Pannonhalmi alapító oklevél
A pannonhalmi alapító oklevél egy kiváltságlevél, melyet I. Domonkos érsek, mint alkancellár (vicecancellarius) készített 1001-ben vagy 1002-ben. Legkorábbi fennmaradt példánya a 13. század elején készült (1209-1212 között). Szent István oklevélbe foglalta a Pannonhalmi Bencés Főapátság részére adott somogyi tizedeket, az apátnak és az apátságnak Monte Cassino bencés monostorával azonos kiváltságait, valamint a templom felszentelésekor a monostorhoz tartozó falvakat és a pozsonyi vám harmadrészét.
Tartalma
szerkesztésI. István pannonhalmi alapító oklevele[1] egy belháborúról ad hírt:[2]
Mikor kitört a háborúk vihara, amelyben a németek és a magyarok között igen nagy zendülés támadt, főként amidőn belháború romlása szorongatott, minthogy egy bizonyos, Somogy nevű ispánság atyai székemből el akart engem űzni – ugyan milyen tanácsot adhattam volna háborgó lelkemnek, s oly nagy felindulásom közepette ugyan hová fordulhattam volna –, a vezérek, ti. Pázmány, Hont, Orci és Domonkos érsek úr jelenlétében fogadalmat tettem Szent Mártonnak: ha az ő érdemei révén a belső és külső ellenségek felett diadalmaskodni fogok, akkor a fent nevezett ispánság dézsmája minden dolog, birtok, föld, szőlő, vetés, adó után s a vendégek bora után, amely birtokaikon terem, ne a megyés püspököt illesse, meg, hanem azt – a mondott vezérek és sok ispán tanúskodása mellett – haladéktalanul e monostor apátjának vetem alá. Mivel pedig szándékomnak megfelelően győzelmet arattam, hathatós cselekedettel teljesíteni igyekeztem azt, amit lelkemben megfontoltam.
Vitatott kérdések
szerkesztésA kutatás még nem tudta eldönteni, hogy kiváltságlevélről vagy alapító oklevélről van szó ez esetben. Csóka J. Lajos bencés szerzetes szerint a ma meglevő pannonhalmi alapítólevelet minden bizonnyal 1102-ben készíthette — Hartvik győri bencés püspök irányításával, Szent István kisebb és Szent Gellért kisebb legendája szerzőjének közreműködésével — Péter pannonhalmi apát.[3] A források szerint ( „A boldog emlékezetű kegyes István király rendelkezését ezen kiváltságlevelünkkel megerősítjük") 1102. december 8-án II. Paszkál pápa Péter pannonhalmi apát kérésére Szent István oklevelére való hivatkozással megerősíti a pannonhalmi apátságot birtokaiban és kiváltságaiban.[4]
A pannonhalmi alapítólevél kiadásának körülményei máig vitatottak. A jelenleg legelfogadottabb tudományos álláspont szerint az oklevél Koppány 997-es lázadásáról számol be.
Érdekesség, hogy az oklevél a „királyi többes” (többes szám 1. személy) helyett egyes szám 1. személyben íródott.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Históriák: Kristó Gyula: Középkori históriák oklevelekben (1002–1410). Szeged: Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. 1992.
- Fejérpataky László: A pannonhalmi apátság alapító oklevele Budapest, 1878, Magyar Tudományos Akadémia.
- Karácsonyi János: Szent István király oklevelei és a Szilveszter Bulla. Budapest, 1891, Magyar Tudományos Akadémia.
- Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9
- Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. A Magyar történelmi Társulat 1930-as kiadásának reprintje. 1995.