Dél-afrikai labdarúgó-válogatott

Dél-afrikai Köztársaság
Dél-afrikai labdarúgó-szövetség
Beceneve(i)	Bafana Bafana (A fiúk, A fiúk)
Szövetség neve	South African Football Association
Konföderáció	CAF (Afrika)
Szövetségi kapitány	Hugo Broos
Csapatkapitány	Aaron Mokoena
Legtöbb válogatottság	Aaron Mokoena (94)
Legtöbb válogatott gól	Benni McCarthy (32)
Stadion	FNB Stadion
FIFA-kód	RSA
Hazai Idegenbeli
Ranglista helyezések
FIFA-rang 59. (2024. szept. 19.) Legmagasabb FIFA-rang 16 (1996. augusztus) Legalacsonyabb FIFA-rang 109 (1993. augusztus) Élő-rang 67. (2024. júl. 15.) Legmagasabb Élő-rang 21 (1996. szeptember) Legalacsonyabb Élő-rang 94 (2006. május)
Első hivatalos mérkőzés
1924. november 2., Amszterdam, Hollandia Hollandia 2 – 1 Dél-afrikai Köztársaság
Legnagyobb győzelem
1955. szeptember 17., Adelaide, Ausztrália Ausztrália 0 – 8 Dél-afrikai Köztársaság
Legnagyobb vereség
1947. június 7., Newcastle, Ausztrália Ausztrália 5 – 1 Dél-afrikai Köztársaság 1993. október 6., Los Angeles, USA Mexikó 4 – 0 Dél-afrikai Köztársaság 2000. június 3., Washington, USA Egyesült Államok 4 – 0 Dél-afrikai Köztársaság 2004. január 31., Monastir, Tunézia Nigéria 4 – 0 Dél-afrikai Köztársaság
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 3 (Először: 1998) Legjobb eredmény Csoportkör (1998, 2002
Afrikai nemzetek kupája
Részvételek 7 (Először: 1996) Legjobb eredmény Aranyérmes (1996)
Konföderációs kupa
Részvételek 2 (Először: 1997) Legjobb eredmény 4. hely (2009)
Az infobox utoljára frissítve: 2010. július 14.

A dél-afrikai labdarúgó-válogatott vagy más néven Bafana Bafana (A fiúk, A fiúk), a Dél-afrikai Köztársaság nemzeti labdarúgó-válogatottja, amelyet a dél-afrikai labdarúgó-szövetség (angolul: South African Football Association) irányít. A világ labdarúgásába 1992-ben térhetett vissza, évekkel azután, hogy kitiltották a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségből. Hazai mérkőzéseit leginkább a johannesburgi FNB Stadion-ban játssza.

2010-ben Dél-Afrika volt a legelső afrikai ország, mely világbajnokságot rendezhetett. Szintén otthont adott a 2009-es konföderációs kupának. A válogatott eddigi legjobb eredménye az 1996-os afrikai nemzetek kupájának a megnyerése.

Története

A dél-afrikai sport kezdeti napjaitól egészen az Apartheid végéig, a labdarúgásra jelentős mértékben hatott az ország politikai rendszere, a faji megkülönböztetés. Az 1892-ben alapított Dél-afrikai Labdarúgó-szövetség (FASA) teljes egészében fehér tagokból állt, így a válaszlépés elkerülhetetlenné vált. Az 1903-ban alapított Dél-afrikai-indiai Labdarúgó-szövetséget (SAIFA) újabb két, kifejezetten a faji megkülönböztetés ellenében fellépő labdarúgó-szövetség, a Dél-afrikai-bantu Labdarúgó-szövetség (SABFA) (1933) és a Dél-afrikai-színes Labdarúgó-szövetség (SACFA) (1936) megalakulása követte, amelyek a tiltakozás jelképeivé váltak.

Korai évek (1892-1957)

A FASA fehér válogatottja 1924-ben egy európai körtúra során játszotta első nemzetek közötti mérkőzéseit, azonban az öt találkozóból csak a hollandiai összecsapást minősítették hivatalosnak, ahol a hazai csapat 2-1-es győzelmet aratott. Az Egyesült Királyságban lejátszott mérkőzéseik szerepelnek ugyan a dél-afrikai labdarúgó-válogatott eredménylistáján, de csak mint nem-hivatalos eredmények.

A hollandiai mérkőzést a dél-afrikai labdarúgás 23 éves nemzetközi csendje követte, a következő mérkőzésükre csak 1947-ben került sor Ausztrália ellen.

