Caius Plinius Caecilius Secundus forrásának megtekintése

{{egyért2|ifjabb Pliniuisról|Plinius (egyértelműsítő lap)}}

{{író infobox
|név             = Caius Plinius Caecilius Secundus
|kép             = <!-- Wikidatából -->
|képméret        =
|képaláírás      = 
<!--Élete-->
|születési dátum = [[61]] vagy [[62]]
|születési hely  = [[Como|Comum]]
|halál dátuma    = [[113]] körül (51–52 évesen)
|halál helye     = [[Bithünia]]
|nemzetiség      = római
|szülei          = <!-- Wikidatából -->
|feleség         = 
|férj            = 
|gyerekek        = <!-- Wikidatából -->
<!--Munkássága-->
|írói álnév      = 
|műfaj           = levélirodalom, pagegyricus irodalom
|irányzat        = 
|periódus        = [[97]]–[[109]]
|első mű         = 
|fő mű           = Epistulae, [[Ifjabb Plinius panegyricusa|Traianushoz írt dicsőítés]]
|kiadó           = 
|díjak           = 
|behatás         = 
|kihatás         = 
|weboldal        = <!--http:// nélkül, Wikidatából is-->
|aláírás         = <!-- Wikidatából -->
|megjegyzés      = 
|wikicommons    = <!-- Wikidatából -->
}}

'''Ifjabb Plinius''', teljes nevén '''Caius Plinius Caecilius Secundus''', születési nevén '''Caius Plinius Caecilius Cilo''' ([[61|Kr. u. 61]] vagy [[62]] – [[113|Kr. u. 113]] körül) [[1. század|1]]–[[2. század]]i római író. Elsősorban a fennmaradt levélgyűjteményéről (Epistulae), illetve [[Ifjabb Plinius panegyricusa|Traianushoz írt dicsőítéséről]] híres.

==Élete==

''Caius Plinius Caecilius Secundus'' Kr. u. 61-ben, vagy 62-ben látta meg a napvilágot [[Como|Comum]] városában. Apja halála után anyai nagybátyja, az [[Caius Plinius Secundus|idősebb Plinius]] nevelte, aki végrendeletében örökbe is fogadta. Ifjabb Plinius jó nevelést kapott, mesterei között ott találjuk [[Marcus Fabius Quintilianus|Quintilianus]]t is. Római polgárhoz illően közéleti pályára lépett, előbb ügyvéd, majd katonai [[Tribunus militum|tribunus]] volt [[Szíria|Syriában]]. 100-ban kinevezett consul ([[consul suffectus]]), majd a 110-es évek elején [[legatus]] lett [[Bithünia|Bithüniában]].

Úgy tűnik, hogy irodalomszervező tevékenységet is kifejtett. Barátai között találjuk [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitust]], [[Caius Suetonius Tranquillus|Suetonius]]t, illetve [[Marcus Valerius Martialis|Martialis]]t.

Művei közül fennmaradtak a [[Traianus római császár|Traianus]] császárhoz írt dicsőítő beszéde ([[Panegyricus]]), valamint egy tíz kötetből álló levélgyűjtemény. A Traianus császárral folytatott levelezését a X. kötet tartalmazza.

==Művei==
===Panegyricus===
{{bővebben|Ifjabb Plinius panegyricusa}}

===Levelek===

A levelek nem fiktív levelek: valós személyekhez szólnak, és gyakran konkrét élethelyzetekből indulnak ki, illetve ezekre reflektálnak. A levelek irodalmi megformálása azonban arra utal, hogy ifjabb Plinius válogatott a tényleges levelezéséből, esetleg át is dolgozott egyes korábbi epistulákat. Plinius valószínűleg saját irodalmi programját valósította meg. Eszményképe valószínűleg [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] lehetett.

A levél, mint irodalmi műfaj viszonylag későn jelentkezett az antikvitásban. ''Michael von Albrecht'' Plinius leveleit [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]] epistulái oldalhajtásainak tartja, és megjegyzi, hogy Plinius leveleinek műfaji jellegzetességét az adja, hogy bennük a meglévő irodalmi műfajok „sokféleképpen kereszteződhetnek egymással: a skála a történetírás és a szónoklat igényes formáitól a mezőgazdasági kérdések kezeléséig és a köznapi, tréfás csevegésig ér el.”<ref>Michael von Albrecht, II. 912. oldal</ref>

A levélgyűjtemény rendezési elve a változatosság, a levélről-levélre való folytatás, a kontrasztok révén egyes erkölcsi tanulságok kiélezése.

==Ismertebb levelei==

A levelek történeti jelentőségét az adja, hogy bemutatják az I-II. század jelesebb ''közéleti szereplőit'' ([[Caius Plinius Secundus|idősebb Plinius]], [[Caius Suetonius Tranquillus|Suetonius]], [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]], [[Cassius Dio]]), továbbá bemutatják, miképp gondolkodott egy tipikus római a saját korának új, elsősorban ''vallási jelenségeiről''. A levelek bepillantást adnak továbbá a principátus kori ''állami adminisztráció'' működésébe, illetve megvilágítják az egyes helytartók hatáskörének szűkre szabott korlátait is.

