Rangaku
A rangaku (
Története
[szerkesztés]Az utolsó portugálok (nanbandzsin) kiűzése, és a japán keresztények üldözése után csak a Holland Kelet-indiai Társaság kereskedői, alkalmazottai és orvosai kaptak 1640-től kikötési és tartózkodási engedélyt a Nagaszaki melletti Dedzsima mesterséges szigeten. A kereskedelmi lerakat (factorij) vezetőjének (opperhoofd) évente (1790 után négy évente) kellett tiszteleti látogatást (Edo-sanpu) tennie a sógun udvarában. A vörösfejűeken (kómódzsin) keresztül ismerték meg a nyugati világban zajló ipari és tudományos forradalom vívmányait.
A lipcsei Caspar Schamberger sebészorvos 1650-ben érkezett Edóba, és befolyásos, magas rangú személyekre gyakorolt nagy hatást gyógyító módszereivel, terápiájával.
A kereskedelmi lerakaton keresztül orvosi műszerek, desztilláló berendezések, nagyítók, mikroszkópok, távcsövek, viharbarométerek, órák, olajfestmények, valamint hasznos és fura tárgyak kerültek be Japánba, amelyek felkeltették az érdeklődést a nyugati világ iránt. A dedzsimai lerakat japán tolmácsai, fordítói új ismeretekre, szaktudásra tettek szert, hiszen fordítást, ismertetőt, beszámolót kellett írniuk a behozott tárgyakról. A tolmácsolás gyakran családi foglalkozássá vált. Tudásra szomjas japánok költöztek Nagaszakiba, hogy az országosan ismert holland tolmácsoknál (
1798–99-ben jelent meg az első, 64035 szót tartalmazó, 13 kötetes holland–japán szótár (Haruma-vage) (
Philipp Franz von Siebold bajor orvos, botanikus, és etnológus 1823-ban érkezett Japánba. 1824-ben kezdett tanítani Nagaszaki közelében a Narutaki-dzsuku orvosi iskolában, miközben betegeket is gyógyított, ellátott. A diákok ellenszolgáltatásként segédkeztek egy jelentős természetrajzi gyűjtemény összeállításában.[2]
A holland tanulmányok fontosabb tudományterületei
[szerkesztés]Orvostudomány
[szerkesztés]Hosszú ideig csak a sebészeti eljárásokra irányult a figyelem (sebek, daganatok, törések, ficamok ellátása). A nyugati anatómiával foglalkozó japán fordítások már a 17. században megjelentek, de nem játszottak szerepet az orvosi gyakorlatban. Később nem csak az orvosok, de a hagyományos gyógyászattal foglalkozók is átvettek bizonyos nyugati gyógymódokat.
A tetemek anatómiai boncolását mégsem egy rangaku-tudós, hanem Jamavaki Tójó , a kínai–japán orvosi hagyományok képviselője vezette be, mert eltéréseket észlelt a klasszikus szövegekben, és a kilenc-szerv elméletet akarta ellenőrizni. A boncolást 1759-ben végezték hatósági engedéllyel egy kivégzett bűnöző tetemén. Az eredményt Anatómia (
Szintén 1774-ben adták ki Johann Adam Kulmus német anatómus Tabulae Anatomicae (1732) holland kiadásának az Ontleedkundige Tafelennek (1734) a japán fordítását Az anatómia új tudományos leírása (
1838-ban Ogata Kóan alapított rangaku-iskolát Oszakában. Az ő nevéhez fűződik az első patológiával foglalkozó japán mű, Bjógakucúron (
Fizika
[szerkesztés]Az első rangaku-tudósok közül néhányan összegyűjtötték a 17. században megjelent fizikai elméleteket. A legjelentősebb tudós, Sizuki Tadao , egy Nagaszakiban tevékenykedő tolmács család tagja volt. Miután áttanulmányozta a holland nyelvtant, 1798-ban lefordította a brit John Keill Introductio ad Veram Physicam (1701) című munkáját, melyet Johan Lulofs holland fizikus és csillagász fordított angolból 1741-ben.[3] A mű Isaac Newton elméleteivel foglalkozott. Sizuki számos tudományos alapfogalmat hozott létre, melyek közül néhányat a mai napig használnak Japánban:
Hoasi Banri konfuciánus tudós szótárból tanulta meg a holland nyelvet. 1810-ben adta közre Útmutató a fizikai tudományokhoz (
Elektromos jelenségek
[szerkesztés]Elektromos kísérleteket is végeztek. A leideni palack feltalálása után Hiraga Gennai a hollandokon keresztül egy dörzselektromosságot fejlesztőhöz hasonló eszközt vásárolt 1770 körül. Üvegcsőbe helyezett, arannyal bevont dugó dörzsölésével statikus elektromosság keletkezett. A japán tudósok a leideni palackhoz hasonló eszközt készítettek, és azt tovább fejlesztették az erekiteru-nak nevezett készülékké. Ezek a korai generátorok elsősorban szórakoztatásra szolgáltak, és érdekes furcsaságokat kínáló üzletekben árulták.
