Khariszok

Sandro Botticelli: Tavasz – részlet

A khariszok (görögül: Χάριτες, Rómában Gratiae) a görög–római mitológiában a báj, a kellem, a jóság, a kreativitás, a termékenység istennői, akik a természet harmóniáját testesítették meg. Hárman voltak: a legfiatalabb Aglaia a Ragyogó, Euphroszüné az Öröm és a legidősebb Thaleia a Virágzó. A római korban gráciák néven szintén a kegyesség és szépség istennői voltak.

A khariszokat leggyakrabban Zeusz és Eurünomé lányaiként említik, de néhol megjelennek mint Dionüszosz és Aphrodité, vagy mint Héliosz és a naiasz Aegle gyermekei. Ők a föld termőképességének védelmezői, az emberek jótevői – kicsíráztatnak mindent, ami szemet–lelket gyönyörködtet, az ifjúságnak ők adnak testi–lelki szépséget. Ezért ők a szerelem védői, a kegyesség, a hála pártfogói, a múzsák mellett ők a költészet, zene és tánc patrónái és egyben a művészet nagy mesterei is. A khariszokat, mint az öröm megtestesítőit néhol az erinnüszök, a harag istennőinek ellentétpárjaiként is értelmezik. Aphrodité, Apollón és Dionüszosz kísérői; alakjuk olykor a hórákéval olvad egybe. A korai görög mítoszok komoly, méltóságteljes istennőként mutatják be őket. A késő hellenizmus idején – főként a költői hatásra – a khariszokról alkotott kép megváltozott, veszített komolyságából és alakjaikkal a vidámság és játékosság párosult. Homérosz szavai szerint, mint vidám leányok Aphroditét, a szerelem istenasszonyát kísérik. A tiszteletükre rendezett Khariszia ünnepek misztikus éjszakai szertartásaira az emberek mezei virágokból készítettek áldozati csokrokat, énekkel és tánccal hódoltak nekik.

A Delphoi közelében eredő Kephizosz (Cephissus) folyó a khariszok szent helye.

Területi eltérések

Canova három Gráciája

A gráciák az általános és legelterjedtebb felfogás szerint hárman voltak. A mondavilágban mégis találunk eltéréseket. Pauszaniasz a Görögország leírása 9. könyvében (Boiótia) gyűjtötte össze a khariszok kultuszairól szóló történeteket, kiegészítve velük a gráciák Görögország központi részén és Ióniában meghonosodott mítoszait.

„Tiszteletöknek fészke a boeotiai Orchomenus, a hol azt még a Minyaiak uralma előtt egy Eteocles nevű király honosította meg. Ott állottak legrégibb bálványképeik: három faragatlan durva kő, mely állítólag az égből hullott alá… Innen származott el tiszteletök a Helicon mellékére és Görögországnak több más tájékára, bárha számuk nem állandó. Spartában például csak két Charist tiszteltek: Cletát és Phaënnát (a hang és ragyogás), Athenaeben is csak annyit. Auxót (növesztő) és Hegemonét (vezető). Itt, úgy látszik, az időjárás istennői gyanánt szerepelnek, hasonlóan a Horákhoz, a kikkel egyébként is szoros kapcsolatban vannak.”

Pamphosz volt az első aki himnuszokat zengett róluk, de költeményeiben nem dalol arról, hogy hányan voltak, vagy hogyan nevezték a Khariszokat. Homérosznál (aki szintén szól a gráciákról) egyikük Héphaisztosz felesége, neve Kharisz. Másutt azt meséli, hogy az Álom szerelmese Paszithea, a legifjabb grácia”. Hüpnosz, az álom istene így versel a lányt neki ígérő Hérának.

