(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Seress Rezső – Wikipédia
Wikipédia

Seress Rezső

(1899–1968) magyar zongoraművész, zeneszerző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 8. 2 változtatás vár ellenőrzésre.
Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít.
Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk semleges nézőpontú legyen.

Seress Rezső, eredeti nevén Spitzer Rezső (Budapest, Józsefváros, 1899. november 3.[1] – Budapest, 1968. január 12.)[2] magyar zeneszerző, zongorista.

Seress Rezső
Életrajzi adatok
Születési névSpitzer Rezső
Született1899. november 3.
Budapest
Elhunyt1968. január 12. (68 évesen)
Budapest
SírhelyKozma utcai izraelita temető
Pályafutás
Műfajoksláger
Aktív évek1925–1960
Hangszerzongora
Tevékenység
IPI-névazonosító00143139496
A Wikimédia Commons tartalmaz Seress Rezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az egyik leghíresebb örökzöld dal, a Szomorú vasárnap (angolul Gloomy Sunday) zenéjének szerzője. A dalt több mint 100 nyelven adták elő.

Családja

szerkesztés

Édesanyja Spitzer Blanka, felesége Nádler Háni volt, akivel 1934-ben kötött házasságot.[3]

A kezdetek

szerkesztés

Gyerekkorában Komáromban is élt.[4] Iskolai tanulmányait korán abbahagyva egy vándorcirkuszhoz csapódott. Jelentkezett Bruno úrnál, a cirkuszigazgatónál, hogy artista szeretne lenni.[forrás?]

Három hónap után édesanyja hazaparancsolta. Azonban ő maradt, s légtornásszá vált. Vecsésen baleset érte, egy próba során kötelek nélkül leesett a magasból. A fővárosi Korányi-klinikára szállították, s csodával határos módon túlélte a zuhanást. Élete fordulata az volt, amikor az Üllői úti kocsmák egyikében megismerkedett Bilicsi Tivadarral, aki rávette, álljon be színésznek. Rákosi Szidi magántanodájába jelentkezett. Táncoskomikus szeretett volna lenni, de mankói miatt ez ironikus hátteret adott szavainak. Végül mégis színész lett. Végzős társai között ott találjuk Vaszary Piroskát és Halmay Tibort.

Később a városligeti Műszínkörben kezdett dolgozni. Kilenc évig sínylődött itt, napjait a nélkülözés, a pénztelenség jellemezte. Egyetlen vigasza ekkor a színfalak mögötti zongora volt, ahová saját szórakoztatására ült le az előadások után. Az igazgató felfigyelt erre, és műsorra tűzte játékát. Az előadásokon az autodidakta zeneszerző saját szerzeményeivel rukkolt elő, egyre több nézőt csábítva a Műszínkör épületébe. Ismertté vált az arra járók körében, de a nagyközönség számára még mindig névtelen volt. Részint a hanglemezek betiltása miatt (mivel a győztes hatalmak ezeket betiltották akkortájt Magyarországon) részint, mert a rádió akkor még kevesek kiváltsága volt. Így híre élőzenében terjedt a színházlátogatók között.[5]

Az első eredmények – 1925

szerkesztés

Első, országosan ismert dala az 1925-ben komponált „Még egy éjszaka…” című nóta. Ezzel betört a köztudatba, a dal tizenhatezer példányban kelt el. A siker annak volt köszönhető, hogy lassan újra legálissá vált a hanglemezgyártás, így négy felvétel is készült a darabból.

