Edika
Edika, Edeko vagy Edekon (? – 469) a szkírek kicsiny germán népének vezetője volt az 5. században. Attila hun nagykirály udvari főembere. Az utolsó nyugatrómai császárt megbuktató Odoaker apja. Kisebbik fia Hunvulf névre hallgatott.
Edika | |
Született | 5. század |
Elhunyt | 469 Bolia menti csata |
Gyermekei | |
Foglalkozása | uralkodó |
Tisztsége | chieftain |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésA történettudomány a Kr. u. 5. századból három, hasonló nevű szereplőt ismer.
- Edekon (Έδέκων), Attila hun hadvezére. Priszkosz rétor tudósítása szerint ő vezette Flavius Orestes társaként a hun király követségét 449-ben Konstantinápolyba, ahol II. Theodosius császár és Khrüszaphiosz Ztommasz főminiszter vesztegetéssel rávette, hogy ölje majd meg Attilát. Orestes azonban gyanút fogott, s emiatt félelmében Edikon maga fedte fel az összeesküvést Attila előtt, így sikerült a saját életét megmentenie.
- Edika, a szkírek törzsfőnöke vagy királya, aki segédcsapataival támogatta Attila hadjáratait. Attila halála után a Duna–Tisza közének déli részén foglalt szkírjeivel magának országot. Jordanes szerint a 469 körül vívott Bolia menti csata során a szkírek vereséget szenvedtek a keleti gótoktól, Edika is elesett.
- Idikon vagy Edico, Odoaker apja.
A történészek többsége elfogadja, hogy a három név egyetlen személyt takar. Mások vitatják, hogy Priszkosz hun Edekonja ugyanaz lehetett-e, mint Jordanes germán Edikája. Az ellentét áthidalható, hisz a germán (osztrogót, herul, gepida) vezetőréteg belesimult a Hun Birodalomba, ezt mutatja többek között Edika fia, Hunvulf[1] neve is.
Régészeti vonatkozások
szerkesztésÉrdekesség: Kiss Attila régész kísérletet tett Edika személyének a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött sárvízi pajzskerettel történő összekapcsolására. Jordanes feltételezése szerint a szkír király az osztrogótok elleni boliai csatában eshetett el 469 körül. Kiss a Iordanesnél említett Bolia folyót a Sárvízzel azonosítja. Elméletének óvatos kezelésére maga szólított föl.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Neve beszélő típusú: ’Hun farkas’. (Vö.: Hunok – gepidák – langobárdok)
Források
szerkesztés- ↑ Bóna-Hunok: Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest: Corvina. 1993. ISBN 963 13 3382 5
- Bóna István – Cseh János – Nagy Margit – Tomka Péter – Tóth Ágnes – Zimonyi István (sorozatszerkesztő): Hunok – gepidák – langobardok. www.tankonyvtar.hu. Balassi Kiadó (1993) (Hozzáférés: 2015. január 8.) (pdf)
- Attila Kiss: Der goldene Schildrahmen von Sárvíz aus dem 5. Jahrhundert und der Skirenkönig Edica, Alba Regia 26 (1997)
- részletek INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz Hadziszː A bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9, 47–51 p
- Iordanes in Kiss Magdolna (2005): Getica. L’Harmattan, Budapest. ISBN 963-9457-69-8