(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Gyümölcsgalambformák (Treroninae)
Nem: Ptilinopus
Faj: P. roseicapilla
Tudományos név
Ptilinopus roseicapilla
(Lesson, 1831)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb témájú médiaállományokat és Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb témájú kategóriát.

A Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus roseicapilla) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2] Ez a faj az Északi-Mariana-szigetek nemzeti madara.

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt René Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1831-ben, a Columba nembe Columba roseicapilla néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Északi-Mariana-szigetek endemikus madara, Guam szigetéről 1984-ben kihalt. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint legelők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 22–24 centiméter, testtömege 92 gramm.[3] Rózsaszín homloka, szürkés feje, háta és mellkasa, valamint zöld szárnyai vannak. Hasát sárgás, lilás foltok tarkítják.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon kicsi és az élőhelyirtás következtében jelentősen lecsökkent, egyedszáma 10000–19999 példány közötti és a második világháború során betelepített barna fakígyó (Boiga irregularis) miatt még csökken is. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.[4] A faj kihalása elkerülésének érdekében számos állatkert kezdett el fogságban tartott tenyésztési programokat indítani.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. június 30.)

További információk

[szerkesztés]