Leander (növényfaj)
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Nerium oleander L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leander témájú médiaállományokat és Leander témájú kategóriát. |
A leander vagy babérrózsa (Nerium oleander) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe és a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó Nerium növénynemzetség egyetlen faja. Korábban több fajt is a nemzetségbe soroltak, de a korszerű rendszertanok szerint már csak a Nerium oleander faj tartozik bele.
Rendszertani helyzete
[szerkesztés]A korábban Nerium nemzetséghez tartozó fajokon – molekuláris biológiai módszerekkel – végzett genetikai elemzések eredményeként több faj rendszertani besorolását újra kellett gondolni és más taxonokba átsorolni. Így például:
- Nerium antidysentericum L., 1753 → Wrightia antidysenterica
- Nerium caudatum (L.) Lam., 1792 → Strophanthus caudatus
- Nerium coccineum Lodd., 1824 → Wrightia coccinea
- Nerium piscidium Roxb., 1824 → Melodinus monogynus
- Nerium salicinum Vahl, 1791 → Breonadia salicina stb.
Több más fajt (Nerium odoratum Lam., 1792 stb.) pedig beolvasztottak a közönséges leanderbe, így a nemzetséget ma már monotipikusnak tartják.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Széles vidéken honos, a Földközi-tenger medencéjétől a Közel-Keleten át egészen Indiáig. Kína déli részein is előfordul. Betelepítették számos, szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is, ahol a sziget déli partvidékén a tenger szintjétől 400 m-ig nő, főleg az utak mentén.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Fás szárú, mintegy 3 m magasra növő örökzöld cserje. Kemény, csupasz, bőrnemű, 10–15 cm hosszú, tojásdad, sötétzöld levelei hármasával nőnek a felálló ágakon.
Szimpla vagy dupla szirmú, színes virágai az ágak csúcsán nyílnak. Az öt sziromlevél az óramutató járásával egyező irányban csavarodott, ettől a virág kis kerékre emlékeztet. Színe lehet fehér, sárga és a rózsaszíntől a bordóig bármilyen árnyalatú. Illata „édeskés”, átható.
Magvai hüvelyes tokokban fejlődnek.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]A szárazságot jól tűri, mivel mélyre nyúló gyökérzete eléri a talajvizet. A talaj iránt nem túl igényes, de az enyhén meszes, kissé kötött talajt kifejezetten meghálálja. (A nálunk kapható, tőzeg alapú virágföldek többnyire nem ilyen tulajdonságúak, inkább savanyú kémhatásúak.) Fagyérzékeny: szabadban csak ott marad meg, ahol nincsenek tartós téli fagyok. Eredeti termőhelyén, a Mediterráneumban főként az időszakos vízfolyások völgyében nő.
Júniustól szeptemberig virágzik. Magvai télre érnek be.
Felhasználása, szaporítása
[szerkesztés]
Már az ókorban is dísznövénynek ültették; első ábrázolásait az i.e. 14. századból, Krétáról ismerjük. Magyarországon máig kedvelt. Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet. Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell, amiben a nitrogén, kálium és foszfor egyenlő mértékben kívánatos. Kifejezetten a virágzás megindításához-fokozásához a foszfortartalmat kell emelni. Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a magyarországi éghajlaton télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Ez alatt ritkábban szabad öntözni. Valamennyi fényt - többek szerint - ilyenkor is kell kapnia. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt. Kényes a levéltetvek és atkák támadására, ezek ellen permetezni ajánlatos. Gombabetegségek is előfordulhatnak rajta.
Magról nagyon nehézkesen szaporítható, ezért célszerűbb hajtatni. A lemetszett, majd meleg, árnyékos helyen vízbe állított fás, félfás hajtások 1-2 hónap alatt gyökeret eresztenek.
