„OPEC” változatai közötti eltérés

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
63. sor: 63. sor:


== Tagországok és kvóták ==
== Tagországok és kvóták ==
{| {{széptáblázat-r}}

⚫
|+OPEC kvóták és termelés''' (ezer hordó / nap)<ref>[http://www.eia.doe.gov/emeu/steo/pub/3atab.html Quotas] az Egyesült Államok Energiaminisztériumának jelentése alapján</ref> {{frissítés szükséges|kvóták és kapacitások}}
{| class="wikitable"
!Ország (csatlakozás éve)
⚫
|+ OPEC kvóták és termelés (ezer hordó / nap)<ref>[http://www.eia.doe.gov/emeu/steo/pub/3atab.html Quotas] az Egyesült Államok Energiaminisztériumának jelentése alapján</ref> {{frissítés szükséges|kvóták és kapacitások}}
!Ország (csatlakozás éve)!!Kvóta (2005. június 1.)!!Termelés (2016.)!!Kapacitás
!Kvóta (2005. június 1.)
!Termelés (2016.)!!Kapacitás
|-
|-
![[Algéria]] (1969) ||894 ||1,348||1,530
|[[Algéria]] (1969) ||894 ||1,348||1,530
|-
|-
![[Angola]] (2007) ||1,900 ||1,769||1,900
|[[Angola]] (2007) ||1,900 ||1,769||1,900
|-
|-
![[Ecuador]] (1973-92, 2007) ||520||548||700
|[[Ecuador]] (1973-92, 2007) ||520||0,548||0,700
|-
|-
![[Egyenlítői-Guinea]] (2017) || || 227 || 300
|[[Egyenlítői-Guinea]] (2017) || ||0,227 ||0,300
|-
|-
![[Gabon]] (1975–1995, 2016) || || 210 || 300
|[[Gabon]] (1975–1995, 2016) || ||0,210 ||0,300
|-
|-
![[Irán]] (1960) ||4,110||3,990||4,300
|[[Irán]] (1960) ||4,110||3,990||4,300
|-
|-
![[Irak]] (1960) || ||4,451|| 4,500
|[[Irak]] (1960) || ||4,451|| 4,500
|-
|-
![[Katar]] (1961) ||726 ||1,522 ||1,850
|[[Katar]] (1961) ||726 ||1,522 ||1,850
|-
|-
![[Kuvait]] (1960) ||2,247||2,923||3,600
|[[Kuvait]] (1960) ||2,247||2,923||3,600
|-
|-
![[Líbia]] (1962) ||1,500||384||1,700
|[[Líbia]] (1962) ||1,500||0,384||1,700
|-
|-
![[Nigéria]] (1971) ||2,306||1,999||2,250
|[[Nigéria]] (1971) ||2,306||1,999||2,250
|-
|-
![[Szaúd-Arábia]] (1960) ||10,099||10,460||12,500
|[[Szaúd-Arábia]] (1960) ||10,099||10,460||12,500
|-
|-
![[Egyesült Arab Emírségek]] (1967)||3,106||2,500||2,900
|[[Egyesült Arab Emírségek]] (1967)||3,106||2,500||2,900
|-
|-
![[Venezuela]] (1960)||3,223||2,276||2,550
|[[Venezuela]] (1960)||3,223||2,276||2,550
|-
|-
!Összesen||31,420||30,607||40,880
|Összesen||31,420||30,607||40,880
|}
|}


103. sor: 104. sor:
[[kép:OPEC.svg|bélyegkép|balra|700px|Az OPEC tagjai 2017-ben]]
[[kép:OPEC.svg|bélyegkép|balra|700px|Az OPEC tagjai 2017-ben]]
{{clear|left}}
{{clear|left}}

== Olajtermelő országok a Szervezeten kívül ==
== Olajtermelő országok a Szervezeten kívül ==
* Európában: [[Norvégia]], [[Oroszország]], [[Egyesült Királyság]]
* Európában: [[Norvégia]], [[Oroszország]], [[Egyesült Királyság]]

A lap 2018. január 4., 22:03-kori változata

Kőolaj-exportáló Országok Szervezete
(Organization of the Petroleum Exporting Countries)
Az OPEC tagállamai 2016-ban
Az OPEC tagállamai 2016-ban
Alapítva1960. szeptember 17.,
Bagdad, Irak
Típusnemzetközi kartell
SzékhelyBécs, Ausztria
Tagság Algéria
 Angola
 Ecuador
 Egyesült Arab Emírségek
 Gabon
 Indonézia
 Irán
 Irak
 Katar
 Kuvait
 Líbia
 Nigéria
 Szaúd-Arábia
 Venezuela
Nyelvekangol
FőtitkárNigéria Mohammed Sanusi Barkindo
é. sz. 48° 12′ 52″, k. h. 16° 21′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 52″, k. h. 16° 21′ 57″
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőolaj-exportáló Országok Szervezete
témájú médiaállományokat.
Az OPEC központja Bécsben

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC, angolul Organization of the Petroleum Exporting Countries) elsődleges célja a tagországok kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos politikájának koordinálása.

Jelenlegi tagjai: Algéria, Angola, Gabon, Indonézia, Irán, Irak, Kuvait, Líbia, Nigéria, Katar, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Venezuela és Ecuador.

A szervezetet 1960-ban alapították, 1965 óta Bécsben van a székhelye. Döntéshozó szerve a tagországok kormányainak képviselőiből álló, évente kétszer ülésező Konferencia.