===A [[Vezúv]] kitörése===

A Vezúv kitöréséről Plinius két levélben számol be: a VI. könyv 16. és a VI. könyv 20. levelében. Mindkét levélben Tacitus készülő műve számára foglalja össze a Vezúv kitörésének történetét, melyben az idősebb Plinius is életét vesztette. Az idősebb Plinius a [[Misenum]]ban állomásozó flotta parancsnoka volt 79-ben, amikor augusztus 24-én ifjabb Plinius anyja közölte vele, hogy a [[Nápolyi-öböl]] túlsó partján lévő Vezúv felett nagy és furcsa felhő tünt fel. Az idősebb Plinius tudósi indíttatásból felszereltetett egy gyorsnaszádot, hogy közelebbről vizsgálja meg a jelenséget. Egyik barátja, a [[Pompeii|Pompeiben]] lakó ''Tuscus felesége, Rectina'' segélykérő levelére azonban "életmentő akciókra" utasítja a hajóhadat. Idősebb Plinius a kedvező szél segítségével eljutott [[Stabiae]]be, ahonnan a kedvezőtlen széljárás miatt viszont már nem tudott visszajutni. Barátjának, ''Pomponianusnak'' a villájában halt meg kéngáz-mérgezésben.

====Idősebb Plinius halála====

Ifjabb Plinius a levél nem idézett részében hangsúlyozza, hogy nagybátyja mindvégig megőrizte nyugalmát. Hogy lelket öntsön a többiekbe, Pomponianus villájának fürdőjébe vitette magát, közben pedig bátorító szavakat mondott a rettegőknek, majd lefeküdt aludni. Egy idő után azonban már nem lehetett tovább a házban maradni.

{{idézet2|(Pomponius és az idősebb Plinius) Közösen megbeszélik, hogy a házban maradjanak-e, vagy a szabadban járkáljanak; mert a gyakori és erős földlökésektől meginogtak a házak, és mintha kimozdultak volna helyükből, ide-oda hajladoztak. A szabad ég alatt viszont a tajtékkövek hullásától kellett tartaniuk, bár ezek könnyűek és likacsosak voltak. Így azután, összehasonlítva a veszélyeket, az utóbbit választották; nagybátyám, mert az erősebb érv a gyengébbet, a többiek, mert a nagyobb félelem a kisebbet győzte le bennük. Párnákat tettek a fejükre, és kendőkkel lekötötték; így védekeztek a kőeső ellen. Máshol már felkelt a nap, ott sötétebb és sűrűbb volt az éj, mint bármikor; csak lángcsóvák és különböző fényjelenségek enyhítették. Elhatározták, hogy kimennek a partra, és közelről nézik meg, lecsillapodott-e már valamennyire a tenger; de még mindig viharos és haragos volt. Ő (ti. Idősebb Plinius) egy leterített vitorlára heveredett, s újra meg újra hideg vizet kért és ivott. Mikor azután a lángok és a kéngőz, a lángok hírnöke miatt a többiek futásnak eredtek, ő is felkelt. Két szolgájára támaszkodva felállt, de nyomban összerogyott; gondolom, a sűrű gőz akadályozta a lélegzésben, és elzárta légzőcsövét, amely amúgy is beteg, szűk volt, úgyhogy gyakran fulladozott. Mikor a harmadik napon az után, amelyet ő utoljára látott, visszatért a nappali világosság, megtalálták a testét, épen, sértetlenül, úgy felöltözve, ahogy volt. Külsejéről inkább alvónak, mint halottnak látszott.|Részletek Ifjabb Plinius, Levelek, VI. könyv, 16. számú leveléből. Plinius beszámol arról is, hogy "ő maga" Misenumban hogyan élte át a Vezúv kitörését.(VI. könyv, 20. levél)}}

====A [[vulkánkitörés]]ek során végbemenő jelenségek====

Plinius levelében érzékletesen mutatja be a vulkánkitörés során végbemenő jelenségeket, ezért ezt a beszámolót tekintik az egyik első valódi vulkanológiai leírásnak:
[[Fájl:Pinatubo ash plume 910612.jpg|bélyegkép|250px|A [[Pinatubo]] 1991. június 12-i VEI 6-os fokozatú kitörése]]
{{idézet2|(A felhő) Alakja leginkább a lombos fenyőéhez hasonlított, mert hosszan magasba nyúló „törzse” fent mintegy szerteágazott, bizonyára azért, mert a kitörő gőz ereje felhajtotta, majd, amikor az csökkent, s már nem emelte, vagy talán saját súlyánál fogva is, széltében elömlött. Olykor fehér volt, olykor szennyes és foltos, aszerint, hogy földet vagy hamut kapott fel.|}}

