Gaur

Gaur
	Bika
	Tehén borjával
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tulokformák (Bovinae);
Nemzetség:	Tulkok (Bovini);
Alnemzetség:	Bovina;
Nem:	Tulok (Bos); Linnaeus, 1758
Faj:	B. gaurus;
Tudományos név
	Bos gaurus; (Smith, 1827)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gaur témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gaur témájú kategóriát.

A gaur (Bos gaurus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

India, Nepál, Banglades, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnám, Jünnan és Malajzia magasabban fekvő (1800 méterig) dzsungeleiben, szavannáin élnek. Mianmar területéről mára kihalt. A víz közelségét kedveli, de abba nem szokott belemenni (szemben a vad vízibivallyal), sőt dagonyázni sem szokott a sárban.

Alfajai

Bos gaurus gaurus (Smith, 1827) – India, Nepál és Banglades, a jelenlegi gaurállomány 90%-a tartozik ide
Bos gaurus hubbacki Lydekker, 1907 – Thaiföld és Malajzia területén él, a legkisebb méretű alfaj
Bos gaurus readei Lydekker, 1903 – Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnam és Jünnan. A legveszélyeztetettebb, Mianmaran már ki is pusztult

A gayalt (Bos frontalis) korábban a gaur háziasított alakjának vagy alfajának tartották Bos gaurus frontalis név alatt, azonban 2003 óta a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúrabizottság (ICZN) úgy döntött, hogy ezt az állatot külön fajként, a Bos frontalis binomiális névvel kell illetni. A döntés azután született meg, hogy vadonélő gayal állományra bukkantak a kutatók; azonban még nem lehet tudni, hogy ez az állomány tényleg eredetileg vad vagy csak elvadult, illetve elkóborolt egyedek leszármazottai.^[1] A legfrissebb törzsfejlődéses (philogenesis) vizsgálatok szerint a gayal anyai ágon a gaur, a zebu és a szarvasmarha leszármazottja; így tehát nem tisztán a gaur alfaja. Emiatt önálló Bos-faji rangra emelhető.^[2]

Megjelenése

A legnagyobb vadon élő tülkösszarvú, testhossza 250-330 centiméter, marmagassága 165-220 centiméter, tömege átlagosan 650-1000 kilogramm, de a legnagyobb hímek akár az 1500 kilogrammot is elérhetik. Az indiai szafariturizmust hirdető kiadványok indiai bivalyként is említik, amely természetesen nem helyes, bár szemtől szemben valóban emlékeztet a bivalyokra. Régen a bölényekkel rokonították, a genetikai vizsgálatok a szarvasmarhákkal hozták közeli rokonságba. Különösen a szintén hatalmas bantenghez áll közel, még szaporodóképes hibridek is születhetnek a keresztezésükből.

Sötét színű (amely lehet sötétvörös és fekete) állat. Legfeltűnőbb jellegzetessége S alakú, hatalmas szarva, amely 60-115 centiméteres. A bikák jóval nagyobbak a teheneknél, szarvuk is erőteljesebb. A feltételezések szerint képesek olyan szagot kibocsátani, amely a vérszívó rovarokat elriasztja.

Életmódja

Az emberi zavarásnak kevésbé kitett területeken nappali állat, a reggel és késő délután a legaktívabb (a nappali forróságot árnyékban pihenve vészeli át). A sűrűbben lakott területeken azonban éjszakai életmódra tért át. A száraz évszakban a csordák egyesülhetnek, míg a monszun beköszöntével nagyobb területen szóródnak szét. A csordáik így 3-40 fősek lehetnek. Időnként más növényevőkkel, például számbárszarvasokkal is összeállnak.

Elsősorban fűféléket, leveleket, fiatal hajtásokat legelnek, de a terméseket is szívesen fogyasztják. Thaiföldön a fiatal bambuszhajtásokat kedvelik leginkább.

Természetes ellenségük kevés van, a leopárdok, ázsiai vadkutyák, óriáskígyók és krokodilok elsősorban a borjakra veszélyesek. Az egyetlen állat, amely meg mer támadni egy kifejlett gaurt, a tigris, bár a harc az ő esetében is kétesélyes.

Szaporodása

A szociális csoportjainak élén egy kifejlett bika áll. Az elsőbbséget harccal döntik el, amely azonban ritkán vezet súlyos sérüléshez, a termetbeli különbségek hamar eldöntik a vitát. Más hímek magányosan járják az erdőt. A bikák „éneke”, vagyis mély bőgése akár 1,6 kilométerre is elhallatszik.

Bár egész évben pározhatnak, két szaporodási csúcsot sikerült megfigyelni: decemberben és júniusban. A tehenek vemhessége átlagosan 275 napig tart, miután 1, ritkán 2 borjat ellenek. A fiatalokat 7-12 hónap múlva választják el. A gaurok 2-3 évesen válnak ivaréretté, és körülbelül 30 évig élnek.

Természetvédelmi helyzete

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a gaur sebezhető faj. Jelenlegi összegyedszámát 20 000 példányra becsülik. Megritkulásának okai a vadászat és az élőhelyeinek pusztítása. Elterjedési területén nem egyenletesen oszlik meg a faj. Indiában egyedszáma jelentősen nőtt az utóbbi időben, az összes gaur 90%-a itt él. Főleg nemzeti parkokban és rezervátumokban fordul elő a faj. A nepáli Royal Chitwan Nemzeti Parkban is előfordul. Ezzel szemben Délkelet-Ázsiában a gaur helyzete elkeserítő. Itt mindenütt nagyon kis populációk vannak (Malajziában például már csak 300 példány él), amelyek a teljes kipusztulás határán állnak.

Egyéb

Egyes területeken félénk, visszahúzódó állat, kerüli az emberrel való összeütközést. Máshol azonban kifejezetten veszélyesnek és agresszívnek ismerik a helyiek. Gyakran még a házi marhákat is megtámadják és megölik.

A gaur név a hindi nyelvből származik, és világszerte így ismerik a fajt. Indiában a gauron kívül szeladang néven is ismert. Mianmarban pyaung-nak hívják, Kambodzsában a kiting, míg Vietnámban a kratie néven ismerik.

Képek

Gaur bika a Bandipur Nemzeti Parkban, India déli részén
Gaurok a müncheni állatkertben

Jegyzetek

↑ (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645–651. o. [2011. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
↑ (2007) „Phylogenetic Relationships and Status Quo of Colonies for Gayal Based on Analysis of Cytochrome b Gene Partial Sequences”. Journal of Genetics and Genomics 34 (5), 413–419. o. DOI:10.1016/S1673-8527(07)60045-9. PMID 17560527.

Források

Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
Helmut Lingen Großes Lexikon der Tiere. Lingen Verlag, 1989, Köln
K K Gurung & Raj Singh: Field Guide to the Mammals of the Indian Subcontinent, Academic Press, San Diego, ISBN 0-12-309350-3

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 21.)
Bioport
Képek és videók a gaurról (angol)
Angol nyelvű fajleírás

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645–651. o. [2011. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006. (Hozzáférés: 2021. január 18.)

[2] (2007) „Phylogenetic Relationships and Status Quo of Colonies for Gayal Based on Analysis of Cytochrome b Gene Partial Sequences”. Journal of Genetics and Genomics 34 (5), 413–419. o. DOI:10.1016/S1673-8527(07)60045-9. PMID 17560527.

[1]

[2]