Pierre-Jean Fabre
Pierre-Jean Fabre | |
Született | 1588[1] Castelnaudary[2] |
Elhunyt | 1658. január 9. (69-70 évesen)[3] Castelnaudary |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Faculty of Medicine of Montpellier |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Jean Fabre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pierre-Jean Fabre (latinul: Petri Johannis Fabry)[4] (Castelnaudary, 1588. – Montpellier, 1658. január 9.) francia alkimista, orvos, író, vélhetően rózsakeresztes.[5]
Élete
[szerkesztés]Pierre-Jean Fabre polgárcsaládba született 1588-ban, Antoine Fabre fiaként.[6] Két fivére volt, Gérard és Bertrand, akik közül az utóbbi, Bernard Fabre a teológia doktora, a Saint-Michel társaskáptalani templom papja volt,[4] Jeanne Marie nevű húga pedig Alexandre Déjean férje lett, aki gróf Jean-François-Aimé Dejean (1749–1824) őse volt.[6]
Orvosi tevékenysége
[szerkesztés]Montpellier-ben tanult orvostudományt és Paracelsus nyomán jatrokémiai (spagirikus)[7] orvoslással kezdett el foglalkozni, 1615-től Castelnaudaryban.[4] Híressé vált, különösen a pestis gyógyításában, mely különösen súlyos járvánnyá nőtt a harmincéves háború (1618–1648) alatt. Kémiai alapú gyógyszerkezelést végzett és 1622-ben egy rövid ideig XIII. Lajos francia király (1601–1643) háziorvosa is volt.[4][8]
Alkímiai tevékenysége
[szerkesztés]Fabre gyakorló alkimista volt és saját állítása szerint 1627. július 22-én sikeresen végrehajtotta ólom transzmutációját ezüstté.[4][9] Komoly érdeklődést tanúsított a kémia misztikus vonatkozásai iránt. Párhuzamba állította az alkímiai operációkat a katolikus egyház szentségeivel az 1632-ben kiadott Alchymista Christianus című művében.[8][10][11]
Utazásai, címei
[szerkesztés]Sokat utazott, többek között eljutott a Német-római Birodalomba is, ahol Frankfurtban időzött. Barcelonában is járt, ahol szintén a pestis ellen küzdött sikeresen. Híre már átlépett országhatárokat, így több könyvét lefordították és kiadták külföldön. Birtokolta a „király tanácsosa” és „Castelnaudary konzulja” címeket. Birtokot tartott fenn Castalnaudary határában, melynek kapuja fölött ma is egy alkímiára utaló metszet látható.[4]
Időskora, hatása
[szerkesztés]1654-ben megromlott az egészsége és Castelnaudaryban hunyt el 1658. január 9-én. Gazdag könyvtárát az egyházra hagyta. A Pénitents Blancs kápolnába temették.[12]
2005-ben brit kutatók felfedezték, hogy Isaac Newton (1642–1726) olvasta és részletes kommentárokkal látta el Pierre-Jean Fabre egyes műveit.[13]
Könyvei
[szerkesztés]- Palladium Spagyricum, Toulouse, Bosc, 1624, 276 p.
- Chirurgica spagyrica, Toulouse, Bosc, 1626, 176 p. Traduction française manuscrite de Pierre Mallet, Chartres, 1649.
- Insignes curationes variorum morborum quos medicamentis chymicis jucundissima methodo curavit, Toulouse, Bosc, 1627.
- Myrothecium spagyricum, Toulouse, Bosc, 1628, 448 p.
- Traité de la peste selon la doctrine des médecins spagyriques, Toulouse, 1629, Castres, 1653.
- Alchymista christianus, Toulouse, Bosc, 1632. Trad. (XVIII° s.) : L'alchimiste chrétien (édition de Frank Greiner), Paris et Milan, Archè, 2001, 732 p. Paraphrase alchimique de la Theologia naturalis de Raymond Sebond. Texte latin 1632, 32-236-4.
- Hercules pio-chymicus, Toulouse, Bosc, 1634.
- L'Abrégé des secrets chymiques, où l'on voit la nature des animaux, végétaux et minéraux entièrement découverts, avec les vertus et propriétés des principes qui composent et conservent leur être ; et un traité de la médecine générale, Paris, Pierre Billaine, 1636. Gutenberg Reprints, 1990.
