Forte Fotokémiai Ipar

Forte Fotokémiai Ipar
Típus	részvénytársaság
Alapítva	1922
Megszűnt	2007
Székhely	Vác, Magyarország
Cím	2600 Vác, Vám u. 3.
Alapító	George Eastman Ranzenberger János
Iparág	Fotográfia
Tulajdonos	Eastman Kodak
Termékek	Fotopapír, Fotofilm, Fotovegyszer
Forte Fotokémiai Ipar Pozíció Vác térképén
é. sz. 47° 46′ 10″, k. h. 19° 09′ 01″47.769494444444, 19.150344444444
A Forte Fotokémiai Ipar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Forte Fotokémiai Ipar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Forte Fotokémiai Ipar (röviden Forte) egy fotográfiára szakosodott magyar vállalat, részvénytársaság. Főként fekete-fehér fotópapír és film, illetve az előhívásukhoz használható vegyszerek gyártásával foglalkozott.

Története

Előzmények

A Kodak Ltd. illetve a magyar kormány illetékesei 1912-ben kezdtek tárgyalni egy magyarországi gyár létrehozásáról. A tárgyalások lebonyolításával a Kodak a Wrattam Wainright cégtől átvett Ranzenberger János volt huszárszázadost bízta meg. Ranzenberger előbb a Hűvösvölgybe akarta telepíteni a gyárat. Később mégis úgy döntött, hogy a fővároshoz közel eső, vasút és közút mellett épült Vácott építi fel azt a gyárat, ahonnan akár vízi úton is lehet szállítani.

Ezután jelentkeztek a város vezetőinél a tervvel, akik az alsóvárosban lévő mintegy ötven holdas püspökségi csemetekertet ajánlották fel. Hamarosan megkötötték a megállapodást, a Kodak Ltd. huszonnégy holdat megvásárolt a csemetekertből, s a kert többi részére pedig 10 éves opciót kötött ki.

1913-ban kezdődött meg a gyár építése, majd kitört az első világháború. Hét évig szünetelt az építkezés, mígnem 1921-ben W. G. Bent, a Kodak akkori igazgatója elrendelte az építkezés folytatását.

Kodak

Kodak váci gyár

A város új gyárában 1922. március 19-én indult meg a termelés. Kezdetben hétféle fotópapírt gyártottak, Bromide, Bromesko, Kodura, Velox, Röntgen, Dokument és Regiszter papír készült a gépeken. A Bromide brómezüst pozitív papírt és a Bromesko brómklórezüst pozitív papírt négy fokozatban, a Kodura klórbrómezüst papírt egy és a Velox klórezüst pozitív papírt öt fokozatban, a továbbiakat egy fokozatban gyártották.

A gyárnak kezdetben nagy nehézségei voltak. Ennek egyik oka a világpiaci árak kedvezőtlen alakulása volt. A másik az, hogy a Kodak a váci gyár költségeinek megtérülési idejét a korábban tervezett 30 évről 15 évre akarta leszorítani. Ez az óriási megterhelés a gyár mérlegében állandósította a passzivitást.

A gyár termelése ilyen körülmények között is növekedett. 1939 szeptemberében mintegy 800 ezer négyzetméter papírt gyártottak, melyek egyharmadát délkelet-európai országokba exportálták.

1939. szeptember 6-án, a második világháború kitörésének hírére a váci Kodak gyár angol vezetői elhagyták az országot.

A háborús konjunktúra a váci gyárban is éreztette hatását, hadiüzemmé nyilvánították, s négy év alatt – 1943-ra – a munkáslétszám 176-ra, a termelés a korábbi 800 ezer négyzetméterről 1 millió négyzetméterre nőtt. A megnövekedett belső szükséglettel egy időben megnőtt az export is, főleg az angol piactól elzárt országokba. A háború utolsó évének termelésére viszont már rányomta bélyegét a német megszállás, az ipartelepek állandósult bombázásának veszélye, továbbá az, hogy a gyár első osztályú hadiüzemmé lett, és élére katonai parancsnokot neveztek ki.

Amikor 1944 novemberében a németek már látták, hogy küszöbön az összeomlás, a gyárban fellelhető nyers papírkészletet, a raktáron lévő késztermék nagy részét, sőt az ezüst üstöket is uszályra rakták és elindították felfelé a Dunán. S mindezt a magyar gyárvezető segítségével. Az angol hadsereg az egyiket Linznél, a másikat Passaunál tartóztatta fel, lefoglalta és később hadizsákmánykényt elárverezték. A gyárat felmérhetetlen veszteség érte.

Mindezt a bajt fokozta a Vácot december 5-én ért bombatámadás. A légiveszély jelzésére a rádiónak nem maradt ideje. A szőnyegbombázás a legnagyobb károkat éppen a város déli részén okozta, célpontja ugyanis a Kodak gyár volt. Negyvenkilenc bomba hullott a telepre, tizenhat telibe talált. A bombázásban öten vesztették életüket.

