Fabien Barthez
Fabien Alain Barthez (Lavelanet, 1971. június 28. –) francia válogatott labdarúgókapus, aki tagja volt az 1998-as világbajnokságot és a 2000-es Európa-bajnokságot megnyerő francia válogatottnak.
Fabien Barthez | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Barthez O. Marseille 2006-ban | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Fabien Alain Barthez | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1971. június 28. (53 éves) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Lavelanet, Franciaország | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | francia | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 180 cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Testtömeg | 78 kg | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Poszt | kapus | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Fabien Barthez témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||
|
Pályafutása
szerkesztésFiatalkora
szerkesztésA világhírű kapus a Pireneusok lábainál fekvő Lavelanet-ben látta meg a napvilágot, 1971. június 28-án. Édesapja, Alain válogatott rögbijátékos volt, s ezáltal eleinte a kis Fabien is inkább a rögbivel kezdett először megismerkedni. A rögbi mellett szívesen teniszezett és focizott. Végül a foci mellett horgonyzott le, s tizenévesen szülővárosa csapatában kezdett el játszani, de eleinte nem kapusként, hanem középpályásként szerepelt csapatában. A serdülőcsapat edzője, Aimé Goudou felfedezte a fiatal játékosban a szunnyadó kapustehetséget, s ezentúl már kizárólag a kapuban számított rá. 1988-ban a Toulouse ifjúsági csapatába került, s innen már egyenes út vezetett a Ligue 1-be. Ez nagyban köszönhető egy híres francia edzőnek, Elie Baupnak, aki akkoriban a Toulouse utánpótláscsapatánál dolgozott. Baup figyelt fel Barthez tehetségére, és az ő segítségével került az élvonalban szereplő gárdához.
Klubcsapataiban
szerkesztés1991. szeptember 21-én mutatkozott be a Toulouse felnőtt csapatában a Nancy ellen. Ebben az évben összesen 26 találkozón lépett pályára, s olyannyira jól ment neki a védés, hogy az Olympique Marseille akkori elnökének, Bernard Tapie-nak is megtetszett a játéka, s szerződést ajánlott neki, amelyet a fiatal játékos természetesen el is fogadott. Pályafutása ezután villámgyorsan ívelt felfelé: előbb bajnokságot nyert az OM-mel, melyet később visszavontak a csapattól, majd 1993-ban Basile Boli fejesének köszönhetően a francia csapat 1–0-ra legyőzte az AC Milant a Bajnokok Ligája-döntőjében. Ezzel a győzelemmel a Marseille a francia labdarúgás első nemzetközi kupagyőzelmét aratta. A következő évben az OM-t vesztegetési botrányok miatt kizárták a francia első osztályból. Ennek okán a nevesebb játékosok mindannyian távoztak a csapattól, mivel nem voltak hajlandóak a másodosztályban játszani. Barthez ennek ellenére a csapattal maradt, s ezáltal a már így is népszerű kapus a szurkolók legnagyobb kedvencévé vált. Akkoriban kezdte rendszeresen kopaszra borotválni a fejét, s lassacskán ez a szokás a hálóőr legfőbb ismertetőjegyévé vált. 1995-ben a Marseille hiába nyerte meg a bajnokságot a második vonalban, a szövetség döntése értelmében mégsem indulhatott az első osztályban. A Barthez ekkor úgy döntött, hogy távozik, mivel ahhoz, hogy a válogatottba is rendszeresen meghívót kapjon, mindenképpen egy első osztályú csapatban kell védenie. 1995-ben éppen kapóra jött neki az AS Monaco ajánlata, de nem indult jól számára a monacói kaland. Ugyanis egy doppingvizsgálaton vadkender-származékot mutattak ki szervezetében. A kapus azzal védekezett, hogy a barátaival végzett buddhista rituálék gyakorlása közben jutott a szervezetébe némi cannabis. Természetesen ezt senki sem vette komolyan, s a Francia labdarúgó-szövetség két hónapos eltiltással jutalmazta a "füstölgő játékost". 1997-es év Barthez számára számos nagy sikert hozott, mivel ismét megnyerte a bajnokságot és az UEFA-kupa elődöntőjében is védhetett, sőt az a megtiszteltetés érte, hogy a hercegségbeli csapat csapatkapitánya lett. Az elkövetkező években, bár többször volt sérült, ismét sikert sikerre halmozott a klubcsapatával és a válogatottal egyaránt. 