Norbert von Hannenheim
| Norbert von Hannenheim | |
| Született | 1898. május 15.[1][2][3] Nagyszeben |
| Elhunyt | 1945. szeptember 29. (47 évesen)[1][2][3] Międzyrzecz |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása | zeneszerző |
| Kitüntetései | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Norbert von Hannenheim, illetve teljes nevén Norbert Wolfgang Stephan Hann von Hannemheim (Sibiu, 1898. május 15. – Meseritz-Obrawalde, 1945. szeptember 29.) osztrák-magyar származású dodekafon zeneszerző volt.
Élete
[szerkesztés]Norbert von Hannenheim 1898. május 15-én született Sibiu városában, Erdélyben. Német gimnáziumba járt, emellett különórákon zongorázni tanult. A zene már kora gyermekkorában érdekelni kezdte, autodidakta módon zeneszerzéssel is próbálkozott. Korai munkásságáról kevés emlék maradt fenn. 1916-ban szonáta bemutatását tervezte, de ez végül elmaradt, mert behívták katonának. Ebből az időből származik néhány megzenésített vers, amelyek egy részét saját költségére adta ki. "... merészség, gyakran meglepő akkordsorozatok és Schönberg-i szólamkombinációk jellemzőek..." - írta ezekről 1919-ben Egon Hajek zeneköltő. 1920 körül kiadásra került egy irodalmi újság több példányban, "Frühling-Blätter für Menschlichkeit" címmel. 1922/1923-ban Hannenheim a németországi Lipcsébe ment és Paul Graenernél tanult. Írt kamarazene-darabokat különböző hangszerekre, zenekari műveket, egy hegedű- és egy csellókoncertet kamarazenekarra, valamint egy egytételes szimfóniát és egy nagyzenekari koncertet is. 1925-ben elnyerte a George Enescu-díj második helyezését kompozíció kategóriában. A megmérettetésen egy hegedűversenyt adott elő, amelyet még ebben az évben öt másik követett. A továbbiakban is jellemző volt Hannenheimre, hogy egyidőben több művet is írt ugyanarra a hangszerre vagy együttesre. 1926-ból fennmaradt egy beszélgetés, amelyet George Enescuval és Waldemar von Baußnerrel folytatott. 1928/29 között Jemnitz Sándornál, Budapesten folytatta zeneszerzői tanulmányait. Sikeres vizsgák után felvételt nyert Arnold Schönberg mesterosztályába, ahol 1929-től 1932-ig tanult. Ezzel párhuzamosan a berlini művészeti akadémián is dolgozott (1929-tól 1933-ig). Egyre ismertebbé vált, Schönberg később Amerikában legjobb tanítványai közé sorolta. Valószínűleg az is imponált a mesterének, hogy "... Norbert von Hannenheim volt az egyetlen, aki mindenre való tekintet nélkül ellentmondott Schönbergnek..." (Erich Schmid) A harmincas évek elején Hannenheim sokat dolgozott, az előadásainak száma évről-évre nőtt. Ugyanakkor azonban kottamásolással és versek megzenésítésével kellett időnként megkeresnie a megélhetéséhez szükséges pénzt. Else C. Kraus, aki őszinte híve és műveinek előadója volt, koncertjein bevezető beszédet tartott Schönberg művészetéről. 1932-ben Hannenheimnek ítélték a Mendelssohn Állami Díjat. Ebben az évben súlyos idegösszeomlást kapott, de hamarosan felgyógyult. A "2. Klavierkonzert mit kleinem Orchester" (2. zongorakoncert kisebb zenekarra) nagy sikert aratott és több rádióadó is sugározta. 1933-ban többekkel együtt elnyerte az Emil Hertzka-díjat. A harmadik birodalom hirtelen félbeszakította karrierjét, csak kevés előadást tarthatott, népdalok feldolgozásából próbált megélni. A háborús évekből csak kevés információ maradt fenn róla. 1944. júliusában egy skizofréniás roham után beutalták a Meseritz melletti (ma Lengyelországban található) eutanázia-klinikára (Heil und Pflegeanstalt Oberwalde). Az ott kapott kezelés ellenére majdnem a háború végéig életben maradt. 1945. szeptember 25-én – a halotti bizonyítvány szerint szívelégtelenségben – hunyt el.
Munkássága
[szerkesztés]Hannenheim több mint 80 énekre és zongorára készült művét jegyeztette a "Genossenschaft Deutscher Tonsetzer"-nél. A szövegek sok esetben olyan ismert költőktől származnak, mint Rainer Maria Rilke, Friedrich Hölderlin, Max Dauthendey, Otto Erich Hartleben, Hermann Hesse, Friedrich Nietzsche, Christian Morgenstern, Rudolf G. Binding, Arno Holz. A 230 művéből ma 45 ismert. A többi a háború viszontagságai alatt semmisült meg, elveszett, vagy maga Hannenheim égette el pillanatnyi elmezavarában.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Norbert von Hannenheim című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Norbert von Hannenheim című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom (német nyelven)
[szerkesztés]- Dieter Acker: Norbert von Hannenheim. In: Melos, Zeitschrift für neue Musik. 36. Jg., Nr. 1, B. Schott’s Söhne, Mainz, 1969, S. 6-8.
- Wolf Aichelburg: Der Arm über dem Wasser, Der Komponist Norbert von Hannenheim. In: Siebenbürgische Zeitung. 15. Juli 1974, S. 4.
- Peter Gradenwitz: Arnold Schönberg und seine Meisterschüler, Berlin 1925-1933. Paul Zsolnay, Wien 1998, ISBN 3-552-04899-5.
- Ludwig Holtmeier (ed.): Arnold Schönbergs „Berliner Schule“ (= Musik-Konzepte, Heft 117/118), München: edition text + kritik, Oktober 2002, ISBN 3-88377-715-3.
- Herbert Henck: Norbert von Hannenheims Todestag. Neue Erkenntnisse über das Schicksal des siebenbürgischen Komponisten in Meseritz-Obrawalde. In: Jürgen Wetzel (Hg.): Berlin in Geschichte und Gegenwart. Jahrbuch des Landesarchivs Berlin 2003. Redaktion: Werner Breunig, Gebr. Mann Verlag, Berlin 2003, S. 109-135, ISBN 3-7861-2475-2.
- Herbert Henck: Norbert von Hannenheim. Die Suche nach dem siebenbürgischen Komponisten und seinem Werk (Deinstedt: Kompost-Verlag, 2007)
Hivatkozások (német nyelven)
[szerkesztés]- Norbert von Hannenheim im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
- Musik in Siebenbürgen
- Geschichtspartikel II: Norbert von Hannenheim[halott link]
- http://www.musica-suprimata.eu/Hannenheim-Kolloquium-2015/
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 10.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://www.challengerecords.com/artists/1394629777, 2020. október 21.
- ↑ https://www.fmb-hochschulwettbewerb.de/wettbewerb/archiv/preistrager/stipendien-1879-1934/, 2020. október 22.
