Tavasi Lajos

Tavasi Lajos
Született	1814. augusztus 2. Igló
Elhunyt	1877. január 28. (62 évesen) Igló
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, pedagógiai szakíró, honvédtiszt
Sablon • Wikidata • Segítség

Tavasi Lajos, Tavassy Lajos, 1846-ig Teichengräber (Igló, 1814. augusztus 2. – Igló, 1877. január 28.) pedagógus, pedagógiai szakíró, a modern magyar pedagógia egyik úttörője, honvédtiszt.

Származása, tanulmányai

Evangélikus vallású, cipszer eredetű polgári családban született. Teichengräber Márton mészáros és Scholtz Anna Mária fia. Alsóbb iskoláit Iglón, Losoncon és Sárospatakon végezte. 1831-től 1836-ig Lőcsén teológiát és bölcseletet tanult, közben elsajátította az angol, francia, és olasz nyelvet. Korán árvaságra jutott, ezért tanulmányi ideje alatt, mint tanulótársainak magántanítója tartotta fenn magát. 1836-tól 1839-ig nevelő volt Acsán, báró Prónay Albert házánál, majd a jenai, hallei, göttingeni és berlini egyetemeken folytatta tanulmányait. A jenai egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Hazatérése után 1842-ben egy évig nevelő volt Pesten, Szirmay Ádám hétszemélynök családjánál, eközben az országot járva igyekezett megismerni a különböző vidékek társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyait. Pedagógusi pályáját 1843-ban a pesti evangélikus gimnázium tanáraként kezdte.

Katonatiszti pályafutása

1849 január 5-én, a császári haderő bevonulásakor a magyar csapatokkal együtt elhagyta a fővárost. Január 21-étől hadnagyi rangban Balmazújvárosban, Debrecenben, majd Mezőhegyesen a pesti egyetemi légió segédtisztje volt. Áprilistól kinevezték a Csanád vármegyei önkéntes nemzetőr zászlóalj 6. századának parancsnokává. Alakulatát a bánsági hadszíntéren vetették be. 1849. június 26-án századossá léptették elő és a pesti egyetemi légióból alakított 90. honvédzászlóalj 5. századának parancsnokává nevezték ki. A dévai fegyverletételnél került fogságba. Büntetésül besorozták a császári hadsereg 37. (Paszkevics) gyalogezredébe. Közlegényként Itáliában szolgált. Fél év elteltével Grawert tábornok fiának nevelője lett és felváltva Velencében, Milánóban és Bolognában lakott. 1851-ben elbocsátották a hadseregtől és kényszerlakhelyéül Iglót jelölték ki. 1852-től báró Bánffy Miklós házánál, majd Iglóra visszatérve a Nadler családnál volt nevelő. Pedagógusi pályáját 1855-ben, az Iglói evangélikus gimnázium tanáraként folytatta.

Pedagógusi pályája

Jelentős érdemeket szerzett a korszerű pedagógiai nézetek, elsősorban Johann Heinrich Pestalozzi nevelési nézeteinek magyarországi elterjesztésében. 1845-ben a pesti evangélikus gimnázium igazgatója lett. Itt a korban újnak számító oktatási módszereket vezetett be. Fontosnak tartotta a tanulók testmozgását, az önképzőköri munkát, gondoskodott jól felszerelt könyvtárról. A tanárok tudományos munkásságának fórumaként Tanodai hirdetmény címmel kiadványt szerkesztett. 1846-ban ő indította el, és 1848-ig ő szerkesztette az első magyar nyelvű pedagógiai szakfolyóiratot, Nevelési Emléklapok címmel. 1846-ban ő szervezte meg Magyarországon az első protestáns tanári gyűlést, majd 1848-ban az első egyetemes tanítógyűlést. 1855-től haláláig az iglói evangélikus gimnázium tanára, illetve 1867–68-ban igazgatója volt. 1865-ben jelentős érdemeket szerzett az algimnázium nyolc osztályos főgimnáziummá alakításában, melyet a Trangous testvérek – Trangous József evangélikus egyházkerületi felügyelő és Trangous Lajos nyugalmazott kapitány – hagyatékának felhasználásával valósítottak meg.

Művei (válogatás)

• Két beszéd, mellyet a pesti esperes. evang. gymnasium szónokköltészeti osztályú tanítói és az összes tanodák igazgatói hivatalába igtatáskor... szept. 4. 1845. mondott (Pest, 1845);
• A gyermekek tanodáztatásáról és a köz- és nyilvános tanodai vizsgálatok tartásáról két tanszéki beszéd (Pest, 1847);
• Naplója és jegyzőkönyve a Pesten 1846. aug. 10., 11. és 12. napján tartott első prot. tanári köztanácskozmánynak (Pest, 1847);
• Emlékbeszéd Schedius Lajos felett (Nevelési Emléklapok, 1848);
• Tanoda és egyház. Tanítónak levelei egy paphoz (Pest, 1848);
• A nevelési irodalom és a hazai tanítók köztanácskozmányáról (Pest, 1848);
• Az első egyetemes és közös magyar tanítói gyűlésnek dolgozatai (Pest, 1848);
• Winke über Reform und Erweiterung der protest. evang. Schule zu Igló in Zipsen. Mit besonderer Rücksicht auf den k. k. Ministerial-Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich (Pest, 1853);
• Nevelői emlékül növendékeimnek (költemények, Pest, 1854);
• Balaton-füredi emlék. Társasági sorsjáték Balaton-Füreden 1854-ben. Versbe foglalva (költemények, Pest, 1854)
• Erster Jahresbericht des Zipser evang. Schullehrer-Vereines mit einem Anhange (Pest, 1866);
• Die Iglóer Repräsentantenwahl. Ein offenes Wort an seine Mitbürger (Kassa–Igló, 1873)
• Egy hang a XVI. szepesi városból a törvényhatóságok tervezett kikerekitése tárgyában (Igló, 1874)

Emlékezete

Családja nem volt, vagyonát jótékony célokra hagyta. 1955-ben Oroszné Murvai Margit szerkesztésében Tavasi Lajos válogatott pedagógiai munkái címmel kiadták műveinek válogatását.

Források

• Mikonya György: A szabadságharc eszméinek negjelenése Tavasi Lajos munkásságában
• Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. 646. o. ISBN 963-547-414-8  
• Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2057. o. ISBN 963-05-6807-1  
• Tavasi Lajos életrajza az Online Pedagógiai Lexikonban
• Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-326-367-0, 599. oldal
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  

További információk

• A Nevelési Emléklapok digitalizált kötetei a REAL-J-ben