(Translated by https://www.hiragana.jp/)
„Szagyolca” változatai közötti eltérés – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

„Szagyolca” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
 
(13 közbenső módosítás, amit 5 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
39. sor: 39. sor:
|weboldal = www.opcina-cadjavica.hr
|weboldal = www.opcina-cadjavica.hr
}}
}}
'''Szagyolca''' ({{ny-hr|Čađavica}}) falu és [[község]] (općina) [[Horvátország]]ban [[Verőce-Drávamente megye|Verőce-Drávamente megyében]].
'''Szagyolca''' ({{ny-hr|Čađavica}}) falu és [[község]] (općina) [[Horvátország]]ban [[Verőce-Drávamente megye|Verőce-Drávamente megyében]].


== Fekvése ==
== Fekvése ==
[[Verőce (Horvátország)|Verőcétől]] légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti síkságon, a Csagyavica-patak partján, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén, Šaševo és Čađavički Lug között, a magyar határtól mindössze 3 km-re fekszik.
[[Verőce (Horvátország)|Verőcétől]] légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-[[Szlavónia|Szlavóniában]], a [[Podravina|Drávamenti-síkságon]], a Csagyavica-patak partján, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén, Šaševo és Čađavički Lug között, a magyar határtól mindössze 3 km-re fekszik.


== A község települései ==
== A község települései ==
A községhez Szagyolcán kívűl [[Čađavički Lug]], [[Donje Bazije]], [[Ilmin Dvor]], [[Noskovačka Dubrava]], [[Noskovci]], [[Starin (Szagyolca)|Starin]], [[Šaševo]], [[Vraneševci]] és [[Zvonimirovac]] települések tartoznak.
A községhez Szagyolcán kívül [[Čađavički Lug]], [[Donje Bazije]], [[Ilmin Dvor]], [[Noskovačka Dubrava]], [[Noskovci]], [[Starin (Szagyolca)|Starin]], [[Šaševo]], [[Vraneševci]] és [[Zvonimirovac]] települések tartoznak.


== Története ==
== Története ==
A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült megállapítani. A szakemberek a leleteket a 6. század végére, vagy a 7. század elejére keltezték és az ún. martinovkai kultúrához sorolták. <ref>A Kijevtől délkeletre fekvő ukrajnai Martinovkán (ma Martinyivka) korábban hasonló ezüst ékszerek kerültek elő, melyeket pontusi műhelyből és bizánci importból származtattak.</ref> A leletek alapján Zdenko Vinski férfisírra következtetett, mely egy olyan hercegi rangú személy sírja volt, aki itt átutazva éppen a mai Szagyolca határában hunyt el.
A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült azonosítani. A szakemberek a leleteket a 6. század végére, vagy a 7. század elejére keltezték és az ún. [[Martinovkai lelet|martinovkai kultúrához]] sorolták.<ref>A [[Kijev]]től délkeletre fekvő ukrajnai Martinovkán (ukránul [[Martinyivka]]) korábban hasonló ezüst ékszerek kerültek elő, melyeket [[pontus]]i műhelyből és [[bizánc]]i importból származtattak.</ref> A leletek alapján [[Zdenko Vinski]] férfisírra következtetett.<ref>Bugarski, I. 2012: On the Jánoshida Type Earrings and the Seventh-Century Byzantine Finds from the Western Balkans, with a Retrospective View of the Vajska (Vajszka) Cemetery. In: [[Vida Tivadar (régész)|Vida Tivadar]] (ed.): Thesaurus avarorum - Régészeti tanulmányok [[Garam Éva]] tiszteletére. Budapest, 250; Vö. Vinski, Z. 1958: O nalazima 6. i 7. stoljeća u Jugoslaviji s posebnim osvrtom na arheološku ostavštinu iz vremena prvog avarskog kaganata. Opuscula Arch. 3, 17, 22, Tab. XIV-XV; Ž. Demo 2014: Zlato & srebro srednjeg vijeka u Arheološkom muzeju u Zagrebu. Zagreb, 58.</ref>