Az apartheid-korszak

1957-ben Etiópia, Egyiptom és Szudán mellett Dél-afrika is meghívót kapott az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) megalapításának alkalmából. Dél-afrikai Köztársaság képviseletében Fred Fell, mint alapító tag vett részt a konferencián.

Az alapító tagországok számára hamarosan világossá vált, hogy nincs racionális érv amellett, hogy Dél-Afrika ne egy csak fehérekből vagy egy csak feketékből álló csapatot küldjön a hamarosan megrendezésre kerülő, első afrikai nemzetek kupájára, ezért diszkvalifikálták a tornáról, majd a CAF második, 1958-as konferenciájáról formálisan kitagadták őket. A dél-afrikai felfogással szembeni szankciók a következő években csak tovább gyűrűződtek. Még ezen évben a FASA felvételt nyert a FIFA tagországai közé, azonban az 1960 augusztusában elfogadott szabálymódosítás egy évnyi határidővel ultimátumot adott a diszkriminatív felfogásnak. Dél-Afrika válaszút elé érkezett, azonban változás nem történt. 1961. szeptember 26-án, a FIFA éves konferenciáján Dél-Afrikát formálisan kizárta tagjai közül. Néhány nappal később az Angol labdarúgó-szövetség elnökét és Dél-Afrika FIFA-taggá válásának nagykövetét, Sir Stanley Rous-t választották meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség új elnökének. Rous határozott álláspontja az volt, hogy a sportot – akárcsak a FIFA-t – nem befolyásolhatja semmilyen politikai nézet és továbbra is felszólalt a Dél-Afrika védelmében, így az eltiltás 1963 januárjára, dél-afrikai látogatásának időpontja utánra tolódott. Rous az országban tett körútja során arra a megállapításra jutott, hogyha az eltiltást nem helyezik újfent egy későbbi időpontra, úgy az az ország labdarúgására olyan negatív hatással lehet, amely már visszafordíthatatlanná válna. Ennek ellenére az 1964. októberi, tokiói FIFA-kongresszuson, ahol már sokkal több afrikai és ázsiai labdarúgó-szövetség képviseltette magát, Dél-Afrika eltiltását véglegesítették.

A sport jegyében (1991 után)

1991-ben, az apartheid-rendszer visszaszorításának sikeressége magával vonzotta egy új gondolkodásmódú Dél-afrikai labdarúgó-szövetség létrehozását. A megújult Dél-afrikai labdarúgó-válogatott 37 év után, 1992. július 7-én lépett először pályára Kamerun ellen, és szenzációs játékkal 1–0 arányban kerekedtek a szelídíthetetlen oroszlánok fölé. Az 1996 és az azt követő pár év a Bafana Bafana történetének eddigi legsikeresebb időszaka. A sikert siker követte: 1996-ban megnyerték a Dél-Afrikában rendezett afrikai nemzetek kupáját. Tornagyőzelmüknek köszönhetően részt vettek az 1997-es konföderációs kupán, ráadásul a világranglistán a 16. helyre kerültek. Az 1998-as Afrika-kupán, a döntőben kaptak ki Egyiptomtól 2–0-ra és 1998-ban első alkalommal jutottak ki a világbajnokságra. Első vb mérkőzésükön 3–0-s vereséget szenvedtek a házigazda Franciaország ellen, majd ezt két döntetlen követte, Dánia (1–1) és Szaúd-Arábia (2–2) ellen. A megszerzett két pont kevésnek bizonyult és nem jutottak tovább a csoportból. A 2000-es afrikai nemzetek kupáján a harmadik helyet szerezték meg, azonban a szövetség nem volt elégedett ezzel az eredménnyel és a torna után a portugál szakembert, Carlos Queiroz-t nevezték ki a válogatott élére. Queiroz kivezette a válogatottat a 2002-es világbajnokságra, de a tornán már nem ő irányította a nemzeti csapatot. A vb-n Paraguay ellen 2–0-s hátrányból álltak fel és egyenlítettek. Szlovéniát 1–0-ra legyőzték, ami Dél-Afrika történetének első győzelme volt a világbajnokságokon. Az utolsó csoportmérkőzésükön kétszer is egyenlíteni tudtak Spanyolország ellen, de végül 3–2-re kikaptak, így a továbbjutás lehetősége már nem az ő kezükben volt. A Paraguay-Szlovénia mérkőzésen egészen a 84. percig kedvezően alakult a Dél-afrikaiak számára, ekkor azonban a paraguayiak gólt szereztek, amivel 3–1-re megnyerték a mérkőzést. Mindez azt jelentette, hogy Dél-Afrika a rosszabb gólkülönbsége miatt volt kénytelen búcsúzni a világbajnokságtól. A 2002 és 2006 közötti időszakban szinte évente váltották egymást a szövetségi kapitányok, mivel egyikük sem tudott értékelhető és jó eredményt felmutatni. A 2004-es és a 2006-os Afrika-kupán csúnyán leszerepelt a válogatott, mert már a csoportkörből sem sikerült továbbjutniuk. A 2006-os világbajnokságra nem sikerült kvalifikálniuk magukat

