Andimesk

Andimesk, Andimeshk (perzsa írással اندیمشک [Āndīmeshḵ]) egy város Iránban, Huzesztán tartományban, Andimesk megye fővárosa.

Andimesk (اندیمشک)
Közigazgatás
Ország	Irán
Tartomány	Huzesztán
Megye	Andimesk megye
Jogállás	város
Népesség
Teljes népesség	240 113 fő (2022)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	176 m
Időzóna	(UTC + 3:30) (UTC) (UTC + 4:30) (UTC)
Elhelyezkedése
é. sz. 32° 28′ 19″, k. h. 48° 20′ 48″32.471946007108, 48.346700885981
Andimesk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Andimesk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Andimeshk Szúzától mintegy 34 mérföldre északra, öt közút találkozásánál fekszik, a közelben vezet a vasútvonal is.

Története

Nevét először a Mezopotámiából a Ur III időszak (i. e. 21. és 20. század) származó ékírásos táblák említették Adamshakh formában.

Az Andimesktől délre és nyugatra eső sík vidék - a mai Kuzisztán – valaha a kultúra bölcsőjének, a termékeny „folyóköznek”, az ősi Mezopotámiának a peremén feküdt, s a világ legrégebbi civilizációinak otthona volt. Élámot a Biblia is tejjel-mézzel folyó Kánaánként festi le. Jób élt itt a hagyomány szerint. I. e. 640 körül az asszírok támadták meg és dúlták fel a vidéket és csak az Akhaimenidák korában tették újra termékennyé. Az arabok az i. sz. 7. században ismét elpusztították. A 19. század végén francia régészek tárták fel az Akhaimenida emlékeket, majd angol olajkutatók a kőolajat tárták fel ezen a vidéken, ezzel kezdődött Kuzisztán új virágkora.

A Pahlavi-dinasztia korában indultak meg Andimeshk modern fejlesztési projektjei. Ezek közé tartozott egy vasút, a Dokoohe katonai raktár és egy alumíniumgyár, valamint számos más ipari fejlesztés. A várost 1929-ben összekapcsolták a transziráni vasútvonallal is.

A vidék fő nevezetességét a Dez-duzzasztógátat a környék egyik folyójának, a Deznek köszönheti. A 200 méter magas, vad sziklák közé ékelt vasbeton védőgát Andimesktől mintegy 25 km-rel északra található. A vidék termékenységét ennek az 1963-ban befejezett, 3 milliárd köbméter vizet tartalékoló védőgátnak köszönhette.

Galéria

• 
• 
• 
• 
  A Dez-gát

Források

• Irán (Panoráma útikönyvek, 1979) ISBN 963 243 133 2