1811-ben jelentette meg Hasimoto Munejosi az Értekezés a hollandok által feltalált erekiteru (
Kémia
[szerkesztés]Udagava Jóan 1837 és 1847 tette közzé a Bevezetés a kémiába című munkáját.[4] A mű eredetileg Willam Henry[5] brit vegyész 1799-ben megjelent Elements of Experimental Chemistry művének német nyelvű bővített, majd hollandra fordított, szintén bővített kiadásának a fordítása. Udagava olyan tudományos alapfogalmakat hozott létre, melyeket még ma is használnak Japánban: oxigén, nitrogén, szén, kémiai elem, analízis, oxidáció, redukció, telített kötés, vegyület.
Optika
[szerkesztés]Az első távcsövet John Saris angol kapitány ajándékozta Tokugava Iejaszu sógunnak 1614-ben, amikor kereskedelmi kapcsolatokat igyekezett létrehozni Anglia és Japán között. A holland Hans Lipperhey távcsöve alig 6 évvel elkészítése után már Japánba került a holland kereskedőkön keresztül. A 18. század elején Nagaszaki ügyes kezű kézművesei az importált távcsöveket át tudták alakítani a helyi igényeknek megfelelően. Kunitomo Ikkanszai[6] fegyverkovács és feltaláló 1831-ben több hónapot töltött Edóban, ahol tanulmányozta a Hollandiából származó tárgyakat. Nagahamában, a Siga prefektúrában készítette el a Gregory-rendszerű tükrös távcső pontos mását. Ennek a távcsőnek az ábráját James Gregory skót matematikus és csillagász tette közzé 1663-ban az Optica Promota című munkájában.[7] Kunitomo tükrös teleszkópja hatvanszorosára nagyított, ezért jól megfigyelhette a napfoltokat és a Hold felszínét is. Négy általa készített távcső maradt fent.[8]
Technika
[szerkesztés]Automaták és órák
[szerkesztés]A karakuri babák rugókkal, fogaskerekekkel, kurblival működtek, és a szórakozást szolgálták.
A réz- vagy fémtokba ágyazott laterna órák már a 16. században megjelentek Japánban a jezsuita misszionáriusokon, majd a 17. század folyamán a holland kereskedőkön keresztül. Hamarosan a helyi kézművesek elkészítették az első japán órákat (vadokei). 1850-ben Tanaka Hiszasige[9] mérnök nevéhez fűződik a tízezer év-óra (mannen-tokei).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Doeff-Halma Dictionary (angol nyelven). japanese-wiki-corpus.org. (Hozzáférés: 2022. június 9.)
- ↑ Philipp Franz von Siebold: Flora Japonica (német nyelven). museum.de. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
- ↑ Stefanie Stockhorst: Cultural Transfer through Translation (angol nyelven). Rodopi B.V. Amsterdam. (Hozzáférés: 2022. június 13.)
- ↑ Udagava Jóan (angol nyelven). prabook.com. (Hozzáférés: 2022. július 27.)
- ↑ William Henry (angol nyelven). theodora.com. (Hozzáférés: 2022. július 27.)
- ↑ Kunitomo Ikkanszai (angol nyelven). kunitomo-teppo.jp. (Hozzáférés: 2022. augusztus 13.)
- ↑ Antoni Malet: James Gregory (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
- ↑ Kunitomo Ikkanszai (angol nyelven). prabook.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 13.)
- ↑ Hisashige Tanaka (angol nyelven). The Seiko Museum Ginza. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
Források
[szerkesztés]- Dutch-Japanese relations (angol nyelven). netherlandsandyou.nl. (Hozzáférés: 2022. december 15.)
- Takeshi Mizutani, Setsuko Nakamura: Dutch influence on the reception and development of western-style expression in early modern Japan (angol nyelven). ifla.org, 1998. (Hozzáférés: 2022. december 15.)
- Noboru Yamashita: A short introduction to the History of Dutch Studies in Japan (angol nyelven). Nagasaki University, 2015. [2018. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 15.)
- Dr. Christian Steineck: Rangaku, Wissenschaft und Technik (német nyelven). yoshtec.com. (Hozzáférés: 2022. december 15.)
- Yayori Takano: Foreign influence and the transformation of early modern Japan (angol nyelven) (pdf). history.emory.edu, 2011. [2017. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 15.)
- Wolfgang Michel (Michel-Zaitsu: History of medicine in Japan: Publications in western languages (angol nyelven). wolfgangmichel.web. (Hozzáférés: 2022. december 15.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rangaku című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.