(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Szagyolca – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Szagyolca

A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2020. november 28., 10:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Története: link)
Szagyolca (Čađavica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzagyolca
Jogállásfalu
Irányítószám33523
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség1555 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 44′ 33″, k. h. 17° 51′ 18″45.742500°N 17.855000°E
Szagyolca weboldala
SablonWikidataSegítség

Szagyolca (horvátul: Čađavica) falu és község (općina) Horvátországban Verőce-Drávamente megyében.

Fekvése

Verőcétől légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti síkságon, a Csagyavica-patak partján, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén, Šaševo és Čađavički Lug között, a magyar határtól mindössze 3 km-re fekszik.

A község települései

A községhez Szagyolcán kívül Čađavički Lug, Donje Bazije, Ilmin Dvor, Noskovačka Dubrava, Noskovci, Starin, Šaševo, Vraneševci és Zvonimirovac települések tartoznak.

Története

A település területén valószínűleg már a kora középkorban fontos kereskedelmi út vezetett át. Ezt támasztja alá az gazdag, ezüst ékszerekből álló sírlelet, melyet 1929-ben találtak Szagyolca határában. A helyi lakosság az ékszerek mellett egy kardra is emlékezett, amely azonban időközben elveszett. A lelőhelyet csak közel 30 évvel később sikerült azonosítani. A szakemberek a leleteket a 6. század végére, vagy a 7. század elejére keltezték és az ún. martinovkai kultúrához sorolták.[2] A leletek alapján Zdenko Vinski férfisírra következtetett.[3]

A településnek és Szent Márton egyházának első írásos említése 1334-ben a pápai tizedjegyzékben történt „Item ecclesia sancti Martini de Zogocha”[4] alakban. A középkori források alapján a templom építését ennél sokkal korábbra, a 12. századra teszik. A település arról a patakról kapta a nevét, amely mellett fekszik. Ezt 1201-ben „Zagauica” néven említik, melyet vízének sötét színéről (vö. horvát čađa = korom) kapott. Eredeti formája horvátul „Sađavica” lehetett, ebből lett a magyar Szagyolca, majd a 16.-17. században a betelepülő szerbek nyelvén „Čađavica”.[5] A település neve a középkorban „Zogocha, Zagyolca, Zagocza” alakokban fordul elő. A térség többi településével együtt 1543-ban került török kézre. Azon ritka szlavóniai települések egyike volt, mely török uralom alatt is, bár kis számban megőrizte korábbi lakosságát. A lakosság a térség 1684-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. 1698-ban „pagus Csaganicza” néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[6] Az 1720-as összeírás szerint 16 család élt itt. Ezt követően Verőce vidékéről és a Dráva folyó túloldaláról újabb horvát családok települtek be.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Csagjavica” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csagjavica” néven szerepel.[7] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Csagjavicza” néven az oppidumok között 185 házzal, 1271 lakossal szerepel.[8] 1814-ben megnyílt a település első iskolája. 1852-ben immár mezővárosként vásártartási jogot kapott. Fejlődésében sokat jelentett a magyarországi Szentlőrincet Szalatnokkal és Nekcsével összekötő vasútvonal 1894-ben történt megépítése, melynek első vasútállomása itt volt a horvát oldalon.

1857-ben 1109, 1910-ben 1434 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között Szagyolcán „Hrvatski sokol“ egyesület, tamburazenekar, fúvószenekar, nemzeti olvasókör működött. Az önkéntes tűzoltóegylet 1923-ban alakult. 1945-ben önálló község központja lett, de 1962-ben a közigazgatás átszervezése során Szalatnokhoz csatolták. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már kevesebb mint a fele a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 90%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 678 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[9][10]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.109 1.266 1.168 1.239 1.323 1.434 1.497 1.657 1.684 1.691 1.506 1.215 1.049 921 787 678

Nevezetességei

Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma középkori eredetű. A feltételezések szerint a 12. században építették és eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 1334-ben „ecclesia sancti Martini de Zogocha” néven említi a pápai tizedjegyzék. Az eredeti gótikus templom egyes részletei ma is láthatók az épületen. A török az épületet dzsámivá alakította át, így megmenekült a pusztulástól. A török 1684-ben történt kiűzése után bővítve építették újjá és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Szent Mártonnak csak az egyik mellékoltárt szentelték. 1759-ben barokk stílusban építették át. Valószínűleg ennek az évszáma van a falba vésve a főoltár jobb oldalán. A harangtornyot 1778-ban, a plébánia építésével egyidejűleg építették a templomhoz. 1851-ben az épületet bővítették. Belsejét 1891-ben festette ki a zágrábi Wagmester festőművész. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, mivel tornyát a németek tüzelőállásként használták.

Gazdaság

A lakosság többsége ma is a mezőgazdaságból él. Az arab telivérek tenyésztése 1995-ben kezdődött az itteni ménesben, melynek alapítója Živko Bošnjak volt, aki a višnjicai, borikai és karađorđevói ménesekből hozott ide tenyészlovakat. Az arab lovak mellett a mezőgazdasági munkára jobban fogható horvát hidegvérű lovak tenyésztése is folyik itt. Szagyolcán működik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással foglalkozó Slavonka d.o.o. vállalat.

Oktatás

A községi népiskola 1875-ben nyílt meg az akkori új iskolaépületben. Az iskolát 1935-ben bővítették háromosztályosra. A második világháborúban az épület megsemmisült, archívuma és könyvtára elpusztult. 1947-ben az újjáépített hétosztályos iskolába 217 tanuló járt. A nyolcadik osztály az 1956/57-es tanévtől működött. 1971-től az iskola a kiemelkedő horvát pedagógus Davorin Trstenjak nevét viseli. 1981-ben új tornatermet avattak az intézményben.

Sport

Az NK Mladost Čađavica labdarúgóklubot 1930-ban alapították. A labdarúgóklub női csapata a horvát 2. ligában szerepel.

Jegyzetek

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. A Kijevtől délkeletre fekvő ukrajnai Martinovkán (ukránul Martinyivka) korábban hasonló ezüst ékszerek kerültek elő, melyeket pontusi műhelyből és bizánci importból származtattak.
  3. Bugarski, I. 2012: On the Jánoshida Type Earrings and the Seventh-Century Byzantine Finds from the Western Balkans, with a Retrospective View of the Vajska (Vajszka) Cemetery. In: Vida Tivadar (ed.): Thesaurus avarorum - Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére. Budapest, 250; Vö. Vinski, Z. 1958: O nalazima 6. i 7. stoljeća u Jugoslaviji s posebnim osvrtom na arheološku ostavštinu iz vremena prvog avarskog kaganata. Opuscula Arch. 3, 17, 22, Tab. XIV-XV; Ž. Demo 2014: Zlato & srebro srednjeg vijeka u Arheološkom muzeju u Zagrebu. Zagreb, 58.
  4. Buturac, Josip: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine. Starine JAZU, 59/1984. (Hozzáférés: 2018. május 27.)(horvátul)
  5. Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok - A Magyar nyelv folyóirat 2006. évi 3. számában
  6. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 88. oldal.
  7. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 101. o.
  8. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 61. o. Buda, 1829.
  9. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  10. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

További információk

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)