„Szagyolca” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
(13 közbenső módosítás, amit 5 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
39. sor: | 39. sor: | ||
|weboldal = www.opcina-cadjavica.hr |
|weboldal = www.opcina-cadjavica.hr |
||
}} |
}} |
||
'''Szagyolca''' ({{ny-hr|Čađavica}}) falu és [[község]] (općina) [[Horvátország]]ban [[Verőce-Drávamente megye|Verőce-Drávamente megyében]]. |
'''Szagyolca''' ({{ny-hr|Čađavica}}) falu és [[község]] (općina) [[Horvátország]]ban [[Verőce-Drávamente megye|Verőce-Drávamente megyében]]. |
||
== Fekvése == |
== Fekvése == |
||
[[Verőce (Horvátország)|Verőcétől]] légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti |
[[Verőce (Horvátország)|Verőcétől]] légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-[[Szlavónia|Szlavóniában]], a [[Podravina|Drávamenti-síkságon]], a Csagyavica-patak partján, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén, Šaševo és Čađavički Lug között, a magyar határtól mindössze 3 km-re fekszik. |
||
== A község települései == |
== A község települései == |
||
A községhez Szagyolcán |
A községhez Szagyolcán kívül [[Čađavički Lug]], [[Donje Bazije]], [[Ilmin Dvor]], [[Noskovačka Dubrava]], [[Noskovci]], [[Starin (Szagyolca)|Starin]], [[Šaševo]], [[Vraneševci]] és [[Zvonimirovac]] települések tartoznak. |
||
== Története == |
== Története == |
||
A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült |
A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült azonosítani. A szakemberek a leleteket a 6. század végére, vagy a 7. század elejére keltezték és az ún. [[Martinovkai lelet|martinovkai kultúrához]] sorolták.<ref>A [[Kijev]]től délkeletre fekvő ukrajnai Martinovkán (ukránul [[Martinyivka]]) korábban hasonló ezüst ékszerek kerültek elő, melyeket [[pontus]]i műhelyből és [[bizánc]]i importból származtattak.</ref> A leletek alapján [[Zdenko Vinski]] férfisírra következtetett.<ref>Bugarski, I. 2012: On the Jánoshida Type Earrings and the Seventh-Century Byzantine Finds from the Western Balkans, with a Retrospective View of the Vajska (Vajszka) Cemetery. In: [[Vida Tivadar (régész)|Vida Tivadar]] (ed.): Thesaurus avarorum - Régészeti tanulmányok [[Garam Éva]] tiszteletére. Budapest, 250; Vö. Vinski, Z. 1958: O nalazima 6. i 7. stoljeća u Jugoslaviji s posebnim osvrtom na arheološku ostavštinu iz vremena prvog avarskog kaganata. Opuscula Arch. 3, 17, 22, Tab. XIV-XV; Ž. Demo 2014: Zlato & srebro srednjeg vijeka u Arheološkom muzeju u Zagrebu. Zagreb, 58.</ref> |
||
A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése [[1334]]-ben a pápai tizedjegyzékben történt ''„Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”''<ref name=buturac>{{cite web |url=https://www.scribd.com/document/368568618/Buturac-Popis-srednjovjekovnih-župa-zagrebačke-županije-pdf|title= Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine|accessdate=20180527|last=Buturac |first=Josip|publisher=Starine JAZU, 59/1984}}{{hr}}</ref> alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a [[12. század]]ra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt [[1201]]-ben ''„Zagauica”'' néven említik, melyet vízének sötét színéről ''(vö. horvát čađa = korom)'' kapott. Eredeti formája horvátul ''„Sađavica”'' lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén ''„Čađavica”''. |
A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése [[1334]]-ben a pápai tizedjegyzékben történt ''„Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”''<ref name=buturac>{{cite web |url=https://www.scribd.com/document/368568618/Buturac-Popis-srednjovjekovnih-župa-zagrebačke-županije-pdf|title= Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine|accessdate=20180527|last=Buturac |first=Josip|publisher=Starine JAZU, 59/1984}}{{hr}}</ref> alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a [[12. század]]ra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt [[1201]]-ben ''„Zagauica”'' néven említik, melyet vízének sötét színéről ''(vö. horvát čađa = korom)'' kapott. Eredeti formája horvátul ''„Sađavica”'' lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén ''„Čađavica”''.<ref>[https://www.c3.hu/~magyarnyelv/06-3/kissl.pdf Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok - A Magyar nyelv folyóirat 2006. évi 3. számában]</ref> A település neve a középkorban ''„Zogocha, Zagyolca, Zagocza”'' alakokban fordul elő. A térség többi településével együtt [[1543]]-ban került török kézre. Azon ritka szlavóniai települések egyike volt, mely török uralom alatt is, bár kis számban megőrizte korábbi lakosságát. A lakosság a térség [[1684]]-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. [[1698]]-ban ''„pagus Csaganicza”'' néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.<ref>[https://issuu.com/mesicbooks/docs/ive_ma__uran_-_popis_naselja_i_stan/5 Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.]</ref> |
||
⚫ | |||
<ref>[https://issuu.com/mesicbooks/docs/ive_ma__uran_-_popis_naselja_i_stan/5 Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.] </ref> |
|||
