Krisztina svéd királynő
Krisztina (1626. december 8., Stockholm – 1689. április 19., Róma) Svédország királynője 1632-től 1654-ig.
| Krisztina | |
 | |
| Svédország királynője | |
| Uralkodási ideje | |
| 1632. november 16. – 1654. június 6. | |
| Koronázása | Stockholm 1650. október 20. |
| Elődje | II. Gusztáv Adolf |
| Utódja | X. Károly Gusztáv |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Vasa-ház |
| Született | 1626. december 8. Stockholm |
| Elhunyt | 1689. április 19. (62 évesen) Róma |
| Nyughelye | Vatikán 1689. június 22. |
| Édesapja | II. Gusztáv Adolf svéd király |
| Édesanyja | Brandenburgi Mária Eleonóra |
| Testvére(i) | Count Gustav of Vasaborg, 1st Count of Nystad |
| Házastársa | nem ment férjhez |
| Gyermekei | nem születtek |
 | |
| Krisztina aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krisztina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésII. Gusztáv Adolf svéd király lánya volt. Atyjának a lützeni csatában 1632. november 16-án bekövetkezett halála után lépett trónra. Kiskorúsága idején, 1644-ig Axel Oxenstierna kancellár vezetésével a régenstanács kormányzott helyette.
A harmincéves háború mielőbbi lezárására törekedve szerepet vállalt a vesztfáliai béke (1648) megkötésében, aminek következtében Svédország Észak-Európa vezető hatalma lett. Határozott, sokoldalú személyiség volt, a tudományok és a művészetek kedvelője.
A királynő gondos nevelésben részesült: a nyelvek tanulása mellett (anyanyelvén, a németen kívül svédül, franciául, flamandul beszélt, latinul és görögül olvasott) a filozófiában is jártas volt, ismerte Descartes munkáit, levelezett is vele (1649–1650), és később az udvarába is meghívta – bár ridegül bánt vele, s keveset foglalkozott a tudós vendéggel.[1]
A jezsuitákkal az udvarába hívott Descartes-tal fenntartott kapcsolata nyomán 1654-ben titokban katolikus hitre tért, majd lemondott a trónról az unokatestvére, Károly Gusztáv javára. A nyilvános katolizálása Brüsszelben történt, hiszen Svédországban üldözték a katolikusokat.
Ezután sokat utazott külföldön. Az első útja Rómába vezetett, ahol egy idő után VII. Sándor pápa számára terhessé vált botrányos életvitele. A Napkirály udvarában, Franciaországban ismét trón iránti álmokat dédelgetett: tervbe vette a Nápolyi Királyság megszerzését. A terv azonban támogatók hiányában meghiúsult, s Krisztina udvari vendégként, vagyontalanul tengette az életét. Itt érte élete egyik legnagyobb botránya is: „Két udvaronca, Santinelli gróf és Mondaldeschi márki egymást sikkasztással vádolva összeveszett. A fontainebleau-i kastélyban tartózkodó Krisztina „ítélkezett” fölöttük, s két szolgája serény végrehajtóként nyomban lekaszabolta Monaldeschit. Krisztina hiába hivatkozott arra, hogy szuverén uralkodó, és csak Istennek tartozik számadással, a véres tett végleg tönkretette hitelét. Idegen országban, más király kastélyában gyilkolta meg kísérete egyik tagját, a törvényesség látszatára sem ügyelve. A királynő kiszámíthatatlansága és kegyetlensége mindenkit elborzasztott.”[2]
Életét Rómában fejezte be, ahol megalapította az Árkádok Akadémiáját. Soha nem ment férjhez, egyes vélemények szerint leszbikus hajlama[3]miatt.
Film
szerkesztés
- Krisztina királynő (Queen Christina), 1933. Címszereplő: Greta Garbo[4]
|
Krisztina királynő valójában csúf volt, nagyorrú, férfias külsejű, csecsemőkori balesete következtében csapott vállú, kissé púpos. Uralkodónak nevelték, nyolc nyelven beszélt, otthonos volt az antik irodalomban, a történelem, a teológia, matematika és asztrológia tudományában. Úgy lovagolt, vívott és párbajozott, mint egy férfi, és úgy káromkodott, mint egy kocsis. Mikor a svéd seregek elfoglalták Prágát, Krisztina királynő a műkincsek nagy részét habozás nélkül Stockholmba vitette. Gyakorlatilag végigfosztogatta Európa műgyűjteményeit. |
Források
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
- ↑ az idézet szó szerinti átvétel innen: A 17. század legnagyobb botránya. Királynő korona nélkül. Oborni Teréz. Rubicon 2008/4. szám
- ↑ Vö. Rowse (1977) és Eszenyi (2006)
- ↑ https://ezer1film.blog.hu/2017/01/17/76_krisztina_kiralyno_queen_christina
Irodalom
szerkesztés- Eszenyi Miklós: "Férfi a férfival, nő a nővel" : Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Budapest, Corvina, 2006
- Rowse, A.L.: Homosexuals in History: Ambivalence in Society, Literature and the Arts MacMillan Publishing Co., Inc., 1977 ISBN 0-02-605620-8
- Szendi Gábor: A férfi hanyatlása és bukása, Budapest, Jaffa, 2016 ISBN 9786155609176
- Daniela Williams, "Joseph Eckhel (1737-1798) and the coin collection of Queen Christina of Sweden in Rome", Journal of the History of Collections 31 (2019).
| Előző uralkodó: II. Gusztáv Adolf |
 |
Következő uralkodó: X. Károly Gusztáv |
