo Abarth 1000. FCA Heritage. FCA Italy S.p.A.. [2022. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. ↑ Mallett (2004), p. 95.
  17. ↑ Fiat Abarth 1000 SP. FCA Heritage. FCA Italy S.p.A.. [2022. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  18. ↑ Greggio, Luciano.. Abarth : the man, the machines. G. Nada (2002. november 2.). ISBN 88-7911-263-5. OCLC 62269051 
  19. ↑ „L'Abarth entra nel gruppo Fiat”, La Stampa , 1971. október 16., 17. oldal (Hozzáférés: 2015. március 13.) 
  20. ↑ Avidano, Renzo. „I rapporti con la Fiat” (PDF). Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010 90: 33–35, Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 
  21. ↑ a b Fenu, Michele. „Rally, Fiat e Lancia si uniscono in un nuovo "super-squadrone"”, La Stampa , 1977. december 6., 17. oldal (Hozzáférés: 2015. március 13.) 
  22. ↑ B-csoport, jövünk! – 40 éves a Lancia Rally 037. automotor.hu, 2022. december 22. (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  23. ↑ Autobianchi A112 Abarth 58 HP. FCA Heritage . FCA, 2020. január 14.
  24. ↑ Fiat Ritmo Abarth 125TC / 130TC (német nyelven). 125tc. (Hozzáférés: 2007. október 3.)
  25. ↑ [https://totalcar.hu/tesztek/stiloabarth/ Maximus! Maximus! TESZT: FIAT STILO ABARTH]. totalcar.hu, 2002. február 2. (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  26. ↑ Önálló Abarth. https://onroad.hu/, 2007. augusztus 3. (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  27. ↑ Nagy múlt, kis tuning. totalcar.hu, 2007. szeptember 28. (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  28. ↑ Joseph, Noah: Ferrari and FCA are officially separated. Autoblog . (Hozzáférés: 2016. január 24.)
  29. ↑ XSR900 Abarth. Yamaha. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 5.)
  30. ↑ Authentic USA-Spec Abarth: 1958 Fiat 750 Retrieved on 2 April 2011
  31. ↑ Abarth 209A Boano Coupe, www.ultimatecarpage.com Retrieved on 15 July 2014
  32. ↑ The Observer's Book of Automobiles, Thirteenth Edition, 1967, page 27
  33. ↑ a b 1956 Abarth 750 (Bertone). carstyling.ru . (Hozzáférés: 2020. november 29.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Abarth&oldid=27104389”