Nü-va
Nü-va (hagyományosa kínai:
Nevének eredete
[szerkesztés]Nü-va ( ) kéttagú nevének első tagja, a nü
Alakja a források tükrében
[szerkesztés]Nü-va ( ) első említése írásában Csü Jüan ( )
A San-haj-csing ( ), vagyis a Hegyek és vizek könyve (i. e. 4-2. század) című mitikus geográfiai mű 16. fejezetében tíz szellemlényről (sen si zsen ( )
Az ókorinak tekintett, de minden bizonnyal csak a Han-dinasztia idején összeállított mű, Lie-ce ( ) című taoista könyv 5. fejezetében, a „Tang kérdései”-ben (Tang ven ( )
A Huaj-nan-ce ( ) (i. e. 2. század) 6. fejezetében (Lan-ming-hszü ( )
Vang Csung ( )
A Suo-ven csie-ce ( ) (i. sz. 58-147,) a legrégibb fennmaradt kínai értelmező szótár a 6. kötetében Nü-vá ( )t, mint a seng ( )
Jing Sao ( )
Sze-ma Csen ( )
A Tu-ji cse ( )
Lu Tung ( )
Szerepei
[szerkesztés]A Nü-vá ( )val kapcsolatos források jól mutatják a kínai mitológia azon sajátosságát, hogy nem alkot egységes mitológia rendszert. Évszázadokon, sőt évezredek keresztül spontán módon, nem céltudatosan alakult formálódott egy-egy alak, teljesedett ki a története, mígnem különböző rokon mítoszok egységes egésszé formálódtak. Így nem példa nélküli, hogy Nü-va ( ) alakja is számos különböző korból, különböző vidékekről származó legendákból, mítosztöredékekből állt össze, melyek mindegyike egy-egy, a hagyományos kínai kultúrkörben betöltött szerepét hangsúlyozza ki.
Az ég kifoltozója
[szerkesztés]Nü-va ( ) talán legfontosabb, de mindenképpen a legtöbbet hivatkozott hőstette az ég kifoltozása. A világteremtését ugyan nem neki, hanem Pan-ku ( ) ősatyának tulajdonítják, de Nü-va ( ) alakja mégis egyfajta demiurgoszként jelenik meg az által, hogy a pusztulásra ítélt világot megmenti. Elsőként a Huaj-nan-ce ( )ben olvasható, hogy ötszínű köveket olvasztva befoltozta az eget, majd levágta az óriásteknős négy lábát, hogy a négy égtáj felől alá támassza az eget. Egy másik Han-kori alkotásból, a Mérlegelésekből az is megtudható, hogy mindez azért történt, mert a Kung-kung ( ) nevű gonosz kultúrhérosz haragjában beverte a fejét az égboltba, s ez okozta a katasztrófát. Ugyanitt az is olvasható, hogy bár Nü-va ( ) mindent megjavított, a földrengést követően a föld és az ég egymáshoz képest ferde maradt. Ez az oka annak, hogy a csillagok az égen nyugat felé mennek le, s hogy Kína földjén minden folyó kelet felé folyik. Az ég kifoltozásával kapcsolatban emlegetik egyes források a vad áradások okozta özönvíz megfékezését is, amit összegyűjtött nádhamuval vitt véghez. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda összemosódik Kun ( ) és Nagy Jü ( ) legendájával, akiknek a nevéhez általában az özönvíz (ta-hun-suj ( )
Az emberek teremtője
[szerkesztés]Nü-va ( ) másik jelentős tette az összes dolgok és az emberek megteremtése. Földből, agyagból gyúrta az embereket, sőt egy kötelet mártogatva a vizes agyagba még fel tudta gyorsítani a munkát. A források arról is tudósítanak, hogy az emberek megteremtésében más kultúrhéroszok is a segítségére voltak. Ilyen formában Nü-wa ( ) az emberiség teremtő ősanyja.
