Félfémek
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | ||
---|---|---|---|---|---|---|
2 | B Bór |
C Szén |
N Nitrogén |
O Oxigén |
F Fluor | |
3 | Al Alumínium |
Si Szilícium |
P Foszfor |
S Kén |
Cl Klór | |
4 | Ga Gallium |
Ge Germánium |
As Arzén |
Se Szelén |
Br Bróm | |
5 | In Indium |
Sn Ón |
Sb Antimon |
Te Tellúr |
I Jód | |
6 | Tl Tallium |
Pb Ólom |
Bi Bizmut |
Po Polónium |
At Asztácium | |
Jellemzően (93%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
Gyakorta (44%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
Ritkán (24%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
Elvétve (9%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
A fémek és a nemfémek közötti választóvonal
| ||||||
A félfémek (más néven metalloidok) olyan kémiai elemek, amelyek tulajdonságai átmenetet képeznek a fémek és a nemfémek között. A periódusos rendszer p-mezőjében helyezkednek el, de pontos számuk az eltérő definíciók miatt nem meghatározható. A legtöbb forrás a félfémek közé sorolja a bórt, a szilíciumot, a germániumot, az arzént, az antimont és a tellúrt, viszont csak a források kb. fele tesz említést a polóniumról és az asztáciumról. A periódusos rendszerben a félfémek a bór és a polónium között húzódó átló mentén helyezkednek el. A vonaltól jobbra felfelé elhelyezkedő elemek nemfémek, míg balra lefelé a fémek találhatók.
Tulajdonságaik
[szerkesztés]A legtöbb félfém külső megjelenésben a fémekre hasonlít; fényes szürke színük van. Azonban a fémekkel ellentétben törékenyek,[1] és csak közepesen jól vezetik[2] az áramot. Kémiai viselkedésük a nemfémekhez hasonló. Amfoter jellegű vagy gyengén savas oxidokat hoznak létre.[3] A fémekkel ötvözetek képzésére alkalmasak.[4] Közepes ionizációs energia[5] és elektronegativitás[6] értékek jellemzik őket.
Felhasználásuk
[szerkesztés]A félfémeket és vegyületeiket felhasználják az elektronika és a pirotechnika területén, ötvözetek, biológiai ágensek és katalizátorok előállításához, valamint égésgátló anyagok, üvegek és optikai adattárolók gyártásához. A félfémek túl törékenyek ahhoz, hogy bármiféle szerkezeti felhasználásuk legyen.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Donald A. McQuarrie, Peter A. Rock. General Chemistry, 3rd edition, New York: WH Freeman (1987). ISBN 0-7167-2169-4
- ↑ G. R. Choppin, R. H. Johnsen. Introductory Chemistry, 3rd edition, Massachusetts: Addison-Wesley (1972). ISBN 0-2010-1022-4
- ↑ P. Atkins, T. Overton, J. Rourke, M. Weller, F. Armstrong. Shriver & Atkins' Inorganic Chemistry, 5th edition, Oxford: Oxford University Press (2010). ISBN 1-4292-1820-7
- ↑ Suzanne Sessine, Robyn V. Young. World of Chemistry. Michigan: Gale Group (1999). ISBN 0-7876-3650-9
- ↑ H. Clark Metcalfe, John E. Williams, Joseph F. Castka. Modern Chemistry. New York: Holt, Rinehart and Winston (1974). ISBN 0-03-089450-6
- ↑ Linus Pauling. General Chemistry. New York: Dover Publications (1988). ISBN 0-486-65622-5
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Metalloid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.