A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése [[1334]]-ben a pápai tizedjegyzékben történt ''„Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”''<ref name=buturac>{{cite web |url=https://www.scribd.com/document/368568618/Buturac-Popis-srednjovjekovnih-župa-zagrebačke-županije-pdf|title= Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine|accessdate=20180527|last=Buturac |first=Josip|publisher=Starine JAZU, 59/1984}}{{hr}}</ref> alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a [[12. század]]ra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt [[1201]]-ben ''„Zagauica”'' néven említik, melyet vízének sötét színéről ''(vö. horvát čađa = korom)'' kapott. Eredeti formája horvátul ''„Sađavica”'' lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén ''„Čađavica”''. <ref>[https://www.c3.hu/~magyarnyelv/06-3/kissl.pdf Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok - A Magyar nyelv folyóirat 2006. évi 3. számában]</ref> A település neve a középkorban ''„Zogocha, Zagyolca, Zagocza”'' alakokban fordul elő. A térség többi településével együtt [[1543]]-ban került török kézre. Azon ritka szlavóniai települések egyike volt, mely török uralom alatt is, bár kis számban megőrizte korábbi lakosságát. A lakosság a térség [[1684]]-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. [[1698]]-ban ''„pagus Csaganicza”'' néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.
A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése [[1334]]-ben a pápai tizedjegyzékben történt ''„Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”''<ref name=buturac>{{cite web |url=https://www.scribd.com/document/368568618/Buturac-Popis-srednjovjekovnih-župa-zagrebačke-županije-pdf|title= Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine|accessdate=20180527|last=Buturac |first=Josip|publisher=Starine JAZU, 59/1984}}{{hr}}</ref> alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a [[12. század]]ra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt [[1201]]-ben ''„Zagauica”'' néven említik, melyet vízének sötét színéről ''(vö. horvát čađa = korom)'' kapott. Eredeti formája horvátul ''„Sađavica”'' lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén ''„Čađavica”''.<ref>[https://www.c3.hu/~magyarnyelv/06-3/kissl.pdf Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok - A Magyar nyelv folyóirat 2006. évi 3. számában]</ref> A település neve a középkorban ''„Zogocha, Zagyolca, Zagocza”'' alakokban fordul elő. A térség többi településével együtt [[1543]]-ban került török kézre. Azon ritka szlavóniai települések egyike volt, mely török uralom alatt is, bár kis számban megőrizte korábbi lakosságát. A lakosság a térség [[1684]]-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. [[1698]]-ban ''„pagus Csaganicza”'' néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.<ref>[https://issuu.com/mesicbooks/docs/ive_ma__uran_-_popis_naselja_i_stan/5 Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.]</ref>
Az [[1720]]-as összeírás szerint 16 család élt itt. Ezt követően Verőce vidékéről és a Dráva folyó túloldaláról újabb horvát családok települtek be.
<ref>[https://issuu.com/mesicbooks/docs/ive_ma__uran_-_popis_naselja_i_stan/5 Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.] </ref>
Az [[1720]]-as összeírás szerint 16 család élt itt. Ezt követően Verőce vidékéről és a Dráva folyó túloldaláról újabb horvát családok települtek be.


[[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Dorf Csagjavica”'' néven találjuk. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Csagjavica”'' néven szerepel. <ref name="Lipszky"> [https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Csagjavicza”'' néven az oppidumok között 185 házzal, 1271 lakossal szerepel. <ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 61. o. Buda, 1829.] </ref> [[1814]]-ben megnyílt a település első iskolája. [[1852]]-ben immár mezővárosként vásártartási jogot kapott. Fejlődésében sokat jelentett a magyarországi Szentlőrincet Szalatnokkal és Nekcsével összekötő vasútvonal [[1894]]-ben történt megépítése, melynek első vasútállomása itt volt a horvát oldalon.
[[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Dorf Csagjavica”'' néven találjuk. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Csagjavica”'' néven szerepel.<ref name="Lipszky">[https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Csagjavicza”'' néven az oppidumok között 185 házzal, 1271 lakossal szerepel.<ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 61. o. Buda, 1829.]</ref> [[1814]]-ben megnyílt a település első iskolája. [[1852]]-ben immár mezővárosként vásártartási jogot kapott. Fejlődésében sokat jelentett a magyarországi Szentlőrincet Szalatnokkal és Nekcsével összekötő vasútvonal [[1894]]-ben történt megépítése, melynek első vasútállomása itt volt a horvát oldalon.


