Magyar–lengyel perszonálunió
| Magyar–lengyel perszonálunió | |||
| Unió a Magyar és a Lengyel Királyság között | |||
| 1370 – 1382 (11 év, 9 hónap, 24 nap) 1440 – 1444 (4 év, 5 hónap, 26 nap) | |||
| |||
.png) | |||
| Magyarország és Lengyelország (vörös) és a hűbéres területeik (világos piros) | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa |  Visegrád Krakkó | ||
| Beszélt nyelvek | magyar latin lengyel német román szlovák szerb olasz horvát bolgár | ||
| Vallás | Kereszténység | ||
| Történelem | Alapítás: 1370. november 17. Megszűnés: 1382. szeptember 10. Újraalapítás: 1440. május 15. Megszűnés: 1444. november 10. Bővebben: magyar történelem lengyel történelem | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | Monarchia | ||
| Uralkodó | I. Nagy Lajos (1370-1382) I. Ulászló (1440-1444) | ||
| Dinasztia |
| ||
| Államfő | Nádor:
(1370-1372) (1372-1375) (1375-1382) (1440-1444) | ||
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
A magyar–lengyel perszonálunió (lengyelül: Unia polsko-węgierska) a Magyar Királyság és a Lengyel Királyság uniója volt 1370 és 1382 között, melynek élén a magyar király állt. A történelmi ország I. Nagy Lajos király, majd Ulászló uralkodása alatt állt fenn. Az Anju-házi király több hadjáratot vezetett a Nápolyi Királyság ellen, valamint hűbéresévé tette a balkáni államok többségét. Birodalma az egyik, ha nem a legnagyobb országnak számított Európában.
Károly Róbert utóda, Nagy Lajos uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését. Többek között 1367-ben a király megalapította Magyarország első egyetemét Pécsen. Aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált.
Területének összetétele
[szerkesztés]Nagy Lajos alatt
[szerkesztés]| Név | Év | Típus | Vezető (titulus) |
|---|---|---|---|
| Magyar Királyság | 1370–1382 | Államalkotó királyság | I. Nagy Lajos (király) |
| Lengyel Királyság | 1370–1382 | Államalkotó királyság | I. Nagy Lajos (király) |
| Horvát Királyság | 1370–1382 | Államalkotó királyság (a Magyar Királyság részeként) |
I. Nagy Lajos (király) Kis Károly |
| Nápolyi Királyság | ism. | Meghódított királyság | Ismeretlen (helytartó) |
| Dalmácia | 1370–1382 | Egy része meghódított/katonai megszállás alatt (folyamatos harcok a velenceiekkel) |
Kis Károly (bán) |
| Raguzai Köztársaság | 1370–1382 | Szuverén állam a Magyar Királyságban | Kistanács (élén a fejedelem) |
| Havasalföld | 1370–1382 | Hűbéri viszonyban álló fejedelemség | I. Basarab (fejedelem) |
| Moldvai fejedelemség | 1370–1382 | Hűbéri viszonyban álló fejedelemség | Lațcu (1370-1375) I. Péter (1375-1382) (fejedelem) |
| Bosnyák Királyság | 1370–1382 | Az ország északi része megszállás alatt | I. Tvrtko (király) |
| Szerbia | 1370–1382 | Az ország északi része megszállás alatt, a többi hűbéri viszonyban áll |
I. Lázár (cár) |
| Bolgár Királyság | 1370–1382 | Az ország északi része megszállás alatt, majd hűbéri viszonyban álló királyság |
Iván Szracimir (cár) |
| Macsói bánság | 1370–1382 | Hűbéri viszonyban álló bánság | Garai Miklós (bán) |
Ulászló alatt
[szerkesztés]| Név | Év | Típus | Vezető (titulus) |
|---|---|---|---|
| Magyar Királyság | 1440-1444 | Államalkotó királyság | I. Ulászló (király) |
| Lengyel Királyság | 1440-1444 | Államalkotó királyság | I. Ulászló (király) |
| Horvát Királyság | 1440-1444 | Államalkotó királyság (a Magyar Királyság részeként) |
I. Ulászló (király) Tallóci Péter |
| Szlavón bánság | 1440-1444 | A Magyar Királyság része | I. Ulászló (király) Tallóci Matkó |
Előzmények
[szerkesztés]Nagy Lajos apja, Károly Róbert magyar király 1339 júliusában Visegrádon Kázmér lengyel királlyal magyar–lengyel örökösödési szerződést kötött, amely kimondta, hogy Kázmér gyermektelen halála esetén Károly egyik fia lesz a lengyel király, Károly pedig továbbra is támogatja Kázmért a Német Lovagrend ellen. Az egyezmény következményeként 1370-ben létrejött a magyar–lengyel perszonálunió, Károly fiáé, a későbbi Nagy Lajosé lett a lengyel trón is.
A perszonálunió
[szerkesztés]
Felbomlása
[szerkesztés]I. Lajos halálával a perszonálunió felbomlott a magyar–lengyel örökösödési szerződés értelmében. Magyarország új uralkodója Mária királynő, míg Lengyelország királynője Hedvig lett.
Források
[szerkesztés]- Bollók János (fordító): Képes Krónika; Osiris Kiadó, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem)[1]
- Küküllei János: Lajos király krónikája, Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról; Osisris Kiadó, Budapest, 2000 (Millenniumi Magyar Történelem) [2]
- ↑ Lengyel: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1985.
- ↑ Bellér: Bellér Béla: Magyarok Nápolyban. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1986.
- ↑ Varga: Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1984.
- Horváth Jenő (szerk.): Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Helikon Kiadó, Budapest, 2004
- Csiffáry Tamás (szerk.): Magyar királyok könyve. Inkvizítor Könyvkiadó, Budapest, 2001
- ↑ Tringli: Tringli István: Anjou-kor. Encyclopaedia Humana Hungarica. Enciklopédia Humana Egyesület
- ↑ MNO 2003 aug. 19: Lőcsei Gabriella: Csak a pórnépről tudható meg az igazság? www.mno.hu (2003. augusztus 19.) (Hozzáférés: 2016. február 3.) (html) arch
- ↑ Pór: Pór Antal: Nagy Lajos : 1326-1382, 1892
- Wenzel Gusztáv: Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. 1874. Budapest, Magyar Tudomanyos Akadémia. 733 p [3]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