„… megörült Álom, s így adta a választ:
»Rajta tehát, esküdj meg a Sztüx iszonyú folyamára,
érintsd meg fél kézzel a tápláló anyaföldet,
fél kézzel meg a fénylő tengert: hogy tanu légyen
lent ki Kronosz körül él, nékünk most mindaz az isten:
nőül adod hozzám igazán fiatal Khariszokból
Pászitheét, akiért sóvárgok nap nap után rég.«”
(Fordította Devecseri Gábor)

Hésziodosznál a három legismertebb khariszon kívül a következő nevekkel találkozhatunk még: Kléta, Aukszó, Kharisz, Hégemoné, Phaenna és Paszithea. Az alábbi névsor a khariszok között feltűnő neveket tartalmazza:

görög	átírás	név jelentése
Αγλαιη Αγλαια	Aglaié Aglaia	dicsőség, gyönyör
Θαλεια Θしーたαあるふぁλらむだιいおたαあるふぁ Θしーたαあるふぁλらむだιいおたηいーた	Thaleia Thalia Thalié	virulás, virágzás
Ευφροσυνη	Euphroszüné	jókedv, mulatság
Πασιθεα	Paszithea	szeretett istennő
Καλλεις	Kalleisz	szép
Ευθυμια	Euthümia	vidámság
Φふぁいαあるふぁεいぷしろんνにゅーνにゅーαあるふぁ	Phaenna	csillogó, ragyogó
Κかっぱλらむだηいーたτたうαあるふぁ	Kléta	hírnév, dicsőség
Αあるふぁυうぷしろんξくしーωおめが	Aukszó	gyarapodás, szaporodás
Ἡγεμονη	Hégemoné	királynő, vezér
Παιδια	Paidia	játék, szórakozás
Πανδαισια	Pandaiszia	lakoma
Ευδαιμονια	Eudaimonia	boldogság, jólét
Παννυχις	Pannükhisz	éjszakai ünnep, társaság
Αあるふぁνにゅーθしーたεいぷしろんιいおたαあるふぁ	Antheia	virágzás

Megjelenésük a művészetben

A Gráciák, 1 századi freskó, Pompeii

Raffaello: Gráciák

Pauszaniasz szavaival:

"Ki volt aki először ábrázolta ruhátlanul a Gráciákat, szobrász-e vagy festő? Ki nem deríthetem. A korai időszakban minden művész ruhában mutatta őket. Szmirnában például Nemeszisz szentélyében áll egy arany kép a Khariszokról, Bupalusz munkája; ugyanebben a városban a Muzsika csarnokában is van egy portré a Gráciákról, Apellész festménye. Pergamosz városában Attalosz szobáját díszíti a Khariszok képe, szintén Bupalusztól; onnan nem messze a Püthiumban van még egy portréjuk, Püthagorasz Parian festménye. Szókratész is, Szophroniszkosz fia készített egy gráciákat ábrázoló képet az Athéniaknak, amely az Akropolisz bejáratánál látható. Mindezeken fel vannak öltözve; de a későbbi művészek, nem tudom mi okból változtattak a portréikon. Végül a mai szobrászok és festők mind meztelenül ábrázolják a gráciákat."

Feltehetőleg az i. e. 3. század körüli késő hellenisztikus szoborcsoport és annak mintájára készült Három grácia freskó (Nápoly, Museo Archeologico Nazionale) a képzőművészetben a gráciák ábrázolásának meghatározó ikonográfiai típusává vált. Ennek mintájára a kahriszok ábrázolásának alaptípusa a következő: a három bájos, ifjú, mosolygó leányalak karjaival kölcsönösen átölelve tartja egymást, a középső hátulról látszik, a másik kettő féloldalt. Számtalan ókori és újkori ábrázolás ezt a kompozíciót követi. A legismertebbek Sandro Botticelli Tavasz (Primavera) című festményének táncoló grácia-figurái (1485 körül, Firenze, Uffizi Képtár), és Raffaello A három grácia című képének nőalakjai (1504–1505, Chantilly, Musée Condé).

Néhány további példa a gráciák ábrázolásaira:

• Ambrogio Lorenzetti: A Jóság kormányzóinak allegóriája (1348-50) [1]
• Cosimo Tura: Április allegóriája, részlet (1476-84) [2]
• Antonio da Correggio (1518); [3]
• Jacopo Pontormo: A három grácia (1535) [4]
• Jaques Blanchard A férfitól megriadó Vénusz és a három Grácia (1631-33) [5]
• Peter Paul Rubens A három grácia [6]
• Antonio Canova (1799) A három grácia [7]

Források

• Finály Henrik: A latin nyelv szótára
• Mitológiai enciklopédia I. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-027-4
• Új magyar lexikon G-J.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Khariszok témájú médiaállományokat.

• Ókori lexikon, Charis, Charites
• Görög istenek, Khariszok
• Khariszok/Gráciák