⚫ | |||
[[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Dorf Csagjavica”'' néven találjuk. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Csagjavica”'' néven szerepel. |
[[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Dorf Csagjavica”'' néven találjuk. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Csagjavica”'' néven szerepel.<ref name="Lipszky">[https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Csagjavicza”'' néven az oppidumok között 185 házzal, 1271 lakossal szerepel.<ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 61. o. Buda, 1829.]</ref> [[1814]]-ben megnyílt a település első iskolája. [[1852]]-ben immár mezővárosként vásártartási jogot kapott. Fejlődésében sokat jelentett a magyarországi Szentlőrincet Szalatnokkal és Nekcsével összekötő vasútvonal [[1894]]-ben történt megépítése, melynek első vasútállomása itt volt a horvát oldalon. |
||
[[1857]]-ben 1109, [[1910]]-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. [[Verőce vármegye]] Alsómiholjáci járásának része volt. Az [[első világháború]] után [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt. |
[[1857]]-ben 1109, [[1910]]-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. [[Verőce vármegye]] Alsómiholjáci járásának része volt. Az [[első világháború]] után [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt. |
||
70. sor: | 69. sor: | ||
== Nevezetességei == |
== Nevezetességei == |
||
Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben ''„ecclesia sancti Martini de Zogocha”'' néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti [[gótika|gótikus]] templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a |
Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-368 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-368.]</ref> középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben ''„ecclesia sancti Martini de Zogocha”'' néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti [[gótika|gótikus]] templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a pusztulástól. A török 1684-ben történt kiűzése után bővítve építették újjá és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Szent Mártonnak csak az egyik mellékoltárt szentelték. [[1759]]-ben [[barokk]] stílusban építették át. Valószínűleg ennek az évszáma van a falba vésve a főoltár jobb oldalán. A harangtornyot 1778-ban, a plébánia építésével egyidejűleg építették a templomhoz. 1851-ben az épületet bővítették. Belsejét 1891-ben festette ki a zágrábi Wagmester festőművész. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, mivel tornyát a németek tüzelőállásként használták. |
||
== Gazdaság == |
== Gazdaság == |
||
A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség és |
A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással foglalkozó Slavonka d.o.o. vállalat. |
||
== Oktatás == |
== Oktatás == |
||
A községi népiskola [[1875]]-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben. |
A községi népiskola [[1875]]-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben. |
||
== Sport == |
== Sport == |
||
86. sor: | 85. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
*[http://www.opcina-cadjavica.hr A község hivatalos honlapja] {{hr}} |
*[http://www.opcina-cadjavica.hr A község hivatalos honlapja] {{hr}} |
||
*[https://mapire.eu/en/map/europe-18century-firstsurvey/?bbox=1951743.080816859 |
*[https://web.archive.org/web/20190104231050/https://mapire.eu/en/map/europe-18century-firstsurvey/?bbox=1951743.080816859,5735161.957137253,1971005.2119447235,5742805.65996577&layers=osm,163,165 Az első katonai felmérés térképe] |
||
*[https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.] {{ISBN|9789537442071}}{{hr}} |
*[https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.] {{Wayback|url=https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf |date=20200925030057 }} {{ISBN|9789537442071}}{{hr}} |
||
== További információk == |
== További információk == |
||
95. sor: | 94. sor: | ||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}} |
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}} |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Verőce-Drávamente megye települései]] |
A lap jelenlegi, 2021. szeptember 22., 19:04-kori változata
Szagyolca (Čađavica) | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Verőce-Drávamente |
Község | Szagyolca |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 33523 |
Körzethívószám | (+385) 33 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1555 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 102 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 44′ 33″, k. h. 17° 51′ 18″45.742500°N 17.855000°E | |
Szagyolca weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szagyolca (horvátul: Čađavica) falu és község (općina) Horvátországban Verőce-Drávamente megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Csagyavica-patak partján, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén, Šaševo és Čađavički Lug között, a magyar határtól mindössze 3 km-re fekszik.