2004-ben Sepp Blatter bejelentette, hogy a Dél-afrikai Köztársaság rendezi majd a 2010-es labdarúgó-világbajnokságot.

Dél-Afrika gól nélküli, sikertelen 2006-os afrikai nemzetek kupája-szereplése hatással volt a hazai támogatók befektetéseire, ezért egy világhírű szövetségi kapitány szerződtetésében keresték a megoldást. Számos pletyka látott napvilágot arról, hogy az akkori angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson veszi majd át a csapat irányítását, akinek a Dél-afrikai labdarúgó-szövetség 30 millió fontot ajánlott, hogy a Bafana Bafana-t 2010-ben a világbajnoki címig vezesse, azonban ez mint kiderült, csak tévhír volt. A szövetségi kapitányi posztot végül is a brazil mesteredző, Carlos Alberto Parreira kapta meg egy négyéves szerződés keretében. Megbízatása 2007. január 1-je után lépett érvénybe, azonban 2008. április 21-én, személyes okokra hivatkozva lemondott. Helyét egy másik brazil sikeredző, Joel Santana vette át.

Nemzetközi eredmények

Afrikai nemzetek kupája

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1996)
• Ezüstérmes: 1 alkalommal (1998)
• Bronzérmes: 1 alkalommal (2000)

Konföderációs kupa :

• 'Negyedik helyezett: 1 alkalommal (2009)

COSAFA-kupa

• Aranyérmes: 5 alkalommal (2002, 2007, 2008, 2016, 2021)
• Bronzérmes: 4 alkalommal (2000, 2005, 2009, 2013)

Afro-ázsiai nemzetek kupája :

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1997)

Világbajnoki szereplés

Év	Eredmény	Helyezés	M	GY	D	V	RG	KG
1930	Nem indult
1934
1938
1950
1954
1958
1962
1966	Az apartheid miatt kizárták
1970
1974
1978
1982
1986
1990
1994	Nem jutott be
1998	Csoportkör	24.	3	0	2	1	3	6
2002		17.	3	1	1	1	5	5
2006	Nem jutott be
2010	Csoportkör	20.	3	1	1	1	3	5
2014	Nem jutott be
2018
2022
Összesen	Csoportkör	3/22	9	2	4	3	11	16

Konföderációs kupa-szereplés

Konföderációs kupa szereplés
Év	Eredmény	Helyezés	M	Gy	D*	V	RG	KG
1992	Az apartheid miatt kizárták
1995	Nem jutott be
1997	Csoportkör	8.	3	0	1	2	5	7
1999	Nem jutott be
2001
2003
2005
2009	Negyedik hely	4.	5	1	1	3	4	6
2013	Nem jutott be
2017
Összesen	Negyedik hely	2/10	8	1	2	5	9	13

Afrikai nemzetek kupája-szereplés

Afrikai nemzetek kupája szereplés
Év	Eredmény	Helyezés	M	Gy	D*	V	RG	KG
1957	Bejutott, de kizárták az apartheid miatt
1959	Faji megkülönböztetés, az apartheid miatt diszkvalifikálva
1962
1963
1965
1968
1970
1972
1974
1976
1978
1980
1982
1984
1986
1988
1990
1992
1994	Nem jutott be
1996	Aranyérmes	1.	6	5	0	1	11	2
1998	Ezüstérmes	2.	6	3	2	1	9	6
2000	Bronzérmes	3.	6	3	2	1	8	6
2002	Negyeddöntő	6.	4	1	2	1	3	3
2004	Csoportkör	11.	3	1	1	1	3	5
2006		16.	3	0	0	3	0	5
2008		13.	3	0	2	1	3	5
2010	Nem jutott be
2012
2013	Negyeddöntő	6.	4	1	2	1	5	3
2015	Csoportkör	15.	3	0	1	2	3	6
2017	Nem jutott be
2019	Negyeddöntő	7.	5	2	0	3	3	4
2021	Nem jutott be
2023	Folyamatban
2025
Összesen	1 aranyérem	10/33	43	16	12	15	48	45

*Beleértve az egyeneses kieséses szakaszban elért döntetleneket is.