2000. május 31-én a kapusgondokkal küszködő Manchester Unitedhez igazolt, mivel Sir Alex Ferguson benne látta a legendás Peter Schmeichel utódját. Barthez azonban nem váltotta be Ferguson hozzá fűzött reményeit, bár eleinte játékára nem volt panasz, azonban 2003 áprilisában a Real Madridtól elszenvedett BL-kudarcot a menedzser teljes mértékben kapusa nyakába varrta. Bartheznek nem maradt sok választása, s az angol kitérő után hosszas huzavona után visszatért Franciaországba. Második OM-es karrierje nagyszerűen indult: 2004. január 3-án, a Francia Kupa Strasbourg elleni mérkőzés 11-es párbajában két lövést is hárított, míg egyet értékesített, így járulva hozzá csapata továbbjutásához. Ugyanebben az évben az UEFA-kupa döntőjében kiállíttatta magát, s ennek a kiállításnak nagy szerepe volt abban, hogy végül a Valencia örülhetett. 2005-ben a balhés hálóőr ismét bajba keveredett, ugyanis a Vidad Casablanca elleni februári edzőmérkőzésen leköpte a marokkói játékvezetőt, Abdellah el-Aszirit, amiért a Francia labdarúgó-szövetség féléves eltiltást szabott ki rá, amelynek felét felfüggesztették. Mindez azt jelentette, hogy a marseille-i hálóőrnek csupán csapata utolsó négy bajnokiját kellett kihagynia, így játszhatott a válogatott soron következő vb-selejtezőin, szeptemberben. A 2006-os labdarúgó-világbajnokság után sok játékostársához hasonlóan ő is lemondta a válogatottságot, s bejelentette, hogy a profi futballt is abba szándékozik hagyni. Mindeközben többször kijelentette, hogy pályafutását nevelőegyesületében, a Toulouse FC-ben fejezné be, ha adnának neki még egy lehetőséget, de a vezetőség mégsem tartott igényt a világbajnok kapusra. Végül az FC Nantes szerződést ajánlott neki, melyet elfogadott, de pár hónapnyi játék után itt is bajba keveredett. 2007 áprilisában egy Rennes ellen elszenvedett 2–0-s hazai vereség után támadta meg néhány fanatikus, amikor Barthez beszállt az autójába. Ő erre kipattant, és ütni-rúgni kezdte bírálóit, s a verekedőket végül rendőrök választották szét. Az incidens után Barthez nem kívánt tovább a Nantes színeiben játszani, s végleg szögre akasztotta a kapuskesztyűjét.
A válogatottban
szerkesztésFabien Barhez 1994. május 26-án mutatkozott be a francia válogatott kapujában egy Ausztrália elleni mérkőzésen. Barthez már tagja volt az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságon szereplő csapat keretének, de akkor csak a kispadon jutott számára hely, mivel abban az időben a válogatott első számú kapusa Bernard Lama volt. A következő világversenyen, az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon azonban már ő védte a csapat kapuját, méghozzá annyira jól, hogy a világbajnoki címet megnyerő csapat a tornán mindössze két gólt kapott. Ezzel a teljesítménnyel bekerült a torna All-star csapatába. Ekkoriban vált híressé máig egyik legismertebb kabalájáról: a válogatott mérkőzések előtt Laurent Blanc mindig megcsókolta Barthez kopasz feje búbját. A világbajnokság után társaival együtt ő is megkapta a legnagyobb francia állami elismerést, a Francia Becsületrendet. Remekül védett a 2000-es labdarúgó Európa-bajnokságon is, s Sepp Maier és Dino Zoff után ő lett a harmadik kapus, aki megnyert világ- és Európa-bajnoki döntőben védhetett. A 2002-es labdarúgó-világbajnokságon és a 2004-es labdarúgó Európa-bajnokságon csapattársaival egyetemben nem tudott maradandót alkotni. A 2006-os labdarúgó-világbajnokság előtt Raymond Domenech szövetségi kapitány sokat gondolkodott azon, hogy Barthezt vagy másik tapasztalt kapusát, Grégory Coupet-t játszassa, de végül mégis a kopasz hálóőrnek szavazott bizalmat. Barthez a tornán nem vallott szégyent, de a drámákkal teli döntőt Olaszország ellen tizenegyesekkel elveszítette a csapat. A torna után lemondta a válogatottságot, s többé nem húzta magára a válogatott címeres mezét. Mindezzel a csapat elveszített egy olyan játékost, aki több mint egy évtizedig szinte kirobbanthatatlan volt a francia válogatott kapujából.