A község települései
[szerkesztés]A községhez Szagyolcán kívül Čađavički Lug, Donje Bazije, Ilmin Dvor, Noskovačka Dubrava, Noskovci, Starin, Šaševo, Vraneševci és Zvonimirovac települések tartoznak.
Története
[szerkesztés]A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült azonosítani. A szakemberek a leleteket a 6. század végére, vagy a 7. század elejére keltezték és az ún. martinovkai kultúrához sorolták.[2] A leletek alapján Zdenko Vinski férfisírra következtetett.[3]
A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése 1334-ben a pápai tizedjegyzékben történt „Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”[4] alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a 12. századra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt 1201-ben „Zagauica” néven említik, melyet vízének sötét színéről (vö. horvát čađa = korom) kapott. Eredeti formája horvátul „Sađavica” lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén „Čađavica”.[5] A település neve a középkorban „Zogocha, Zagyolca, Zagocza” alakokban fordul elő. A térség többi településével együtt 1543-ban került török kézre. Azon ritka szlavóniai települések egyike volt, mely török uralom alatt is, bár kis számban megőrizte korábbi lakosságát. A lakosság a térség 1684-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. 1698-ban „pagus Csaganicza” néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[6] Az 1720-as összeírás szerint 16 család élt itt. Ezt követően Verőce vidékéről és a Dráva folyó túloldaláról újabb horvát családok települtek be.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Csagjavica” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csagjavica” néven szerepel.[7] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Csagjavicza” néven az oppidumok között 185 házzal, 1271 lakossal szerepel.[8] 1814-ben megnyílt a település első iskolája. 1852-ben immár mezővárosként vásártartási jogot kapott. Fejlődésében sokat jelentett a magyarországi Szentlőrincet Szalatnokkal és Nekcsével összekötő vasútvonal 1894-ben történt megépítése, melynek első vasútállomása itt volt a horvát oldalon.
1857-ben 1109, 1910-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]Lakosság változása[9][10] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
1.109 | 1.266 | 1.168 | 1.239 | 1.323 | 1.434 | 1.497 | 1.657 | 1.684 | 1.691 | 1.506 | 1.215 | 1.049 | 921 | 787 | 678 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[11] középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben „ecclesia sancti Martini de Zogocha” néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti gótikus templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a pusztulástól. A török 1684-ben történt kiűzése után bővítve építették újjá és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Szent Mártonnak csak az egyik mellékoltárt szentelték. 1759-ben barokk stílusban építették át. Valószínűleg ennek az évszáma van a falba vésve a főoltár jobb oldalán. A harangtornyot 1778-ban, a plébánia építésével egyidejűleg építették a templomhoz. 1851-ben az épületet bővítették. Belsejét 1891-ben festette ki a zágrábi Wagmester festőművész. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, mivel tornyát a németek tüzelőállásként használták.
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással foglalkozó Slavonka d.o.o. vállalat.
Oktatás
[szerkesztés]A községi népiskola 1875-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben.
Sport
[szerkesztés]Az NK Mladost Čađavica labdarúgóklubot 1930-ban alapították. A labdarúgóklub női csapata a horvát 2. ligában szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ A Kijevtől délkeletre fekvő ukrajnai Martinovkán (ukránul Martinyivka) korábban hasonló ezüst ékszerek kerültek elő, melyeket pontusi műhelyből és bizánci importból származtattak.
- ↑ Bugarski, I. 2012: On the Jánoshida Type Earrings and the Seventh-Century Byzantine Finds from the Western Balkans, with a Retrospective View of the Vajska (Vajszka) Cemetery. In: Vida Tivadar (ed.): Thesaurus avarorum - Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére. Budapest, 250; Vö. Vinski, Z. 1958: O nalazima 6. i 7. stoljeća u Jugoslaviji s posebnim osvrtom na arheološku ostavštinu iz vremena prvog avarskog kaganata. Opuscula Arch. 3, 17, 22, Tab. XIV-XV; Ž. Demo 2014: Zlato & srebro srednjeg vijeka u Arheološkom muzeju u Zagrebu. Zagreb, 58.
- ↑ Buturac, Josip: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine. Starine JAZU, 59/1984. (Hozzáférés: 2018. május 27.)(horvátul)
- ↑ Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok - A Magyar nyelv folyóirat 2006. évi 3. számában
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 61. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-368.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)