A gyár anyagi kára 4 millió pengő volt. Megsemmisült a brómemulzió-főző jelentős része, a papíröntő melletti gázfényemulzió-főző és környéke a központi hűtőkondenzátorral együtt. Találat érte a földalatti csőalagutat is, mely a gyár két felszíni óvóhelye mellett bunkerként is szolgált. A termelés megbénult.

A szovjet hadsereg december 8-i bevonulása után a munkások hozzáláttak a háborús károk helyreállításához.

1946 tavaszán az Iparügyi Minisztérium hozzájárulásával felszámolták a gyárat. A Kodak Ltd. vezetői több nagy céggel tárgyaltak a gyár eladásáról, maga Robins igazgató utazott Londonból Budapestre, hogy tárgyaljon a Magyar Általános Hitelbankkal. 1947. június 30-án aláírták a kétnyelvű adás-vételi szerződést, melynek értelmében a Kodak 12 ezer font sterlingnek megfelelő forintösszegért váci gyárát, további 616 ezer forintért annak minden berendezését és gépét (kivéve az automatikus keskenyfilm-előhívó gépet) eladta a Magyar Általános Hitelbanknak.

Forte

A Forte Fotokémiai Ipar Rt. ünnepélyes megnyitója 1947. július 16-án volt. Ekkor kilencvenheten dolgoztak a gyárban, hatvankilenc férfi és huszonnyolc nő. Először Portura papírt termeltek. A hozzávaló nyersanyagot nagyon nehezen lehetett beszerezni, ezért gyakran rá voltak utalva a németek elől elrejtett kevés tartalékra, sőt a korábban kimustrált papírtekercseket is felhasználták. Így is havi 30 ezer négyzetméter papírt gyártottak már kezdetben.

1948 elején, a bankok államosításával együtt a Forte Rt. is nemzeti vállalattá alakult és 1948. április 28-án a Forte Fotokémiai Ipar Vállalat nevet kapta. Ekkor már százhuszonkilencen dolgoztak itt, nyolcvankét férfi és negyvenhét nő.

A vállalat hároméves és első ötéves tervében már szerepelt a filmöntő üzem építése, melyben 1951. elején roll- és kisképfilmeket kezdtek gyártani. Az 1950-es évek közepére lezárult a fejlesztés első nagy szakasza, melynek gyümölcse – sok évi kutatás eredménye – a színes kino pozitív film, melyet 1957 tavaszán kezdtek üzemszerűen gyártani. 1955 végén már 529-en dolgoznak a gyárban és 1 millió 933 ezer négyzetméter fotópapírt, valamint 319 ezer négyzetméter filmet gyártottak.

A gyár termelőberendezései a hatvanas évek elején már elmaradtak a kor kívánta színvonaltól.

3-as öntő

Ekkor házon belül új öntőberendezést terveztek, melyet a fotóiparban az tett egyedülállóvá, hogy a szabadban helyezték el a szárítópályát. Ezzel vette kezdetét a gyár nagy rekonstrukciója, melynek öt évig tartó első szakaszában átalakították a filmöntőt (korábbi egytálasról kéttálasra), ennek keretében megváltoztatták és kibővítették a klimatizációs – s porvédelmi –, és a szárító rendszert. Megépítették a vízmű első részét, az új filmkiszerelő üzemet és az új MEO laboratóriumot.

Forte a rekonstrukció második szakasza után

Ezután 1960 és 1965 között jelentek meg a piacon a fluorográfiai filmek, a mikrográfiai anyagok, javult a minősége a korszerű Fortecolor Typ 2 színes papíroknak. A rekonstrukció második szakasza 341 millió 600 ezer forintba került. Ennek során épült a 11 szintes emulziós üzem és az öntés előkészítő üzem. Elkészült az új barit-üzem, az új öntő, s az új TMK és az új központi hűtőtelep. Új raktárak épültek, teljesen átépítették a kazánházat és széntüzelésről olajtüzelésre álltak át. Kibővítették az irodaépületet, megvalósították az egész gyárra kiterjedő klimatizálási és porvédelmi programot, megépítették és felszerelték az új dobozüzemet, és befejezték a transzformátorházat.

Számtalan új, korszerű berendezés került a laboratóriumba, a papír- és filmkiszerelőbe termelékenyebb gépeket vásároltak, a barit-üzemben nagy teljesítményű super kalandert állítottak fel. A hétéves munka méretét bizonyítja a következő adat: a gyár területén felépített épületek légköbmétere a rekonstrukció előtti állapothoz képest majdnem négyszeresére – 267 százalékkal – nőtt. A gyár állóeszköz-állománya is közel négyszeresére emelkedett, s ezzel a Forte kisüzemből középüzemmé bővült. 1250 dolgozója ekkor már 4 millió 700 ezer négyzetméter fotópapírt és 700 ezer négyzetméter filmet gyártott. A megtermelt papír 52 százalékát, a film 45 százalékát exportálták.

