Kolofon

A kolofon görög eredetű szó (görögül: κολοφών [kolophón], latinul: colophon); jelentése: csúcs, vég.

Nem tévesztendő össze a következővel: Kolophón (ógörög város a mai Törökország területén).

A régi könyvek, kódexek, középkori kéziratok, sőt modern könyvek végén elhelyezett hosszabb impresszum, amely az alábbi adatokat tartalmazhatja:

a másoló (scriptor)/nyomdász/kiadó neve
a másolás/nyomtatás/kiadás helye
a másolás/nyomtatás/kiadás ideje
a megrendelő neve
a másoló (scriptor)/nyomdász/kiadó egyéb megjegyzései.

Többnyire tölcsér alakban szedték; belőle alakult ki a könyvcím. A könyvtörténet fontos forrása is, hiszen ezek alapján közel 220 könyvmásolót ismerünk név szerint a középkori Magyarországról.

A modern könyvben a szövegtől elkülönült adatközlő rész a címlap hátoldalán vagy a könyv végén. Adattartalmát szabvány írja elő.

Források

Magyar katolikus lexikon
Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 197. o. ISBN 963-9257-04-4
Nyomdászati lexikon (szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László), Budapest, Biró Miklós Kiadása, 1936
Révai nagy lexikona