A hajtásról való szaporítás előnye, hogy ugyanolyan lesz az új növény, mint amelyikről a hajtást vágtuk. A félfás ág jobb erre a célra, mert a teljesen fás ág nem biztos, hogy meggyökeresedik. Tegyük ezt a tavaszi visszametszéskor. Ajánlott akkora üveget választani, amiben a növény kivétele nélkül is lehet cserélni a vizet, amit érdemes 3 naponta megtenni.[1]
Mérgező növény
[szerkesztés]
A tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe tartozó növények több fajára jellemző, hogy bennük – emlősökön erős farmakológiai, vagy egyenesen mérgező hatást kiváltó – szívglikozidok találhatók.[2] A leander ezen fajok egyike, ezért a szívglikozid-mérgezés elkerülése érdekében kellő óvatossággal és odafigyeléssel kell kezelni, gondozni a növényt. Mivel a mérgezés – néhány ritka esetet kivéve – szinte csak szájon át képzelhető el, ezért a kézmosásra esetleg kesztyűk használatára kell odafigyelni. Mint ritka kivételt kell megemlíteni az inhalációs mérgezést. A leandernyesedék elégetése során a szívglikozidok a levegőbe kerülhetnek és ezek belégzése mérgezést okozhat.[3] A klinikai statisztikák alapján elmondható, hogy jellemzően gyerekek vagy méginkább a háziállatok esetében fordul elő mérgezés. A növény levelei valamint a törött szárból kiszivárgó latex édeskés ízűek és ezzel magyarázható a – szerencsére ritka – gyerekmérgezések száma, valamint az édes ízt kedvelő állatok expozíciója.[4] A nagyobb kockázatnak kitett gyermekek kivételével az oleander rágásával, lenyelésével kapcsolatos emberi halálozás általában nagyon ritka, – még öngyilkossági szándékkal történt eseteknél is.[5]
Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az állatfajok nem egyformán érzékenyek a leanderben található szívglikozidokra. A madarak és rágcsálók szinte érzéketlenek a per os (tehát szájon át a tápcsatornába) bejuttatott oleander szívglikozidokkal szemben.[6] Más emlősök mint, például kutyák[7] és emberek, viszonylag érzékenyek a szívglikozidok hatásaira.[8] Veszélyes olyan állatokra nézve is, mint a juhok, lovak, szarvasmarhák és más legelő állatok. A tapasztalatok szerint 100 g növényi nyesedék elegendő egy felnőtt ló megöléséhez.[9] Továbbá elmondható, hogy egy maréknyi (~10 db) leander levél már képes észrevehető mérgezési tüneteket kiváltani felnőtt emberen.[10]
A glikozidok mellett a növény tartalmaz még más hatóanyagokat is, mint terpenoidokat, szterolokat, csersavakat, eszenciás olajokat – amelyeknek a mérgezések szempontjából nincs különösebb jelentősége. [11] A nagyon hasonló kémiai szerkezetű és toxikus hatású szívglikozidok a növény minden részében fellelhetők. Ezek jelentősebb képviselői az oleandrin, az oleandrigenin, digitoxin[* 1], nerium.[13]
A „leandermérgezéshez” köthető tünetek a növény elfogyasztása után hamarosan – általában egy órán belül – jelentkeznek, melyek a gyengeség, erős hasmenés, hányinger, hányás, fejfájás, gyomorfájdalom, erős bél perisztaltika, izomgyengeség, görcsök, szív- és keringési zavarok, súlyosabb esetekben halál.[14] Minden szívglikozid – és így az oleandrin – alapvető farmakológiai vagy toxikológiai hatása a szívizom-kontrakciók erejének fokozása a szívfrekvencia csökkentése, melynek szélsőséges esete a keringés összeomlása a szív leállása.[15]
Oleandrin-mérgezés homályos látást és a tárgyak körül megjelenő fényudvarral járó látászavart is okozhat. Jelenlegi tudásunk szerint az oleandrin – mint a szívglikozidok általában – kötődik és blokkolja a szívizomsejtek szarkolemmájában található, K/Na-pumpáját működtető ATPáz enzimet, amely egy kritikus elem a szívizomsejt ritmikus összehúzódásaiban.[15]
A "leander-mérgezés" jelei hamar jelentkeznek. Ha felmerül a mérgezés gyanúja – különösen gyermekek esetében – az azonnali orvosi ellátást igényel. Hánytatás, gyomormosás, a szívglikozidok felszívódásának csökkentésére aktív szén alkalmazása majd néhány napig gyógyszeres szívritmus-szabályozás a klinikai terápia.[16][17]
Súlyosabb esetekben jó hatásfokkal használnak digoxin-specifikus ellenanyagot.[18]
Képek
[szerkesztés]-
fája virágzáskor -
levele -
termése -
virága
Megjegyzések
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Leander gondozása, szaporítása novenytar.krp.hu (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
- ↑ S. Danert, P. Hanelt, J. Helm, J. Kruse, J. Schultze-Motel: Urania – Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 194–203. oldal. ISBN 963 280 083 4
- ↑ Ibraheem Khan, Chandra Kant, Anil Sanwaria, and Lokesh Meena: Acute Cardiac Toxicity of Nerium Oleander/Indicum Poisoning (Kaner) Poisoning. Heart Views. 2010. 11(3): 115–116.