Pestet mégis egy másik dala, a „Ki volt az az asszony, akinek a szíve” kezdetű dala hódította meg. Az alsóbb társadalmi osztály, a cselédek, cipőpucolók, konflis-kocsisok között úgy terjedt, mint a pestis. Mégis a nagy sikerek között úgy döntött, hogy elhagyja a színházat. Csárdákba szegődött zongoristának. Egy ilyen előadáson figyelt fel rá Nádor József, a kis termete miatt „kis Seress” néven ismert fiatal tehetségre. Szárnyai alá vette, beajánlotta a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe. Itt teljesen más életet tudott élni, mint azelőtt, rendes fizetésén lakást vett Pesten s egy télikabátot.[5]

Tíz év munkája

szerkesztés

Az 1923-1933 közötti tíz év rendkívül termékeny időszak volt alkotói munkásságában. Több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, a körülbelül hatvan saját szerzeménye mellett. A Délibáb 1933. 25. száma, mint „a zeneszerzés kis termetű nagymestere” írt róla.

1933-ban megírta a „Szerelem az egész vonalon” című operettjét, melynek zenéjét s librettóját is ő írta. Azonban a mű sosem került színpadra, mert a rendezők nem voltak hajlandóak színre vinni, csak a már ismert operettírók műveit, annak ellenére is, hogy kollégái mindegyike remeknek tartotta az operettet. A közönségen kívül azonban a szakma képviselői nem tartották nagyra, s ez a színpadi művének kudarcával együtt mélyen megviselte. A világnak azonban mindig a mosolygós arcát mutatta, melyet jól tükröznek a róla szóló anekdoták.

Ne beszélj olyan sokat, Rezső, mert mindjárt beduglak a mellényzsebembe. – Akkor, barátom – nevet vissza Seress –, több lesz a zsebedben, mint a fejedben…
– anekdota

Azonban az igazi Seress kiolvasható dalaiból, melyek borongós-szomorú hangulata annyira ámulatba ejtette a közönséget. A józanság és a realitás helyett a mélyről jövő érzelmeket, és a belső vágyakat énekli meg. Témái, a reménytelen szerelem, a szentimentalitás, az elérhetetlen boldogság a hallgatói szívébe hatolnak, s népszerűségét az egekbe röpítik.

Gazdasági világválság

szerkesztés

Pestet is elérte a munkanélküliség, diplomások seperték az utcákat, mivel nem tudtak végzettségükhöz méltó állást találni. A pénz elértéktelenedett, munkahelyek mentek tönkre. A hangosfilmek megjelenésével a mozi-zongoristák, akik a háttérzenét szolgáltatták a némafilmek alatt munkanélkülivé váltak, ezért Seress is szorongott. Ezt – hogy megélhetése ilyen időkben, kardélen táncolt – még az sem tudta elhalványítani, hogy Pest legszebb asszonya, Jászonyiné Helénke otthagyta érte gazdag katonatiszt férjét, s felesége lett. Témái még inkább sötét színt kaptak, ahogy ő is egyre jobban az elkeseredett gondolatok hatása alá került.[5]

Szomorú vasárnap

szerkesztés
 
Jávor László, a Szomorú vasárnap dal szövegírója Párizsban

Seress ekkor vállalta el Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának megzenésítését. A dallam szerzése lassan haladt, a költő türelmetlenkedett. Azonban egy este Seress a Fórum kávéházban előadta a verset. A dallam simult a szöveghez, melyet c-moll hármashangzatokkal tett borzongatóvá. A megbízó határtalan örömmel fogadta a dalt, amit még akkor az aktuális közönségen kívül senki sem ismert. Egy Arányi Kornél nevű, Zeneakadémiát végzett fiatalember öt pengőért lekottázta azt fütty után (hisz a zeneszerző nem ismerte a hangjegyeket, csak a hangokat, s később sem tanulta meg őket). Majd egy kottamásolóval a Lovag utca 18-ból kinyomtatták a költségeket megosztva. A paksamétát Jávor rögtön a Csárdás kiadóhoz vitte.

Az első hetekben semmi érdeklődés nem volt iránta. Seress ezt újabb kudarcként élte meg, s új dalokkal kezdett foglalkozni. Korábbi dalsikerei ellenére a nem keresett szerzők közé került. Úgy érezte, minden hiába.

