Halászat
A halászat a halak elfogásával foglalkozó tevékenység. Általában vadon fogják a halakat. Ez történhet kézzel, szigonnyal, horoggal, hálóval vagy csapdával. A halászat több tízezer éves emberi tevékenység, nagy szerepet játszott a vadászattal együtt az emberiség kifejlődésében és meghatározza több népcsoport jelenlegi életét is.
A halászat kifejezést használják más tengeri élőlények elfogására is, mint rákok, puhatestűek, fejlábúak, tüskésbőrűek.
A tengeri emlősök (bálnák, delfinek) halászatára inkább a bálnavadászat szót használják. Élelemszerzés mellett a halászat a szabadidő eltöltésének is egyik módja.
Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet statisztikái szerint a halászok és halfarmerek száma a Földön eléri a 38 millió főt. A halászat és az akvakultúrák közvetve és közvetlenül 500 millió ember megélhetését fedezi.[1]
A halászat és az akvakultúrában történő termelés állítja elő a Föld népessége által elfogyasztott fehérje mennyiségének negyedét.[2] A világ legnagyobb zsákmányát Kína, Japán és Oroszország halássza ki, a világon kifogott mennyiségnek több mint egyharmadát. 2005-ben az egy főre eső vadon történő halfogás 14,4 kg-ot tett ki, míg a haltenyésztés további 7,4 kg-ot.[3]
A tengeri halászat
szerkesztés
Napjainkban az édesvízi és a tengeri halászat aránya egyre inkább eltolódik a tengeri halászat felé. A folyók, tavak halállományát általában gondosan újratelepítik, más a helyzet a tengerek, óceánok esetében, ezeknek egyelőre csak a hasznosítása a jellemző. A halászati tilalom jelenleg csak a veszélyeztetett fajokra terjed ki, azonban több ország ezt a tilalmat nem tartja be. A kifogott halmennyiség drasztikusan növekszik. A 20. század elején kb. 5 millió tonna volt a kihalászott mennyiség, az 1990-es években már meghaladta a 100 millió tonnát. A csúcs 1996-ban volt, azóta a kifogott mennyiség (valószínűleg a túlhalászás miatt) csökken.[4]
Az óceánok halban leggazdagabb területeit halpadoknak nevezik. Ezeken a területeken a halaknak és táplálékuknak egyaránt kedvezőek az életfeltételek.
Ilyen:
- A szárazföld közvetlen környezete, ide a folyók sok hordalékot szállítanak.
- Sarkvidéki területek: a víz oxigénben gazdag, sok apró élőlény például plankton él a vízben, melyek a halaknak táplálékul szolgálnak.
- Hideg és meleg tengeráramlások találkozási helyei.
A tíz legnagyobb tengeri halász nemzet: Kína, Peru, Japán, Amerikai Egyesült Államok, Chile, Indonézia, Oroszország, India, Thaiföld és Norvégia.
| A Föld tengeri halászati körzeteinek termelése 2000-ben (FAO, 2002)[5] | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Körzet neve | Termelés (tonna) |
Legfontosabb kifogott fajok | ||||||
| ÉK-Atlanti | 10 919 570 | hering, szardínia, lazac, tőkehal, tonhal | ||||||
| ÉNy-Atlanti | 2 063 313 | tonhal, makréla, homár, shrimp, garnélarák | ||||||
| Nyugat-Közép-Atlanti | 1 830 600 | tonhal | ||||||
| Kelet-Közép-Atlanti | 3 800 000 | szardínia, polip, tintahal, makréla, tonhal | ||||||
| Földközi- és Fekete-tenger | 1 485 000 | szardínia, szardella | ||||||
| DNy-Atlanti | 2 313 900 | hekk, tonhal, shrimp | ||||||
| DK-Atlanti | 1 340 000 | makréla, hekk, szardella, szardínia | ||||||
| Ny-Indiai-óceán | 3 900 000 | lazac, tonhal, makréla, lábasfejűek, hering | ||||||
| K-Indiai-óceán | 4 707 800 | tonhal, makréla, hering | ||||||
| ÉNy-Csendes-óceán | 23 140 000 | tőkehal, tengeri pér, szardella | ||||||
| ÉK-Csendes-óceán | 2 520 000 | tőkehal, hekk, lazac | ||||||
| Ny-Közép-Csendes-óceán | 9 900 000 | szardínia, szardella, tonhal, makréla | ||||||
| K-Közép-Csendes-óceán | 1 700 000 | szardella, tonhal | ||||||
| DNy-Csendes-óceán | 750 000 | makréla | ||||||
| DK-Csendes-óceán | 15 800 000 | hekk, szardella, szardínia | ||||||
Az édesvízi halászat
szerkesztés
Az édesvizekből kifogott halzsákmány 64%-a Ázsiából, 25%-a Afrikából származik, ezzel együtt ezeken a területeken igen fontos szerepet is játszik az élelmiszer-termelésben.
