Észszerűség forrásának megtekintése

{{nincsforrás}}

Az '''észszerűség''' hétköznapi eredetű fogalom, amelynek jelentősége van számos területen (filozófia, logika, jog, közgazdaságtan, politika, szociológia, kereskedelem). Észszerűnek az olyan emberi (esetleg állati) viselkedés számít, amely tudatos (nem ösztönös), számba veszi a lehetséges előnyöket és hátrányokat, tisztában van a következményekkel, kerüli a túlzásokat, és törekszik az önmagával és a cselekvést végző személy(ek) többi tevékenységeivel való konzisztenciájára, és helyes érvek hatására hajlandó az önkorrekcióra is.

Rokon értelmű fogalmai a [[racionalitás]], az észszerű viselkedés ellentétének az ösztön- és érzelemalapú viselkedést szokás megnevezni.

Nem tévesztendő össze a [[racionalizmus]] nevű filozófiai irányzattal, amely az [[empirizmus]] riválisaként jött létre, és a tudás egyedüli vagy fő forrásának a tapasztalat helyett az elvont gondolkodást tételezi. A racionalizmus észszerű voltáról megoszlik a filozófusok véleménye, a radikális empiristák (továbbá a többnyire idealizmusellenes irányzatok: marxizmus, pragmatizmus stb. képviselői) pl. észszerűtlennek és helytelennek tartják.

A fogalom csírái az ókori görög filozófusoknál megtalálhatóak, pl. [[Parmenidész]], [[Platón]].

{{csonk-társ}}
{{Nemzetközi katalógusok}}

[[Kategória:Filozófia]]
[[Kategória:Racionalizmus]]