Elkeseredettségéből a Délibáb egy híre űzte ki, mely közölte, hogy Kalmár Pál, a kor neves énekese repertoárjába helyezte a Szomorú vasárnapot. A zeneszerző azonban nem örülhetett a hírnek, mert lassan kezdtek elérni hozzá a rossz hírek. Szőts Ernő, a rádió igazgatója meghalt, s a dal bemutatója elmaradt. A kudarcból aztán aggódás lett, ahogy bemondták, hogy öngyilkosságot követett el egy cseléd, s a lúgkövet ivott lány teteme mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták meg. Seress nem értette, hogy került a kotta a lány kezébe. Egy hét múlva Lédig László pénzügyminisztériumi tanácsos egy taxiban fejbe lőtte magát, s búcsúlevele mellett a Szomorú vasárnapot találták.

1935. november 7-én a 8 Órai Újság támadást indított a dal és a szövege ellen, „Gyilkos sláger”-nek nevezte, és csak megcsonkítva közölte.

Az öngyilkosok költője lettem? Rettenetesen levert, hogy ez lett a dal sorsa. Ezen az áron nem kell a siker! Idegességemben és a támadó cikkek hatására alatt lassan elhittem, hogy én vagyok a gyilkos.
– Jávor László

Seress Rezsővel interjú készült a történtekkel kapcsolatban. Az interjú úgy állította be, mintha Seress műve lett volna a szöveg is. Jávor Lászlót ez végképp elkeserítette.

Svájci, olasz, francia, német újságok vegyesen cikkeztek a "Szomorú vasárnap”-ról. A világmédia már „öngyilkos himnusznak” nevezte. A hangulat Európából átterjedt Amerikába is, ahol a The New York Times már arról számolt be, hogy Budapesten tömegek ugrottak a Dunába a dal hatása miatt. Az egész iróniája, hogy Magyarországon még ekkor alig volt híre a Seress-Jávor műnek. Így amikor egy francia úr Pesten ezt a számot kérte, a zongorista nem tudott mit kezdeni a kuncsaftjával. Végül kiderül, hogy melyik műről van szó, s nemcsak meghallgatta az úr, hanem magával vitte a kottát a párizsi Olimpia színpadára.[5]

A bemutatót követve Seress világhírűvé vált, a nagyvilág megismerte a szerzőt is. Eközben Magyarországon a szakma még mindig nem tartotta semmire, s Eisemann Mihály, Lehár, Ábrahám Pál, Zerkovitz Béla operettjeitől voltak hangosak a színpadok.

A második világháború: munkaszolgálat

szerkesztés
 
Seress Rezső sírja Budapesten a Kozma utcai izraelita temetőben

Németországban Adolf Hitler került hatalomra, s hamarosan Magyarországon is zsidótörvények léptek életbe. A dala miatt elkeseredett Seresst egy este hazafelé menet az újonnan megjelent nemzetiszocialisták megverték. A dolgok előrehaladtával már származása miatt fellépésekre sem kérték fel. Munkanélkülivé vált. Ez ismét egy csapás volt a számára, hogy megvetett létére már eltartani se tudta magát. Nemsokára megérkezett a behívója, függetlenül attól, hogy már megtért-e. A nagykátai Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon kellett jelentkeznie katonának. Végül fegyver helyett kapát kapott árokásásra, s front helyett az aknásított mezőket ellenőriztették vele. Édesanyját deportálták, egy haláltáborban halt meg. Fél veséjét egy német tiszt szétrúgta, miközben szolgálatot teljesített. Majd egy elegáns magasabb tiszt lépett ki egy fekete Mercedesből. Saját kezűleg akart véget vetni Seress életének, mondta társainak. Ezzel szemben azonban ruhát adott neki, s rejtegetni kezdte. Mint kiderült, járt egyszer Pesten, mikor a Szomorú Vasárnapot játszotta, s felismerte a többi munkaszolgálatos között. Hírneve mentette meg a háborúból, s a tiszt egy „H. W.” monogramos cigarettatárcát adott neki emlékbe.