- Hydrographum spagyricum, Toulouse, Bosc, 1639, 260 p.
- Propugnaculum alchymiae adversus quosdam misochymicos..., Toulouse, Bosc, 1645, 128 p. Traduction française manuscrite en 1790 par le chevalier Dernelon : Rempart de l'alchimie.
- Traduction et notes du Cursus triomphalis Antimonii de Basile Valentin, Toulouse, Bosc, 1646.
- Panchymicus, seu Anatomia totius Universi Opus, Toulouse, Bosc, 1646.
- Sapientia Universalis quatuor libris comprehensa. Videlicet 1. Quid sit sapientia, & de modiis ad eam perveniendi, 2. De cognitione hominis, 3. De medentis morbis hominum, 4. De Meliorandis metallis, Toulouse, Bosc, 1654.
- Remèdes curatifs et préservatifs de la peste donnez au public en 1652 par Pierre-Jean Fabre, Réimprimé en 1720 à Toulouse, 16 p.
- Manuscriptum ad Serenissimum Fridericum...res alchymicorum explanans, 1653, édité par G. Clauder dans les Miscellanea Curiosa de l'Académie impériale léopoldine de Nuremberg, 1690 ; in J. J. Manget, Bibliotheca Chemica Curiosa, 1702.
- Opera reliqua volumine hoc posteriore comprehensa, Francfort, Beyer, 1652 ; Francfort, Beyer, 1656.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ könyv. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ könyv. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b c d e f Couleur
- ↑ Toulouse et la Rose-Croix (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 11.)
- ↑ a b Pepe
- ↑ Spagirikus orvosságok (magyar nyelven). Természetgyógyász Magazin . (Hozzáférés: 2020. február 11.)
- ↑ a b The French Paracelsians – the chemical challenge to medical and scientific tradition in early modern France, 1. kiadás (angol nyelven), Cambridge: Cambridge Univ. Press (1991. november 5.). ISBN 9780521400497
- ↑ (2017. november 5.) „Histoire: Pierre-Jean Fabre, alchimiste et médecin du Roi” (francia nyelven). Couleur Lauragais - Les journaux 196 (October). (Hozzáférés: 2017. december 1.)
- ↑ The chemical choir – a history of alchemy (angol nyelven). London: Continuum (2012. november 5.). ISBN 9781441132970. Hozzáférés ideje: 2017. december 1.
- ↑ The Secrets of Alchemy (angol nyelven). Chicago: UNIVERSITY OF CHICAGO PRESS.. ISBN 9780226103792
- ↑ Greiner
- ↑ Attard
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Waite: Arthur Edward Waite. Pierre Jean Fabre – Pamphlet (francia nyelven). Kessinger Publishing (2006, 2010). ISBN 978-1163063767. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.[halott link]
- ↑ Pepe: Fabre (Pierre Jean) (francia nyelven). philippelopes.free.fr . (Hozzáférés: 2020. február 11.)
- ↑ Greiner: Frank Greiner. Pierre-Jean Fabre, Dictionnaire de réseaux culturels toulousains en Europe entre 1480 et 1780 (francia nyelven). Bibliotheca Tholosana
- ↑ Couleur: Alain Calmettes (2017. október). „Pierre-Jean Fabre, alchimiste et médecin du Roi” (francia nyelven). Couleur Lauragais (n°196). (Hozzáférés: 2020. február 11.)
- ↑ Attard: Christian Attard: Pierre-Jean Fabre - Alchimiste et médecin de Castelnaudary (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 11.)
- Frank Greiner. Introduction à L'Alchimiste chrétien (francia nyelven). Milánó: ARCHÈ, VII-CXVII.. o. (2001). ISBN 9788872522035
- Henry Ricalens (2003). „Pierre-Jean Fabre, médecin et alchimiste de Castelnaudary (1588-1658)” (francia nyelven). Bulletin de la société d'études scientifiques de l'Aude vol. CIII, 113-120. o.
- Bernard Joly. Pierre-Jean Fabre, The dictionary of seventeenth-century french philosophers (angol nyelven). Thoemmes Press (2004)
- Bernard Joly. La rationalité de l'alchimie au XVIIe siècle (francia nyelven). Párizs: Librairie Philosophique J. Vrin (1992). ISBN 2-7116-1055-1