Bel- és külkereskedelem

Az államosítás után megszűnt a gyár önálló bel- és külkereskedelme. A papír- és filmexportot előbb a KELIMPEX, majd a CHEMOLIMPEX vette át. Az államosított külkereskedelem intenzív piackutatása nyomán egyre keresettebbé váltak a Forte-cikkek, s ennek köszönhető, hogy 1954–55-ben már a termelés közel felét exportálták. A gyár termékei eljutottak a világ minden tájára. Hetvennégy országgal voltak üzleti kapcsolatban. Legnagyobb exportpiacai Ausztria, Brazília, Bulgária, Ceylon, Csehszlovákia, Kolumbia, Egyiptom, Etiópia, Franciaország, Görögország, Ghána, Hollandia, India, Irak, Irán, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, Libanon, Líbia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc, Szíria, a Szovjetunió, Szudán és Törökország voltak.

Az 1968. január 1-jén életbe lépett új gazdaságirányítási rendszernek megfelelően a Forte is átalakította saját gazdálkodási rendjét. A vállalat ekkor gazdaságilag önálló lett, maga döntött az egyszerű újratermelés kérdéseiben, és fokozódó mértékben a bővítésről is. A gyári termelést, gazdálkodást a piac ítélete közvetlenül befolyásolta. Ez a munka- és üzemszervezés javítását, az információs rendszer további korszerűsítését kívánta. A Forte ezeket a feladatokat jól oldotta meg és elsősorban aktív külkereskedelmi tevékenységének eredményeként kiegyensúlyozott középvállalatként működött a rendszerváltásig.

A rendszerváltás a Forte életében is jelentős változást hozott. Megszűntek az úgynevezett KGST relációk, a vállalatnak egy éven belül kellett a kieső piacokat pótolnia. Ezt sikerült megoldania. Országosan elindult a privatizáció, amely nagyon szükséges lépése volt az országnak, azonban a külföldi tőke elsősorban nem a termelő szférát, hanem a piacot vásárolta meg. A korábbi gazdasági mechanizmusban a belföldi ellátást ezzel megbízott kereskedelmi vállalatok végezték, amelyek rendelkeztek a belföldi üzlethálózattal. Ez a privatizáció során részben külföldi kézbe került, és ezáltal nemcsak a Forte, hanem jó néhány magyar vállalat elvesztette a korábbi piaci terítési lehetőségeket. Ezért a vállalat termelése és létszáma lecsökkent. A Forte legnagyobb létszáma 1 521 fő volt, és ez fokozatosan 500 fő alá csökkent. Gyakorlatilag a vállalat törzsgárdája maradt meg.

1991-ben megkezdődött a vállalat átalakulása, és 1992. július 1-től 100%-os állami tulajdonú részvénytársasággá alakult, majd elindult a privatizáció, amelyet két lépcsőben bonyolított le az Állami Vagyonügynökség. Az 1994-ben és az 1997-ben megvalósított privatizáció során a munkavállalók és a menedzsment a részvények mintegy 80%-át vásárolták meg.

A gyár forgalma évi 1,7-2 milliárd Ft között volt, exportja nagyon enyhén növekvő szinten, átlagosan 10 millió amerikai dollár értéket képviselt. A belföldi forgalomban a későbbiekben visszaesés következett be. Ebbe belejátszott a belföldi piac igényeinek megváltozása, a nem amatőr célra használt termékek felhasználásának csökkenése.

A cégnek alapvetően meg kellett változtatnia a gazdasági stratégiáját. Közvetlenül a gazdasági és politikai átalakulások után a termelés minőségének szinten tartása, illetve javítása mellett a privatizációra való felkészülés volt a cél. Ennek érdekében a főbb gazdasági vonalakat felülvizsgálták. A társaság egyes területeken profitcenterek kialakítása érdekében kft.-ket hozott létre, például csomagolóanyagok gyártására, a külkereskedelmi tevékenység lebonyolítására. A külkereskedelem lebonyolítása érdekében a Forte és a korábban a külkereskedelmet lebonyolító Chemolimpexnél négy, a fotópiaccal foglalkozó dolgozó létrehozta Chemofort Kft.-t, amely a Forte külkereskedelmi tevékenységének majdnem 100%-át bonyolította. Későbbiekben a Forte megvásárolta a korábban a Chemolimpex tulajdonában lévő tulajdonrészt is.

A cég 2000-ben zárt részvénytársasággá alakult.

Felszámolás

A társaság igazgatósága 2004-ben felszámolást kért a cég ellen. Az adótartozás százmilliós nagyságrendű volt.

2005 júniusában csurgói magánbefektetők megvették a társaságot. A vállalkozás új neve FORTEINVEST tőkebefektető Kft. Az első töredék évet 9 millió forintos nyereséggel zárták, a 2006-os évet azonban már 150-200 millió forintos mínusszal. A veszteséget az okozta, hogy két külföldi vetélytársuk megszűnt, és dömpingáron dobta piacra raktáron lévő termékeit, amivel túlkínálatot teremtett a piacon.

2007 februárjában végleg bezárt a gyár.

A területen azóta a FORTE Ipari Park működik. A létesítmény iparvágány kapcsolattal rendelkezik Vác vasútállomás felé.

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 

Források

• 75 éves a Forte
• Hosszú kínlódás után bezár a Forte
• Volt egyszer egy gyár A Kodaktól a Fortéig Archiválva 2017. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben