(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Gilles Kepel – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Gilles Kepel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gilles Kepel
SzületettGilles Olivier Kepel[1]
1955. június 30. (69 éves)[2][3][4][5][6]
Párizs[7]
Állampolgárságafrancia
SzüleiMilan Kepel
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
  • Lysenko Prize (2001)[8][9]
  • Officer of the Order of Cultural Merit (2012)
  • prix Pétrarque de l'essai (2013)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (2015. május 15.)[10]
  • a francia Becsületrend tisztje (2022. július 13.)[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilles Kepel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gilles Kepel (Párizs, 1955. június 30. –) francia szociológus, politológus, egyetemi oktató.

Az Institut d’études politiques de Paris tudományos intézet francia professzora, aki ugyanitt a Közel-Kelet és Mediterránum tanszéket vezette. Több szociológiai és politikatudományi mű szerzője. A politikai iszlám és a radikális iszlamizmus egyik legjobb szakértőjének számít. De más vallások szélsőséges, extrém mozgalmaival is foglalkozik.

Élete

[szerkesztés]

Szociológiát, anglicisztikát és arabisztikát hallgatott. Társadalomtudományból és politikatudományból is doktorált. 1994-ben a New York University, 1995-96-ban a Columbia University vendégprofesszora volt. 2009-2010-ben a London School of Economics and Political Science történelem és nemzetközi kapcsolatok tanszékén (Philipe Roman) oktatott. Rendszeresen publikál a Le Monde, a The New York Times, a La Repubblica, az El País című neves újságokban és szerepel a különböző arab médiákban. Gilles Kepel tagja az Arab Világ Intézet (Institut du monde arabe) vezető testületének és a Institut d’études politiques de Paris Kuwait programjának tudományos igazgatója.

Művei

[szerkesztés]

Franciául

[szerkesztés]
  • Le Prophète et le Pharaon. Aux sources des mouvements islamistes, Paris, Le Seuil, [1984], édition révisée, 1993
  • Les banlieues de l'islam. Naissance d'une religion en France, Paris, Le Seuil, [1987], 1991
  • A l'ouest d'Allah, Paris, Le Seuil, [1994], 1996
  • Jihad : expansion et déclin de l'islamisme, Paris, Gallimard, [2000], édition révisée 2003
  • Chronique d'une guerre d'Orient, automne 2001. Brève chronique d'Israël et de Palestine, avril-mai 2001, Paris, Gallimard, 2002
  • La Revanche de Dieu : Chrétiens, juifs et musulmans à la reconquête du monde, Paris, Le Seuil, [1991], 2003
  • Fitna : guerre au cœur de l'islam : essai, Paris, Gallimard, 2004
  • Du jihad à la fitna, Paris, Bayard / BNF, 2005
  • Terreur et martyre. Relever le défi de civilisation, Paris, Flammarion, 2008, 224 p.

Angolul

[szerkesztés]
  • The revenge of God : The resurgence of Islam, Christianity and Judaism in the modern world, Cambridge, Polity, 1994
  • Allah in the West : Islamic movements in America and Europe, Oxford, Polity, 1997
  • Bad moon rising : A chronicle of the Middle East today, Londres, Saqi, 2003
  • Jihad : The trial of political Islam, Londres, I. B. Tauris, 2004
  • The war for muslim minds: Islam and the West, Cambridge, Mass / Londres, Belknap Press, 2004
  • The roots of radical Islam, Londres, Saqi, 2005

Németül

[szerkesztés]
  • Der Prophet und der Pharao. Das Beispiel Ägypten: Die Entwicklung des muslimischen Extremismus. Piper, München 1995, ISBN 3-492-03786-0
  • Die Rache Gottes. Radikale Moslems, Christen und Juden auf dem Vormarsch. Piper, München 2001, ISBN 3-492-21841-5
  • Das Schwarzbuch des Dschihad. Aufstieg und Niedergang des Islamismus. Piper, München, Zürich 2002, ISBN 3-492-04432-8
  • Die neuen Kreuzzüge. Die arabische Welt und die Zukunft des Westens. Piper, München 2005, ISBN 3-492-24533-1
  • Al-Qaida. Texte des Terrors, zusammen mit Jean-Pierre Milelli. Piper, München 2006, ISBN 3-492-04912-5

Magyarul

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.legifrance.gouv.fr/jorf/id/JORFTEXT000025062276
  2. ↑ BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ AlKindi
  4. ↑ Babelio (francia nyelven)
  5. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 17.)
  8. ↑ http://www.clubdelhorloge.fr/index.php?option=com_content&view=article&id=33&Itemid=129
  9. ↑ Le Club de l'Horloge : trente ans de combat pour les idées politiques (1974-2004), 154-155
  10. ↑ PREX1510485D
  11. ↑ PRER2216139D

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gilles Kepel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gilles Kepel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gilles_Kepel&oldid=25305586”