Játékosok

A legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok

Az adatok 2022. július 17. állapotoknak felelnek meg.

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

Rank	Játékos	Mérkőzés	Gólok	Időszak
1	Aaron Mokoena	107	1	1999–2010
2	Itumeleng Khune	91	0	2008–
3	Siphiwe Tshabalala	89	12	2006–2017
4	Siyabonga Nomvethe	82	16	1999–2012
5	Benni McCarthy	81	31	1997–2012
6	Shaun Bartlett	74	28	1995–2005
7	John Moshoeu	73	8	1992–2004
8	Delron Buckley	72	10	1999–2008
	Bernard Parker	72	23	2007–2015
10	Lucas Radebe	70	2	1992–2003

A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok

Az adatok 2022. július 17. állapotoknak felelnek meg.

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

Benni McCarthy a válogatott történetének legeredményesebb játékosa 31 góllal.

#	Játékos	Gólok	Mérkőzés	Arány	Időszak
1	Benni McCarthy	31	81	0.39	1997–2012
2	Shaun Bartlett	28	74	0.38	1995–2005
3	Katlego Mphela	23	53	0.43	2005–2013
	Bernard Parker	23	72	0.32	2007–2015
5	Philemon Masinga	19	58	0.33	1992–2001
6	Siyabonga Nomvethe	16	82	0.2	1999–2012
7	Sibusiso Zuma	13	67	0.19	1998–2008
	Percy Tau	13	34	0.38	2017–
9	Tokelo Rantie	12	41	0.29	2012–2017
	Siphiwe Tshabalala	12	89	0.13	2006–2017

Híresebb játékosok

• Shaun Bartlett, a dél-afrikai válogatottsági csúcstartó, a Charlton egykori játékosa.
• Doctor Khumalo, a dél-afrikai középpályás legenda.
• Benni McCarthy, a legismertebb dél-afrikai labdarúgó, aki a legtöbb gólt szerezte eddig a válogatottban.
• Lucas Radebe, a Leeds United egykori védője.
• Quinton Fortune, aki pályafutásának legsikeresebb korszakát a Manchester Unitedben élte.
• Aaron Mokoena, a válogatott csapatkapitánya, a Blackburn védője.
• Mark Fish, a Boltonban és a Charltonban is 100 szereplést elérő, kiváló védő.
• Philemon Masinga, a Leeds United és a AS Bari egykori 58-szoros válogatott csatára.
• Sibusiso Zuma, aki az FC Københavnban tett szert Európa-szintű hírnévre. Jelenleg a Arminia Bielefeld játékosa.
• Hans Vonk, a dél-afrikai labdarúgás legismertebb kapusa.

Szövetségi kapitányok 1985-től

• Dieter Widmann (1985–1994)
• Clive Barker (1994–1997)
• Jono Sono (1998)
• Philippe Troussier (1998)
• Trott Moloto (1998–2000)
• Carlos Queiroz (2000–2002)
• Jono Sono (2002)
• Ephraim Mashaba (2002–2004, 2014–16)
• April Phumo (2004)
• Stuart Baxter (2004–2005, 2017–19)
• Ted Dumitru (2005–2006)
• Pitso Mosimane (2006)
• Carlos Alberto Parreira (2007–2008)
• Joel Santana (2008–2009)
• Pitso Mosimane (2010–12)
• Steve Komphela (2012) (megbízott)
• Gordon Igesund (2012–14)
• Molefi Ntseki (2019–2021)
• Hugo Broos (2021–2022, 2022–)
• Helman Mkhalele (2021–2022)

További információk

• Dél-afrikai Labdarúgó-szövetség – hivatalos oldal (angolul)
• Dél-afrikai Köztársaság a FIFA.com-on Archiválva 2016. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Dél-afrikai Köztársaság a cafonline.com-on (angolul)
• Dél-Afrika mérkőzéseinek eredményei az rsssf.com-on (angolul)
• Dél-Afrika mérkőzéseinek eredményei az EloRatings.net-en (angolul)
• Dél-afrikai Köztársaság a national-football-teams.com-on Archiválva 2008. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Dél-afrika a transfermarkt.de-n (németül)
• Dél-Afrika a weltfussball.de-en (németül)
• Dél-Afrika a fedefutbol.net-en (spanyolul)