Crkvari
| Crkvari | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Raholca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33515 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 112 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′, k. h. 17° 58′45.516667°N 17.966667°EKoordináták: é. sz. 45° 31′, k. h. 17° 58′45.516667°N 17.966667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Crkvari témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Crkvari falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Raholcához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 54, közúton 63 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 4 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északi lábánál, a Drávamenti-síkság szélén, a Toplica-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A templomban és a körülötte végzett régészeti feltárások alapján nyilvánvaló, hogy a település és temploma legkésőbb a 11. század végén már létezett. A templom a falutól délkeletre, 206 méteres magaslaton, stratégiailag jól védhető helyen épült. A raholcai uradalom része volt, így története szorosan kapcsolódik a közeli Raholca történetéhez. 1543 nyarán elfoglalta a török és 1687-ig a Pozsegai szandzsák részeként török kézen volt.
A felszabadítás után kezdetben kamarai birtok volt, majd 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1723-ban T. Fleischmann, majd 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Czerkovare” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Czerkvari” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Czerkvari” néven 2 házzal, 14 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]
1857-ben 103, 1910-ben 188 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 95%-a horvát, 4%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 128 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 103 | 110 | 122 | 157 | 155 | 188 | 195 | 187 | 187 | 195 | 211 | 196 | 165 | 146 | 140 | 128 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Lőrinc tiszteletére szentelt római katolikus temploma[6] a 15. században épült téglából, kő ajtókerettel. A templom eredeti formája egyhajós, gótikus épület volt, a hajó szélességével egyező szélességű, sokszögletű szentéllyel. Az apszist négy támpillér erősíti. A déli oldalon fennmaradt a gótikus ajtókeret. A török kiűzése után Pejácsevich gróf költségén 1743-ban a templomot barokk stílusban építették át. A család címere az átépítés évszámával a főbejárat felett látható. A templombelső kialakítása a 18. századi átépítés alkalmával történt. Ebből az időszakból származik a főoltár, a főoltár képe, hat darab gyertyatartó és a szentelvíztartó. A templomban 2003 és 2011 között régészeti feltárás folyt, melynek során az északi falnál fekvő két sírban is találtak textilmaradványokat, melyek aranyszálakkal voltak szőve. A szénizotópos kormeghatározás a maradványokat a 16. század közepére datálta. 2003 és 2010 között a templomban és a környező területen összesen 368 sírt találtak, majd 2011-ben újabb 111 sírt tártak fel. A sírok kora a 11–16. század közötti időszakra esik. A feltárás legnagyobb eredménye az volt, hogy megtalálták a 11–12. századi román stílusú templom alapfalait. A falaktól keletre a templomot védő középkori fa paliszádok maradványai is előkerültek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 120. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-368.
Források
[szerkesztés]- Raholca város hivatalos honlapja (horvátul)
- Raholca turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- T. Tkalčec: Arheološka istraživanja nalazišta Crkvari – crkva sv. Lovre 2011. godine (Annales Instituti Archaeologici, VIII, Zagreb 2012.) 23-28. o. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