[[1857]]-ben 1109, [[1910]]-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. [[Verőce vármegye]] Alsómiholjáci járásának része volt. Az [[első világháború]] után [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt.
[[1857]]-ben 1109, [[1910]]-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. [[Verőce vármegye]] Alsómiholjáci járásának része volt. Az [[első világháború]] után [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt.
70. sor: 69. sor:


== Nevezetességei ==
== Nevezetességei ==
Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben ''„ecclesia sancti Martini de Zogocha”'' néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti [[gótika|gótikus]] templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a pusztutástól. A török 1684-ben történt kiűzése után bővítve építették újjá és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Szent Mártonnak csak az egyik mellékoltárt szentelték. [[1759]]-ben [[barokk]] stílusban építették át. Valószínűleg ennek az évszáma van a falba vésve a főoltár jobb oldalán. A harangtornyot 1778-ban, a plébánia építésével egyidejűleg építették a templomhoz. 1851-ben az épületet bővítették. Belsejét 1891-ben festette ki a zágrábi Wagmester festőművész. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, mivel tornyát a németek tüzelőállásként használták.
Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-368 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-368.]</ref> középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben ''„ecclesia sancti Martini de Zogocha”'' néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti [[gótika|gótikus]] templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a pusztulástól. A török 1684-ben történt kiűzése után bővítve építették újjá és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Szent Mártonnak csak az egyik mellékoltárt szentelték. [[1759]]-ben [[barokk]] stílusban építették át. Valószínűleg ennek az évszáma van a falba vésve a főoltár jobb oldalán. A harangtornyot 1778-ban, a plébánia építésével egyidejűleg építették a templomhoz. 1851-ben az épületet bővítették. Belsejét 1891-ben festette ki a zágrábi Wagmester festőművész. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, mivel tornyát a németek tüzelőállásként használták.


== Gazdaság ==
== Gazdaság ==
A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség és gyümölcs feldolgazással foglalkozó Slavonka d.o.o. vállalat.
A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással foglalkozó Slavonka d.o.o. vállalat.


== Oktatás ==
== Oktatás ==
A községi népiskola [[1875]]-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben.
A községi népiskola [[1875]]-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben.


== Sport ==
== Sport ==
86. sor: 85. sor:
== Források ==
== Források ==
*[http://www.opcina-cadjavica.hr A község hivatalos honlapja] {{hr}}
*[http://www.opcina-cadjavica.hr A község hivatalos honlapja] {{hr}}
*[https://mapire.eu/en/map/europe-18century-firstsurvey/?bbox=1951743.080816859%2C5735161.957137253%2C1971005.2119447235%2C5742805.65996577&layers=osm%2C163%2C165 Az első katonai felmérés térképe]
*[https://web.archive.org/web/20190104231050/https://mapire.eu/en/map/europe-18century-firstsurvey/?bbox=1951743.080816859,5735161.957137253,1971005.2119447235,5742805.65996577&layers=osm,163,165 Az első katonai felmérés térképe]
*[https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.] {{ISBN|9789537442071}}{{hr}}
*[https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.] {{Wayback|url=https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf |date=20200925030057 }} {{ISBN|9789537442071}}{{hr}}


== További információk ==
== További információk ==
95. sor: 94. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}

[[Kategória: Verőce-Drávamente megye települései]]
[[Kategória:Verőce-Drávamente megye települései]]

A lap jelenlegi, 2021. szeptember 22., 19:04-kori változata

Szagyolca (Čađavica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzagyolca
Jogállásfalu
Irányítószám33523
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség1555 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 44′ 33″, k. h. 17° 51′ 18″45.742500°N 17.855000°E
Szagyolca weboldala
SablonWikidataSegítség

Szagyolca (horvátul: Čađavica) falu és község (općina) Horvátországban Verőce-Drávamente megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Csagyavica-patak partján, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén, Šaševo és Čađavički Lug között, a magyar határtól mindössze 3 km-re fekszik.

A község települései

[szerkesztés]

A községhez Szagyolcán kívül Čađavički Lug, Donje Bazije, Ilmin Dvor, Noskovačka Dubrava, Noskovci, Starin, Šaševo, Vraneševci és Zvonimirovac települések tartoznak.