- ↑ Ayyappan S, N A, Toi PC.: Accidental fatal poisoning in a child due to ingestion of Nerium oleander leaf. Forensic Sci Med Pathol. 2023. doi: 10.1007/s12024-023-00771-7. Online ahead of print.PMID: 38133853
- ↑ Pugliese N, Tinelli A, Crescenzo G, Nieddu M, Baralla E, Schiavone A, Zizzo N, Samarelli R, Dessì F, Circella E, Zizzadoro C, Saleh MS, Camarda A.: Poisoning by Nerium oleander L. in Franconia Geese. Animals (Basel). 2024 Feb 14;14(4):612.
- ↑ Szabuniewicz, Mirosław; Schwartz, WL; McCrady, JD; Camp, BJ: Experimental oleander poisoning and treatment. Southwestern Veterinarian. 1972. 25 (2): 105–114.
- ↑ Pao-Franco A, Hammond TN, Weatherton LK, DeClementi C, Forney SD.: Successful use of digoxin-specific immune Fab in the treatment of severe Nerium oleander toxicosis in a dog. J Vet Emerg Crit Care (San Antonio). 2017. 27(5): 596-604.
- ↑ Page C, Murtaugh RJ.: Hypoglycemia associated with oleander toxicity in a dog. J Med Toxicol. 2015. 11(1): 141–143.
- ↑ Caloni F, Cortinovis C, Rivolta M, Alonge S, Davanzo F.: Plant poisoning in domestic animals: epidemiological data from an Italian survey (2000-2011). Vet Rec. 2013 Jun 1;172(22): 580.
- ↑ Shumaik J.M., Wu A.W. and Ping A.C. Oleander poisoning: treatment with digoxin-specific Fab antibody fragments. Ann Emerg Med, 1988. 17(7): 732-735.
- ↑ Biren N. Shah, A.K. Seth: Textbook of Pharmacognosy and Phytochemistry. ELSEVIER, 2010. 252. oldal,ISBN: 978-81-312-2298-0
- ↑ https://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/compound/Digitalinum-verum-monoacetate
- ↑ William Charles Evans: Trease and Evans Pharmacognosy. ELSEVIER, Edinburgh London New York Philadelphia St Louis Sydney Toronto 2009. 16. kiadás, 329–330. oldal.
- ↑ Shaw D, Pearn J.: Oleander poisoning. Med J Aust. 1979. Sep 8;2(5):267-269.
- ↑ a b Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 226–233. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
- ↑ Montrucchio G, Bosso S, Scanu M, Mina A, Imeneo MR, Brazzi L.: Oleander poisoning: an old toxic in the modern era. Minerva Anestesiol. 2020. 86(3):355-356.
- ↑ Ayyappan S, N A, Toi PC.: Accidental fatal poisoning in a child due to ingestion of Nerium oleander leaf. Forensic Sci Med Pathol. 2023 Dec 22.
- ↑ Datta P, Dasgupta A.: Interference of oleandrin and oleandrigenin in digitoxin immunoassays: minimal cross reactivity with a new monoclonal chemiluminescent assay and high cross reactivity with the fluorescence polarization assay. Ther Drug Monit. 1997. 19(4):465-9.
Források
[szerkesztés]- Leander gondozása, szaporítása novenytar.krp.hu (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
- Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. . ISBN 3-938282-09-6
További információk
[szerkesztés]- Ezek a leander leggyakoribb betegségei
- Leander gondozása, metszése, öntözése
- Leander leírása, gondozása, teleltetése, növényvédelme. blog.hu. [2013. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- Leander. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- A leander gondozása. G-Portál. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- Mediterrán hangulat a kertben: a leánder. gardening.ro, 2007. július 5. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