A tíz legnagyobb édesvízi halász nemzet: Kína, India, Banglades, Uganda, Indonézia, Oroszország, Tanzánia, Egyiptom, Kambodzsa és Kenya.
| Az édesvizekből kifogott halzsákmány mennyisége és összetétele kontinensenként (FAO, 2002)[6] | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kontinens | Kifogott hal (tonna) |
Legfontosabb kifogott fajok | ||||||
| Európa | 434 200 | ponty, csuka, lazac | ||||||
| Ázsia | 5 620 718 | ponty, tilápia, harcsa | ||||||
| Dél-Amerika | 346 000 | harcsa, characidae | ||||||
| Észak-Amerika | 190 900 | tilápia, harcsa, ponty, folyami rák | ||||||
| Afrika | 2 186 170 | tilápia, characidae | ||||||
A halászat fenntarthatósága
szerkesztés
A halászat hosszútávú fenntarthatósága
szerkesztésOlyan kérdések merülnek fel, mint:
- túlhalászás
- járulékos fogás (olyan állatok fogása, melyek nem a célzott halfajtából kerülnek hálóba)
- tengerszennyezés (tengeri szennyezés visszahatása a halászatra)
- halászat környezetre gyakorolt hatása
- éghajlatváltozás
- haltenyésztés
- orvhalászat (jogosulatlanul, vagy tiltott eszközzel, módszerrel)
Olyan ellentétek feszülnek, mint a világ haligénye és a kifogható halak száma, valamint a halászatból élők megélhetése és a halak populációjának vészes fogyása. Tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ha fenntartható halállományt akarunk, vissza kell fognunk a fogás növelését.
Magyarországon 2016-tól törvény tiltja a szabadvízi kereskedelmi halászatot.[7]
Invazív halak halászata
szerkesztésA magyarországi természetes vizek horgászkezelésbe adása óta egy speciális feladat jut a halászoknak: a nemkívánatos invazív halak túlszaporodásának megakadályozása lehalászással. Elsősorban a Tiszán folyik gyérítő lehalászás (busa, törpeharcsa, Invazív Halak Horgászatának Napja), továbbá a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége vizein (törpeharcsa), de bizonyos mennyiségben a Balatonon is. Termálvizekben is előfordul invazív halak jelenléte, emiatt lehalászásukra is sor kerül. A Hévízi-tóban KEHOP projekt keretében, húzóhálós módszerrel szűrik a halállományt.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fisheries and Aquaculture in our Changing Climate[halott link] Policy brief of the FAO for the UNFCCC COP-15 in Copenhagen, December 2009.
- ↑ Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 237. o. (2007). ISBN 9639553462
- ↑ FAO: Fisheries and Aquaculture
- ↑ Máté Fruzsina: A klímaváltozásnál is nagyobb veszély fenyeget minket. National Geographic, 2019
- ↑ Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 238. o. (2007). ISBN 9639553462
- ↑ Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 239. o. (2007). ISBN 9639553462
- ↑ Betiltott halászat, megélhetés nélküli családok Archiválva 2021. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben magyarnemzet.hu
Irodalom
szerkesztés- Kovács András 2007: „Az betsületes és nemes halászoknak…”. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2006. évi Értesítője, 105–122.
- Perényi Sándor 2004: Halászat és horgászat – irodalmi bibliográfia. Budapest
- Fekete István 1994: Halászat
- 1987 A halászat története. A Balatoni Múzeum állandó katalógusai 3.
- Szilágyi Miklós 1978: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani problémái. Cumania 5, 7–41.
- Fóris Gyula 1975: Halászat
- Répássy Miklós 1914: Édesvízi halászat és halgazdaság
- Pékh Gyula: Halászat Magyarországon
- Alapy Gyula: A csallóközi halászat története
- Jankó János 1900: A magyar halászat eredete. Budapest/Lipcse
- Herman Ottó 1887: A magyar halászat könyve
- Bél Mátyás: A magyarországi halakról és azok halászatáról
- Halászat (A természet c. folyóirat melléklapja)
- Tisza-tó lehalászás 2021
- Törpeharcsa gyérítés
- Szilágyi Miklós: Halászó parasztok, halászati vállalkozók. Történeti források és elemzések; L'Harmattan–MTA Néprajzi Kutatóintézet, Bp., 2002 (Documentatio ethnographica)