Díjai, sikerei
szerkesztésKlubokban
Marseille
szerkesztés- UEFA-bajnokok ligája-Győztes: 1993
AS Monaco
szerkesztés- Ligue 1- Bajnok (2): 1996–97, 1999–2000
- Francia labdarúgó-szuperkupa : 1997
Manchester United
szerkesztésPremier League (2): 2000–2001, 2002–03
Válogatottban
szerkesztésFranciaország
Egyéni Díjai
szerkesztés- Lev Jasin díj (Aranykesztyű) : 1998
- All Star csapat tagja: 1998
- Ligue 1 Az év kapusa: 1998
- IFFHS Világ legjobb kapusa: 2000
- 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság-(Torna Legjobb kapusa) : 2000
- PFA Premier League az év csapata 2000-01
- UNFP-díjak: 2011
- Dream Team 110 év OMnek: 2010[1]
Statisztika
szerkesztésKlub | Szezon | League | Kupa | League kupa | Európa | Other[2] | Összesen | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Mérk | Gól | Mérk | Gól | Mérk | Gól | Mérk | GólMérk | Gól | Mérk | Gól | |||
Toulouse | 1990–91 | 0 | 0 | 0 | 0 | – | – | 0 | 0 | 0 | 0 | ||
1991–92 | 26 | 0 | 0 | 0 | – | – | 0 | 0 | 26 | 0 | |||
Összesen | 26 | 0 | 0 | 0 | – | – | 0 | 0 | 26 | 0 | |||
Marseille | 1992–93 | 30 | 0 | 0 | 0 | – | 10 | 0 | 0 | 0 | 40 | 0 | |
1993–94 | 37 | 0 | 1 | 0 | – | 4 | 0 | 0 | 0 | 42 | 0 | ||
1994–95 | 39 | 0 | 0 | 0 | – | – | 0 | 0 | 39 | 0 | |||
Összesen | 106 | 0 | 1 | 0 | – | 14 | 0 | 0 | 0 | 121 | 0 | ||
Monaco | 1995–96 | 21 | 0 | 1 | 0 | – | – | 0 | 0 | 22 | 0 | ||
1996–97 | 36 | 0 | 6 | 0 | – | – | 0 | 0 | 42 | 0 | |||
1997–98 | 30 | 0 | 12 | 0 | – | 10 | 0 | 0 | 0 | 52 | 0 | ||
1998–99 | 32 | 0 | 6 | 0 | – | - | 0 | 0 | 38 | 0 | |||
1999–2000 | 24 | 0 | 12 | 0 | – | - | 0 | 0 | 36 | 0 | |||
Összesen | 143 | 0 | 37 | 0 | – | 10 | 0 | 0 | 0 | 190 | 0 | ||
Manchester United | 2000–01 | 30 | 0 | 1 | 0 | 0 | 0 | 12 | 0 | 1 | 0 | 44 | 0 |
2001–02 | 32 | 0 | 1 | 0 | 0 | 0 | 15 | 0 | 1 | 0 | 49 | 0 | |
2002–03 | 30 | 0 | 2 | 0 | 4 | 0 | 10 | 0 | 0 | 0 | 46 | 0 | |
2003–04 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | |
Összesen | 92 | 0 | 4 | 0 | 4 | 0 | 37 | 0 | 2 | 0 | 139 | 0 | |
Marseille (kölcsönben) | 2003–04 | 20 | 0 | 11 | 0 | – | – | 0 | 0 | 31 | 0 | ||
Marseille | 2004–05 | 30 | 0 | 5 | 0 | – | – | 0 | 0 | 35 | 0 | ||
2005–06 | 24 | 0 | 12 | 0 | – | – | 0 | 0 | 36 | 0 | |||
Összesen | 74 | 0 | 28 | 0 | – | – | 0 | 0 | 102 | 0 | |||
Nantes | 2006–07 | 16 | 0 | 0 | 0 | – | – | 0 | 0 | 16 | 0 | ||
Összesen | 14 | 0 | 0 | 0 | – | – | 0 | 0 | 14 | 0 | |||
Karrier Összesen | 455 | 0 | 70 | 0 | 4 | 0 | 61 | 0 | 2 | 0 | 592 | 0 |
Franciaország | ||
---|---|---|
Év | Mérk | Goals |
1994 | 1 | 0 |
1995 | 1 | 0 |
1996 | 2 | 0 |
1997 | 5 | 0 |
1998 | 12 | 0 |
1999 | 8 | 0 |
2000 | 10 | 0 |
2001 | 5 | 0 |
2002 | 9 | 0 |
2003 | 9 | 0 |
2004 | 10 | 0 |
2005 | 3 | 0 |
2006 | 11 | 0 |
Összesen | 86 | 0 |
Magánélete
szerkesztésFabien Barthez 1998 után leginkább arról volt híres, hogy egy nála hat évvel idősebb kanadai sztármanökennel, Linda Evangelistával járt két évig, s a kapcsolatnak állítólag 2000 őszén azért lett vége, mert a hölgy azt mondta, hogy nem akar Barthez manchesteri háziasszonya lenni. A kapus azóta már két kisfiú boldog édesapja, akik közül Lenny 2003-ban, míg Aldo 2007-ben látta meg a napvilágot. Barthez szabadidejében szívesen hódol egyik legnagyobb szenvedélyének, hogy delfinekkel úszkáljon, s továbbá érdemes megjegyezni, hogy a francia futball egyetlen olyan tagja, aki láncdohányos.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Skoblar dernier joueur de la dream team des 110 ans. OM.net (Olympique de Marseille), 2010. április 24. [2018. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 26.)
- ↑ Includes other competitive competitions, including the FA Community Shield, UEFA Szuper Kupa, Intercontinental Cup, FIFA Club World Cup
- ↑ Fabien Barthez adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)
Források
szerkesztés- Dénes Tamás - Rochy Zoltán: Vb-kalauz 2006 (Novella Könyvkiadói és Könyvker. Kft., Budapest, ISBN 978-963-86345-3-5)