Goll János
| Goll János | |
 | |
| Született | 1841. június 25.[1][2] Bátaszék[2] |
| Elhunyt | 1907. október 20. (66 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Goll János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Goll János (Bátaszék, 1841. június 25. – Budapest, 1907. október 20.) tanár, zeneszerző, az UTE első elnöke és egyik alapítója, Goll Elemér építész édesapja.
Élete
[szerkesztés]Anyját ötéves korában vesztette el, így a három leánytestvérét és őt apjuk egyedül nevelte, aki kisbirtokos és borkereskedő volt, de egy rablás folytán egzisztenciája megingott. Bene Mihály Bátaszék kántor-tanítója korán elkezdett foglalkozni vele, már hétéves korában hegedülni tanult, kilencévesen vezetője volt a zenetanulóknak. Ezután 1855–1858 között Palotabozsokon tanult tovább, már a tanító segédjeként. 1858-tól 1860-ig a tanítóképzőt Pesten végezte, s mellette maga gondoskodott fenntartásáról, óraadásból, orgonálási megbízásokból. Közben siketnéma tanítói tanfolyamot is hallgatott, melynek oklevelét 1860. márciusban szerezte meg. 1860-ban még képezdei hallgató korában Kriegler József támogatásával helyettes tanítói álláshoz jutott. Néhány társával együtt Thern Károlytól zeneszerzéstani magánórákat vett, majd az ő tanácsára beiratkozott a Nemzeti Zenedébe, s hat éven át munkája mellett ott tanult többek között Feigler Géza Viktor és Zapf Antal voltak tanárai. 1863–1864-ben a tornatanítói kurzust is elvégezte, az ország második vizsgázott tornatanítójaként a Nemzeti Tornaegyletben oktatásvezető volt.
1865-től tanítóképzőben heti 10 órában zenepedagógus volt, átvette az ének, a hegedű, az orgona és a torna tanítását. Sopronba meghívták az ottani torna- és tűzoltóegylet vezetésére, de rövid működés után visszatért Pestre a tanításhoz. A VI. kerületi Nagymező utcai polgári és felsőkereskedelmi fiúiskolában oktatott zenei tárgyakat és tornatanárként edzette a tanulókat, majd 1873-ban polgári iskolai tanképesítő vizsgát tett le magyar és német nyelvből, s 1875-től a német nyelvet is tanította. Ebben az iskolában 20 évnél is többet töltött el — írták róla a nekrológjában.[3] Zeneszerzés mellett még szakkönyveket is írt. A Magyarhonban Élő Zeneművészek Segély és Nyugdíj Egylete, az Országos Magyar Tanáregyesület pénztárnokaként is működött.
Éveken át a nyarakat elvonulva újpesti házában töltötte. Közösségért tett munkássága egyik kiemelkedő állomása az Újpesti Tornaegylet, (UTE) alapítása és elnöki teendőinek ellátása volt. A tanítási időszakok alatt terézvárosi Lázár utcai saját házában lakott.
1871. augusztus 19-én vette feleségül Stekl Paulát, akivel Rezső, Aranka, Elemér, Jenő és Aladár gyermekeik születtek.
1874-től másfél évig kiadta a „Táncz” című zeneművészeti folyóiratot,[4] majd nevét „Orpheus” címre változtatva Langer Viktor társaságában szerkesztette tovább 1878 júliusáig, amikor a lapot Fellegi Viktornak adta át. 1886-tól az „Apolló” című folyóirat kiadó-szerkesztője volt, sőt a lapot halála után örökösei (Rezső és Aladár) is tovább éltették, egészen az 1914 körüli évekig, amikor elhalt a folyóirat.[5]
Zenei önálló műveken kívül lapokba is publikált. Írt az „Ungarischer Schulbote”, a „Polgári Iskola”, „Zenelap” és „Magyar Paedagogiai Szemle” című szaklapokba. Az „Orpheus” lapjában zenetörténelmi tanulmányokat közölt. Rózsavölgyinél: „Zenészeti műszótár” cím alatt 9 ívnyi művet adott ki, pótolván az addig hiányzó segédkönyvet. Dolgozott az „Újpest és Vidéke” és a „Függetlenség” című lapokba is
Fő művei
[szerkesztés]- Énektan zongorakísérettel és anélkül, 4 füzetben
- Polhymnia zongorakísérettel és anélkül, 4 füzetben
- Kis dalok, elemi iskolák számára, 65 énekkel
- Magyar nemzeti lant (200 magyar dal férfinégyesekben)
- Általános zene-műszótár, Stampfel Károly kiadása, Pozsony, 1900. (Stampfel-féle Tudományos Zsebkönyvtár 61.)
- Általános zenetan Stampfel Károly kiadása, Pozsony, 1901. (Stampfel-féle Tudományos Zsebkönyvtár 73.)
- A néptanító a zene szolgálatában. Magyar Paedagogiai Szemle, 1887. 8. kötet, 1. füzet. 1–3. oldal
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (magyar nyelven)
- ↑ Ország-Világ, 1907. október 27. 43. szám, 898. oldal
- ↑ …díszes kiállítású lapját, amelyet két lipcsei nyomdában készíttetett, a Garbrecht cégnél és a Röder C. G. hangjegymetsző intézetnél. Néhány kottalap a „»Dietze«-féle kőnyomda és hangjegymetzde”-nél, a Váczi úton készült. Mindössze 8 oldalból állt, egész évre az előfizetési díj 4 Frt, számonként 30 krajcár. Voit Krisztina: Zenei folyóiratok és irataik a Budapesti Fővárosi Levéltárban (1875–1890). Magyar Könyvszemle, 1998, 1-4. szám) 100. oldal
- ↑ Voit Krisztina: Zenei folyóiratok és irataik a Budapesti Fővárosi Levéltárban (1875–1890). Magyar Könyvszemle, 1998, 1-4. szám) 103–104. oldal
Források
[szerkesztés]- Újpest lexikon
- Glatz György: A zenészet terén kitűnt egyik néptanító élete. Magyar Paedogiai Szemle, (1887) 3–5. o. Hozzáférés: 2022. szeptember 12.
- Rautmann Magyar Lexikona, 8. kötet, Budapest, 1881, 212. oldal
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894. 1268–1270. o.