Lyonel Feininger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lyonel Feininger
Született1871. július 17.[1][2][3][4][5]
New York[6]
Elhunyt

New York[9]
Álneve
  • Feininger, Lyonel Charles Adrian
  • Feininger, Charles Léonell
Állampolgárságaamerikai[10]
HázastársaJulia Feininger
Gyermekei
  • Lore Feininger
  • Laurence Feininger
  • T. Lux Feininger
  • Andreas Feininger
Foglalkozása
  • festőművész
  • művész
  • fotográfus
  • illusztrátor
  • képregényalkotó
  • tanár
  • grafikusművész
  • rajzoló
IskoláiAcadémie Colarossi
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyonel Feininger témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lyonel Feininger (New York, 1871. július 17. – New York, 1956. január 17.) amerikai festő.

Élete[szerkesztés]

1887-ben Hamburgba került, ahol az Iparművészeti Iskolában folytatott tanulmányokat. A következő évben a berlini Akademie der bildenden Künste növendéke, emellett kiadóknak és folyóiratoknak rajzolt. 1892-ben tanulmányutat tett Párizsba. 1894-ben fejezte be tanulmányait a berlini akadémián. 1896-tól rendszeresen jelentek meg karikatúrái az Ulkban és a Narrenschiffben. 1906-ban készültek az első litográfiái és rézkarcai, ugyanebben az évben comic stripeket (újságokban megjelenő képregény) készített a chicagói Sunday Tribune-nek. 19071908-ban Párizsban és Londonban élt.

1913-ban öt képe szerepelt az Első német őszi szalonon. 1917-ben rendezte első kiállítását a berlini Der Sturm Galériában. 1919 májusától 1925 áprilisáig a Bauhaus mestere, 1920 végétől a sokszorosító grafikai nyomdát vezette. Miután a Bauhaus Dessauba költözött, 1925-től 1932-ig saját kívánságára tanításra nem kötelezett mester volt. 19241935 között a nyarakat rendszeresen a Keleti-tenger melletti Deepben (Pomeránia) töltötte. 1931-ben, 60. születésnapján a berlini National Galerie-ben jubileumi kiállítása nyílt.

1933-ban Dessauból Berlinbe költözött, ott élt 1936-ig. 1937-ben áttelepült New Yorkba. 1944-ben kiállítása nyílt a New York-i Museum of Modern Art-ban. 1947-ben a „Federation of American Painters and Sculptors” elnökévé választották.

Már a húszas években az egyik legjelentősebb expresszionista festőnek tartották, a Bauhausra viszont csak kevéssé hatott, mert – Klee-vel vagy Kandinszkijjal ellentétben – nem oktatott rendszeresen, és nem is alakított ki szisztematikus felépítésű tantárgyakat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Lyonel Feininger (holland nyelven)
  4. Lyonel Feininger (angol nyelven), 2017. december 16.
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
  9. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  10. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Források és irodalom[szerkesztés]

  • Művészlexikon 2. k. 213. old.- Corvina, Bp., 1994 – ISBN 963 13 3969 6
  • Forgács Éva: Bauhaus – Jelenkor, Pécs, 2010 – ISBN 978 963 676 489 0
  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933 (Bauhaus Archiv) – Taschen/Vince K., 2003 – ISBN 3-8228-2584-0
  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933 Reform und Avantgarde – Taschen, Köln, 2006 – ISBN 3-8228-2222-1
  • Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet – Bp. 1961, Műszaki K. – ETO 72 036
  • Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Der Kunst des 20. Jahrhunderts) – R. Piper & Co. Verlag, München, 1957
  • M Wingler: Das Bauhaus – 1962, Berlin

További információk[szerkesztés]