Fuxi felesége vagy testvére
[szerkesztés]Nü-va ( ) alakja viszonylag korán összekapcsolódott a másik archaikus mitológiai alakkal, Fu-hszi ( )val. W. Münke német tudós véleménye szerint Nü-va ( ) alakja az ókori Kína délkeleti régióiban, W. Eberhard amerikai tudós szerint pedig a délnyugati térségben, a mai Szecsuan ( ) tartomány területén jelenhetett meg. Ezzel szemben Fu-hszi ( ) eredetileg a Kelet-Kínában, a Sárga-folyó alsó folyásánál élt ji ( ) törzsek mitikus ősatyja lehetett. A népek és legendáik keveredésével, találkozhatott a két kultúrhérosz is, és az időszámítás kezdete körüli időktől, az összkínai mitológiai rendszer kialakulásával Nü-va ( ) és Fu-hszi ( ) egy párként kezdtek megjelenni. Az i. sz. első századokból származó, Santung ( ), Csiangszu ( ) és Szecsuan ( ) tartományokban talált sírreliefeken Nü-vá ( )t és Fu-hszi ( )t következetesen egymáshoz hasonló páros lényként ábrázolják, akiknek emberi felső testük van, de az alsó testük, kígyót vagy sárkányt formáz, amelyekkel összefonódnak. Ez az összefonódás vitathatatlanul a házastársi kapcsolatukra utaló jelkép. A 20. század hatvanas éveiben, Szecsuan ( ) tartományban egy szóbeli legenda lejegyzett változata szerint Nü-va ( ) és Fu-hszi ( ) az özönvíztől megmenekült testvérpár volt, akik azért házasodtak össze, hogy újra teremtsék a kihalt emberiséget.[19] Ez a legenda megtalálható a miao nép hitvilágában is, ahol párt Nkauj Muam és Nraug Nus néven ismerik mind a mai napig. Minden esetre az írott forrásokban csak homályos utalásokat találunk arra vonatkozóan, hogy Nü-va ( ) csakugyan Fu-hszi ( ) húga vagy nővére lett volna. Nü-vá ( )t Fu-hszi ( ) feleségének pedig csak a 9. században nevezi Lu Tung ( ) az egyik versében.
Kultúrhérosz
[szerkesztés]Mindezen szerepei mellett Nü-va ( ) több, az emberiség számára hasznos szokás megteremtője, vagy megalkotója. Neki tulajdonítják a házasság megalapítását és a seng ( )
Uralkodó
[szerkesztés]A Kína legendás korszakait historizálással megalkotott történelemírás Nü-vá ( )t a Három fenség és öt császár kora néven emlegetett korszak, első három legendás uralkodójának egyikeként említi.
Hatása
[szerkesztés]Ábrázolásai
[szerkesztés]Nü-va ( ) ábrázolásainak legkorábbi változatai először a Han-korból származó sírreliefeken maradtak fenn, ahol többnyire Fu-hszi ( )val együtt jelenik meg. Emberi felsőtestük, de kígyó- vagy sárkányfarkuk van, amelyek házastársi kapcsolatuk jelképeként összefonódik. Ezt követően is hosszú-hosszú évszázadokig előszeretettel jelenítették meg alakját, domborműveken, festményeken, vagy akár ruházaton hímzett díszítő motívumként. Az ábrázolásokon Nü-va ( ) attribútuma vagy a nádsíp, melynek feltalálását neki tulajdonítják, vagy a szögmérték, szögvas, amelyek négyzet alakjával a föld jelképének számít. Olykor pedig a holdkorongot tartja a kezében, ami a jin ( ) női princípium jelképe.
Alakja az irodalomban
[szerkesztés]Nü-va ( ) neve gyakorta felmerül az irodalmi alkotásokban is, az esetekben zömében, mint az ég kifoltozójára és az emberek megteremtőjére hivatkoznak rá. A Tang-korból fennmaradt majd negyvenezer versből tizenkettőben szerepel Nü-va ( ) neve.
A hivatkozásokon túl olyan alkotásokkal is találkozunk, amikor Nü-va ( ) nagyobb szerepet tölt be. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Feng-sen jen-ji ( )
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Tian wen (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Shanhaijing (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Lie Ce 1995 65. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Liezi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Huainanzi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Huainanzi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Kínai filozófia III. 1980 253. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Lunheng (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Shuowenjiezi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Han shu (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Lu Tong: Yu ma yi jie jiao shi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 387. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Fengshen yanyi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
Megjegyzések
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]Magyarul
[szerkesztés]- Kínai filozófia, Ókor I-III. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetéseket és jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Budapest: Akadémia Kiadó, 1980. ISBN 963 052 356 6
- "Kínai mitológia". In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- Lie Ce: Az elomló üresség igaz könyve. Fordította: Dobos László. Budapest: Ferenczy Kiadó, 1995. ISBN 963 825 808 x
- Maspero, Henri: Az ókori Kína. Fordította: Csongor Barnabás. Budapest: Gondolat Kiadó, 1978. ISBN 963 280 595 X
- Tokaji Zsolt: Kínai jelképtár. Budapest: Szukits Könyvkiadó, 2002. ISBN 963 9393 27 4
- Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
Idegen nyelven
[szerkesztés]- Birrell, Anne (1993), Chinese Mythology: An Introduction, Baltimore: Johns Hopkins University Press, ISBN 978-0-8018-4595-6 (angolul)
- Lewis, Mark Edward (2006), The Flood Myths of Early China, Albany: State University of New York Press, ISBN 978-0-7914-6663-6 (angolul)
- Major, John S., ed. (2010), The Huainanzi: A Guide to the Theory and Practice of Government in Early Han China, New York: Columbia University Press, ISBN 978-0-231-14204-5 (angolul)