{{idézet2|Ahogy közeledtek, egyre forróbb és sűrűbb hamu hullott a hajóra, majd tajtékkövek meg fekete és átizzott, a tűzben megrepedezett kődarabok.Hirtelen zátony meredt eléjük, és hegyomlás zárta el a partot.|}}

{{idézet2|Közben a Vesuvius hegyéből több helyen széles lángnyelvek és magas tűzoszlopok csaptak fel; vakító fényüket még növelte az éjszaka sötétsége.|}}

{{idézet2|a gyakori és erős földlökésektől meginogtak a házak, és mintha kimozdultak volna helyükből, ide-oda hajladoztak. A szabad ég alatt viszont a tajtékkövek hullásától kellett tartaniuk, bár ezek könnyűek és likacsosak voltak |Levelek, VI.könyv, 16. levél}}

=== Plinius beszámolója a keresztény szekta terjedéséről===

Plinius részletesen beszámol Traianus császárnak a kereszténység térhódításáról. Mint minden új vallási jelenséggel szemben, úgy a [[kereszténység]]gel szemben is megfigyelhetjük a [[Senatusconsultum de Bacchanalibus|rómaiak gyanakvását]]. Plinius beszámol vizsgálatainak eredményéről is. Végső soron pedig humánus bánásmódot tanúsít az új vallás híveivel szemben.

{{idézet2|A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt ''[[Krisztus]]'' tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg: ennek végeztével pedig rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártatlan lakomájukat; ezt azonban abbahagyták, miután parancsodra betiltottam a titkos társaságokat. Éppen ezért annál szükségesebbnek tartottam, hogy két szolgálóleányból - ezeket ők [[Diakónus|diakonisszáknak]] nevezik - még kínvallatás árán is kivegyem az igazságot. Nem találtam bennük egyebet ostoba, határtalan babonaságnál.|Részletek Ifjabb Plinius, Levelek, X. könyv, 96. számú leveléből}}

==Jegyzetek==
{{források}}

== Források ==
* {{Adamik-ókor}}
* {{Albrecht1-2}}

== További információk ==
* [[Leffler Sámuel]]: ''Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára'', Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 186–187. o.
* [[Sebestyén Károly (kritikus)|Sebestyén Károly]]: ''A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból'', Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 129. o.

==Magyarul megjelent művei ==
*''Selectae epistolae'' / ''Válogatott levelek M. Tullius Ciceróból és K. Plinius Cecilius szekundusból''; ford. Grosser Ker. János; Grünn, Szeged, 1816
*''Plinius Caecilius Secundus, C. levelei. 1-3. füz.''; ford., jegyz. Dankovits Béla; Aczél, Bp., 1930
*''Levelek''; ford. Borzsák István et al., jegyz. Simon Róbert, utószó Szepessy Tibor; Magyar Helikon, Bp., 1966
*Caius Plinius Caecilius Secundus: ''Levelek''; fordító Borzsák István, Maróti Egon, Muraközy Gyula, Szepessy Tibor (''Bibliotheca classica'') Budapest. Európa Kiadó, 1981. {{ISBN|963-07-2377-8}}. Online: http://mek.oszk.hu/06100/06177/
*''Panegyricus. Traianus császár dicsőítése''. Fordítás, utószó, jegyzetek Hoffmann Zsuzsanna. JATE BTK Jegyzet, Szeged, 1990. {{ISBN|963-9640-05-0}}
* Cajus Plinius Secundus: ''Panegyricus – Traianus császár dicsőítése'' (ford., jegyz., utószó Hoffmann Zsuzsanna), Lectum Kiadó, Szeged, 2006, {{ISBN|9789639640054}}, 178 p

==Kapcsolódó szócikkek==
* [[Messius Maximus]]

==Linkek==
* http://mek.niif.hu/04700/04714/html/falusantik3106.html

{{Consul
 |előző= [[Quintus Acutius Nerva]] <small>([[consul suffectus|suff]])</small>
|előző2=[[Lucius Fabius Tuscus]] <small>(suff)</small>
 |következő= [[Lucius Roscius Aelianus Maecius Celer|Lucius Aelianus Celer]] <small>(suff)</small>
|következő2=[[Tiberius Claudius Sacerdos Iulianus|Tiberius Sacerdos Iulianus]] <small>(suff)</small>
 |collega= [[Caius Iulius Cornutus Tertullus|Caius Cornutus Tertullus]]
 |évek= [[100]]. szept–okt. <small>(suff)</small>
}}

{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|ókori Róma}}

[[Kategória:Ókori római levélírók]]
[[Kategória:A 60-as években született személyek]]
[[Kategória:A 110-es években elhunyt személyek]]
[[Kategória:Consulok a 2. században]]