(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Kálnó – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Kálnó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálnó (Kalinovo)
Helyi harangláb
Helyi harangláb
Kálnó zászlaja
Kálnó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásPoltári
Rangközség
Első írásos említés1279
PolgármesterJán Šárkan
Irányítószám985 01
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámPT
Népesség
Teljes népesség2226 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság212 m
Terület39,42 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 23′ 40″, k. h. 19° 42′ 26″48.394444°N 19.707222°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 40″, k. h. 19° 42′ 26″48.394444°N 19.707222°E
Kálnó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálnó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kálnó (szlovákul: Kalinovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Losonctól 8 km-re északkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

Az egyházi feljegyzések szerint a falu plébániája már a 12. század második felében létezett. Első konkrét írásos említése 1279-ben történik. Az 1281 és 1375 között felvett pápai tizedjegyzékek is említik Kálnó falut. Borovszky Samu Nógrád megye leírásában megemlíti, hogy Kálnó az Ettre család ősi fészke. Csánky Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadyak korában című művében a faluról 1441-ben történik említés. 1548-ban Kálnó birtokosai Ettre Péter, Benedek és Bertalan voltak. Nem sokkal ezután a török támadta meg, égette fel és rabolta ki a falut. 1562-ben már a török igazgatása alá tartozott, ekkor 27 adózó portát írtak össze. 1598-ban újra az Ettre család birtoka. Az 1674-es vizitációban Kálnót, mint igen régi plébániát említik, Szent Anna templomát nagyon réginek mondják. Az 1770-es urbárium szerint Ettre Ferenc és Zsigmond tulajdona. Később Batta Imre, Györkey Pál, Gallen Sándor, Sebe Mihály és Macza Sámuel is a falu birtokosai. 1826-ban Ettre Károlynak és Antalnak van itt birtoka. Később a Blaskovics és Csernovics családok birtokait találjuk itt. Az Ettre család két kúriát épített a faluban. 1731-ben, 1866-ban és 1873-ban kolerajárványok pusztítottak, az utóbbinak több mint száz lakos esett áldozatul.

Vályi András szerint "KÁLNO. Kalinovo. Népes tót falu Nógrád Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, de leg leg inkább lutheránusok, fekszik Berzenczéhez nem meszsze, melynek filiája, Ipoly vize mentében, határja jó, savanyú vizén kivűl, tsörgö patakjaiban, kivált Szlano vizében, tsukák, és menyhalak is vagynak, erdeje, réttye elég van, malma helyben, piatzozása 1 mértföldnyire Losontzon, és Gátson, ide tartoznak Etthre Lehota, és Kisfalud puszták is."[2]

Fényes Elek szerint "Kálno, (Kalinovo), Nógrád m. tót falu, az Ipoly mellett: 102 kath., 708 evang., 6 zsidó lak. Derék uri lakházak. Határja nagy s meglehetős termékeny. A Szlana patakjában jóféle csukát, és menyhalat fogdos. F. u. az Ettre örökösök. Ut. p. Zelene."[3]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 822 lakosából 699 szlovák és 105 magyar anyanyelvű volt. Kálnógarábon 342 szlovák és 39 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1015 lakosából 775 szlovák és 228 magyar anyanyelvű volt. Kálnógarábon 426 szlovák és 39 magyar anyanyelvű volt.

1991-ben 2277 lakosából 2257 szlovák és 7 magyar volt.

2001-ben 2344 lakosából 2298 szlovák, 13 magyar, 9 cseh, 6 cigány, 1-1 ruszin és horvát volt.

2011-ben 2236 lakosából 2112 szlovák és 16 magyar volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Evangélikus temploma a 13. század első felében épült. 1703 és 1711 között átépítették, majd 1781 és 1783 között kereszthajókkal bővítették. Barokk oltára 1744-ben. szószéke 1771-ben készült.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kálnó&oldid=26202674”