Vége a világnak…

szerkesztés

Ebben az apokaliptikus érzületben született meg a „Meghalt a szeretet… című verse, melyet az átkozott dal, a „Szomorú Vasárnap” dallamához írt, mint egy alternatív szöveget az akkori világ arculatához.

Ősz van és peregnek
A sárgult levelek
Meghalt a földön az
Emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel
Zokog az őszi szél
Szívem már új tavaszt
Nem vár és nem remél.
Hiába sírok és
Hiába szenvedek
Szívtelen rosszak és
Kapzsik az emberek

Meghalt a szeretet.

Vége a világnak
Vége a reménynek
Városok pusztulnak
Srapnelek zenélnek.
Emberek vérétől
Piros a tarka rét.
Halottak fekszenek az
Úton szerteszét.
Még egyszer elmondom
Csendben az imámat:
"Uram, az emberek
gyarlók és hibáznak…"

Vége a világnak!

A háború után

szerkesztés

Hazatérve feleségét, Helént egy másik férfi karjaiban találta. Hitvese ekkor elhagyta. A háborúban megviselt, s lelkileg összetört Seress azonban belenyugodott a helyzetbe. Később felesége megszakította szeretőjével a kapcsolatot. A zeneszerző megbocsátott neki, s attól kezdve soha többet nem esett köztük erről szó. Anyagilag is megsanyargatva napról napra élt. Amerikában az Irving Trust Banknál(wd) 370 000 dollár volt befagyasztva a számára, várva, hogy eljöjjön érte, mert Magyarország akkori politikai helyzetében az átutalás nem volt lehetséges. Azonban a művész csak egy óceán távolságából nézhette a vagyont, mert pénze nem volt az útra, hogy felvegye. Egyébként is megálmodta, hogy zuhanásban leli halálát, s tériszonya is volt.

Saját számait nem játszhatta, mert azok feketelistára kerültek. A tilalom oka a Horthy-féle polgári Magyarország népszerű kiszolgálása volt.

1956

szerkesztés

A forradalom kitörésekor biztatták, hogy hagyja el Magyarországot. Ő azonban maradt, akármennyire is meggyötörték élete során. A rádiózás, majd televíziózás elterjedésével egyre kevesebben látogatták az éttermeket, ahol játszott, és a rock and roll, Elvis Presley, a Beatles lassan szinte elfeledtették.

Halála

szerkesztés
 
Seress Rezső és Beamter Jenő emléktáblája
(Budapest, VII. ker, Dob u. 46/b)

Ő mégis játszott, s lassan visszatért oda, ahonnan kezdte. Este, lámpaoltás után csak magának zongorázgatott. Ekkorra már semmije se volt. Se barátai, pénze, boldogsága, hallgatója, minden ami addig erőt adott neki a nehéz időkben elmúlt, s a feleségével is megromlott a kapcsolata.

"Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után" – Presser Gábor

“Hol lesznek már a Beatlesek, mikor én még mindig itt leszek…” – egykorú beszámolók és Presser Gábor elmondása szerint is gyakran énekelte ezt a dalt Seress.[6][7]

Később napjai beszűkültek, már játszani sem volt miért, csak zenét hallgatott, s számolta a napokat. 1968-ban levetette magát lakása erkélyéből. Ugyan túlélte a zuhanást és ájult állapotban a MÁV-kórházba szállították, de később, január 12-én megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.