Története

Az OPEC 12 tagállama között főként arab világbeli és fejlődő országok találhatók. Létrehozásának célja az volt, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellen az olajpiacokat akkoriban uraló, az árak csökkentésére törekvő (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának. Kezdetben a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbicsoportként működött, és tevékenysége arra irányult, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbáljon meg kihasítani azáltal, hogy tagjai árkartellbe tömörülnek, illetve igyekezett ellenőrzést gyakorolni a kitermelt mennyiségek felett. Az 1970-es években viszont már kezdte megmutatni erejét.

Az 1973-as olajembargó

Bővebben: 1973-as olajválság

Az arab-izraeli konfliktus állandósulása erősítette fel azt a folyamatot, aminek eredményeként az OPEC egyszerű kartellből komoly politikai tényezővé lépett elő. A hatnapos háború után, 1967-ben a szervezet arab tagállamai külön – átfedésekkel – megalapították Olajexportáló Arab Országok Szövetségét (OAPEC), hogy egységes nyomást tudjanak gyakorolni az Izraelt támogató nyugati országokra. Bár nem jelentős olajexportőrök, az OPEC-hez Egyiptom és Szíria is csatlakozott. Az 1973-as jom kippuri háború felélénkítette a szervezet tevékenységét. Véleményük szerint azért tudott Izrael ellenállni Szíria és Egyiptom támadásának, mert a nyugat segélyeket nyújtott neki. Az OAPEC országai ezért 1973-ban olajembargót vezettek be az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán ellen. A féléves embargó alatt a nyugati világ először szembesült az olaj (illetve annak hiányának) stratégiai jelentőségével. A krízis csúcsán egy ideig például Amerikában a páros napokon csak a páros számra végződő rendszámú autók tankolhattak, míg a páratlan dátumokon a páratlan rendszámúak.

A háború azonban csak meggyorsította az amúgy is erősödő folyamatokat. Tarthatatlan volt, hogy a nyugat olajfelhasználása évente 5%-kal növekedjen, míg ők közben továbbra is alacsony árat fizessenek a nyersolajért, és közben az inflációval vagy azt meghaladó mértékben emelkedő árakon adjak el termékeket a harmadik világnak. Még az iráni Sah, aki Amerika legfőbb szövetségesének számított a térségben, is kirohant a szerintük igazságtalan állapotok miatt: 1973-ban a New York Timesnak nyilatkozva azt mondta: „Persze, hogy emelkedni fog az olaj ára, de még hogy! Önök [a nyugatiak] felemelték a búza árát, amit eladnak nekünk 300%-kal drágábban, ugyanezt tették a cukorral és a cementtel is... A tőlünk olcsón vásárolt nyersolajból készült termékeket százszor annyiért adják el nekünk... Akkor az úgy igazságos, ha mostantól mi is megemeljük a nyersolaj árát. Mondjuk a tízszeresére.” Az apadó készletek miatt egy részük kénytelen visszafogni a kitermelést, egy részük, mint például Nigéria, a fokozódó szegénységre hivatkozva a kitermelés növelésével próbál meg nagyobb profithoz jutni. Míg a 70-es években az OPEC ármeghatározó szerepet töltött be a világpiacon, és a világ kőolajexportjának 80-90%-át adták a tagországok, addigra, például Norvégia, Nagy-Britannia és az USA, felismerve és megpróbálva függetlenedni az OPEC-től, megkezdte saját kitermelését[vitatott], s idővel a világpiacon is megjelent termékeivel, ezzel is gyengítve az OPEC ármeghatározó szerepét. Az OPEC részesedése azóta kb. 58%-ra csökkent 1995-től folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.

Az OPEC zászlaja

Működése

Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát, és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét.

Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az amerikai szövetségi Energia Információs Hivatal szerint az OPEC országok 2004-ben 338 milliárd dollárért adtak el olajat, ami 42%-os emelkedés 2003-hoz képest. Még szembetűnőbb az emelkedés az olajválság előtti, 1972-es 23 milliárdos, és az 1974-es, az embargó utáni 140 milliárdos éves bevétel között. (Danile Yergin: The Prize, 1991)

Tagországok és kvóták

OPEC kvóták és termelés (ezer hordó / nap)[1] Sablon:Fix/category[frissítés szükséges kvóták és kapacitások]
Ország (csatlakozás éve) Kvóta (2005. június 1.) Termelés (2016.) Kapacitás
Algéria (1969) 894 1,348 1,530
Angola (2007) 1,900 1,769 1,900
Ecuador (1973-92, 2007) 520 0,548 0,700
Egyenlítői-Guinea (2017) 0,227 0,300
Gabon (1975–1995, 2016) 0,210 0,300
Irán (1960) 4,110 3,990 4,300
Irak (1960) 4,451 4,500
Katar (1961) 726 1,522 1,850
Kuvait (1960) 2,247 2,923 3,600
Líbia (1962) 1,500 0,384 1,700
Nigéria (1971) 2,306 1,999 2,250
Szaúd-Arábia (1960) 10,099 10,460 12,500
Egyesült Arab Emírségek (1967) 3,106 2,500 2,900
Venezuela (1960) 3,223 2,276 2,550
Összesen 31,420 30,607 40,880

Korábban tag volt Indonézia

Az OPEC tagjai 2017-ben


Olajtermelő országok a Szervezeten kívül

Források

  1. ↑ Quotas az Egyesült Államok Energiaminisztériumának jelentése alapján

Külső hivatkozások

Commons:Category:OPEC
A Wikimédia Commons tartalmaz OPEC témájú médiaállományokat.

Magyarul:

Angol nyelven:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=OPEC&oldid=19478819”