Története

[szerkesztés]

A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült azonosítani. A szakemberek a leleteket a 6. század végére, vagy a 7. század elejére keltezték és az ún. martinovkai kultúrához sorolták.[2] A leletek alapján Zdenko Vinski férfisírra következtetett.[3]

A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése 1334-ben a pápai tizedjegyzékben történt „Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”[4] alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a 12. századra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt 1201-ben „Zagauica” néven említik, melyet vízének sötét színéről (vö. horvát čađa = korom) kapott. Eredeti formája horvátul „Sađavica” lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén „Čađavica”.[5] A település neve a középkorban „Zogocha, Zagyolca, Zagocza” alakokban fordul elő. A térség többi településével együtt 1543-ban került török kézre. Azon ritka szlavóniai települések egyike volt, mely török uralom alatt is, bár kis számban megőrizte korábbi lakosságát. A lakosság a térség 1684-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. 1698-ban „pagus Csaganicza” néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[6] Az 1720-as összeírás szerint 16 család élt itt. Ezt követően Verőce vidékéről és a Dráva folyó túloldaláról újabb horvát családok települtek be.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Csagjavica” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csagjavica” néven szerepel.[7] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Csagjavicza” néven az oppidumok között 185 házzal, 1271 lakossal szerepel.[8] 1814-ben megnyílt a település első iskolája. 1852-ben immár mezővárosként vásártartási jogot kapott. Fejlődésében sokat jelentett a magyarországi Szentlőrincet Szalatnokkal és Nekcsével összekötő vasútvonal 1894-ben történt megépítése, melynek első vasútállomása itt volt a horvát oldalon.

1857-ben 1109, 1910-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[9][10]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.109 1.266 1.168 1.239 1.323 1.434 1.497 1.657 1.684 1.691 1.506 1.215 1.049 921 787 678

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[11] középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben „ecclesia sancti Martini de Zogocha” néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti gótikus templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a pusztulástól. A török 1684-ben történt kiűzése után bővítve építették újjá és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Szent Mártonnak csak az egyik mellékoltárt szentelték. 1759-ben barokk stílusban építették át. Valószínűleg ennek az évszáma van a falba vésve a főoltár jobb oldalán. A harangtornyot 1778-ban, a plébánia építésével egyidejűleg építették a templomhoz. 1851-ben az épületet bővítették. Belsejét 1891-ben festette ki a zágrábi Wagmester festőművész. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, mivel tornyát a németek tüzelőállásként használták.

Gazdaság

[szerkesztés]

A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással foglalkozó Slavonka d.o.o. vállalat.

Oktatás

[szerkesztés]

A községi népiskola 1875-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben.

Az NK Mladost Čađavica labdarúgóklubot 1930-ban alapították. A labdarúgóklub női csapata a horvát 2. ligában szerepel.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. A Kijevtől délkeletre fekvő ukrajnai Martinovkán (ukránul Martinyivka) korábban hasonló ezüst ékszerek kerültek elő, melyeket pontusi műhelyből és bizánci importból származtattak.
  3. Bugarski, I. 2012: On the Jánoshida Type Earrings and the Seventh-Century Byzantine Finds from the Western Balkans, with a Retrospective View of the Vajska (Vajszka) Cemetery. In: Vida Tivadar (ed.): Thesaurus avarorum - Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére. Budapest, 250; Vö. Vinski, Z. 1958: O nalazima 6. i 7. stoljeća u Jugoslaviji s posebnim osvrtom na arheološku ostavštinu iz vremena prvog avarskog kaganata. Opuscula Arch. 3, 17, 22, Tab. XIV-XV; Ž. Demo 2014: Zlato & srebro srednjeg vijeka u Arheološkom muzeju u Zagrebu. Zagreb, 58.
  4. Buturac, Josip: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine. Starine JAZU, 59/1984. (Hozzáférés: 2018. május 27.)(horvátul)
  5. Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok - A Magyar nyelv folyóirat 2006. évi 3. számában
  6. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.
  7. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.
  8. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 61. o. Buda, 1829.
  9. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  10. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  11. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-368.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)