Ismertebb dalai

szerkesztés
  • Szomorú vasárnap ISWC T-007.202.580-9
  • Hiába van palotád Budán
  • Gyere, Bodri kutyám
  • Szeressük egymást, gyerekek
  • Fizetek, főúr
  • Állok, állok T-007.128.583-0
  • Azért, mert szép T-007.128.569-2
  • Bözsike a vasárnapi randevúra T-007.128.565-8
  • Csak egy sápadt asszony tudja T-007.128.570-5
  • Csendes ember lettem T-007.032.155-9
  • Csak inni, inni T-007.008.909-6
  • Csillogó hópehely T-007.158.816-3
  • Csillogó szép csodás világ T-007.008.910-9
  • Egy kicsit bolond vagyok T-007.128.571-6
  • Egy kicsit fájni fog T-007.128.572-7 (Kalmár Pál)
  • Ha visszaűznek téged T-007.175.333-7 (első előadó Lukácsi Margit)
  • Akkor voltam boldog (Babusa Miklós szövege) T-007.031.608-3
  • Akinek már minden mindegy (Czeglédi Gyula zenéje) T-007.092.830-1
  • Azt a fehér rózsát te ültetted nékem (László Imre zenéje) T-007.006.746-7
  • Akinek már álma sincsen (Csampai Ivo zenéje) T-007.191.521-3
  • Hiába mondod, hogy a szíved másé (Mihola Gyula zenéje) T-007.118.658-7
  • Csak átutazó vagyok itt a földön T-007.106.675-5 Horváth Jenő egyik legnagyobb slágerének a szövegét írta.

A Szomorú vasárnap felvételei, előadói

szerkesztés

Lemezei

szerkesztés
  • Seress Rezső slágerei QUALITON LPM 16659 – 1983
  • Egy ember a Kispipából (Seress Rezső dalai – 'Nosztalgia Ohhh'), Hungaroton, 2000[13]

Könyvei

szerkesztés
  • "Szeressük egymást gyerekek!". Regény, Központi, Budapest, 1942 (Csillagos regény. Szerelmi sorozat)
  • Engem még nem szeretett senki. Regény, Központi, Budapest, 1942 (Csillagos regény. Szerelmi sorozat)
  • Engem még nem szeretett senki... Kisregények, Unikornis, Budapest, 1991

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári születési anyakönyv 6171/1899. folyószáma alatt.. (Hozzáférés: 2019. december 23.)
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti akv. 163/1968. folyószáma alatt.
  3. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1291/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 19.)
  4. ↑ porladokovek.blog.hu
  5. ↑ a b c d Seress Rezső Életrajz, 2006 [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 11.)
  6. ↑ Az élet egy színes álmodás Müller Péter: Szomorú vasárnap / Esztergomi Várszínház - Szabadkai Népszínház, III. Deszka Fesztivál, Ördögkatlan 2009 2008.08.22.
  7. ↑ Propaganda: Presser Gáborék a Beatles után zenéltek (2013.11.21-i adás 2. rész) 22:48-23:15
  8. ↑ Gloomy Sunday Paul Robeson
  9. ↑ on Famousfor15mb.com
  10. ↑ [1]Archiválva 2019. augusztus 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. ↑ 2013 DIAMANT (Gloomy sunday)
  12. ↑ Gypsy Symphony Orchestra ft. Joss Stone - Hungary / www.youtube.com
  13. ↑ SERESS, Rezső (1900-1969) (magyar nyelven). Hungaroton. [2010. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 11.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Seress Rezső témában.
  • Színészkönyvtár – Seress Rezső
  • Müller Péter: Szomorú vasárnap, interjúk: Bartal Csaba, szerkesztő: Vinkó József és Justin Éva, Welcome, Budapest, 1998
  • Maros Gábor: "Az élet egy nagy csodálatos semmi..." Gondolatok Seress Rezső életéről, MINSZ Varga, Eger, 1999, (FAOSZ Magyar Írók Nemzetközi Szövetsége könyvtára)
  • Gál Róbert: Szeressük egymást, gyerekek – Seress Rezső története, Rózsavölgyi, Budapest, 2010 (+ CD)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Seress_Rezső&oldid=26771559”