Tevel
Tevel | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Bonyhádi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Fazekas Attila (független)[1] | ||
Irányítószám | 7181 | ||
Körzethívószám | 74 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1234 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 53,38 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 25,27 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 24′ 41″, k. h. 18° 27′ 20″46.411450°N 18.455531°EKoordináták: é. sz. 46° 24′ 41″, k. h. 18° 27′ 20″46.411450°N 18.455531°E | |||
Tevel weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tevel témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tevel (németül: Tewel[3]) község Tolna vármegyében, a Bonyhádi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]A Völgység tájegységben fekszik, a 65-ös főút közvetlen közelében, a főút érinti is a település északi határszélét. Központja a 6-os főút bonyhádi szakaszától a 65-ös főútig húzódó 6535-ös út mellett helyezkedik el, de megközelíthető Kisvejke-Závod felől a 6537-es úton is.
A szomszédos települések: Kisdorog, Závod, Nagyvejke, Bonyhádvarasd és Mucsi.
Története
[szerkesztés]Ókor
[szerkesztés]Tevel és környékének első fontosabb régészeti leletei az újkőkorszakból származnak: ezek egy ismeretlen földművelő nép sírjai illetve edénytöredékei. Tolna vármegye ezen időszakáról úttörő kutatásokat Wosinsky Mór szekszárdi apát végzett a 19. században. A bronzkorban lovas kelta törzsek költöztek a falu mai vidékére. Az egykori harcos törzsek jelenlétét földvárak, sáncok nyomai is jelzik. A római időkre néhány sír, pénzérmék és egyéb használati tárgyak emlékeztetnek, a rómaiakat követő időkről pedig ennyi sem: a falu környéke a népvándorlás korától valószínűleg lakatlan volt.
Középkor
[szerkesztés]A község területe a honfoglalást követően vált újra lakottá: ezt igazolja, hogy neve Árpád vezér Tarhos fiától való Tevel nevű unokájától származik. Az elnevezés azt is mutatja, hogy a falu egy fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozhatott. Ennek és fekvésének köszönhetően az Árpád-korban környékének vezető faluja lehetett: vagyis olyan falu, ahol Szent István király rendelete értelmében 10 falu templomot épített.
A falu nevének első ismert írásos megjelenése egy 1193-ban kelt oklevélen található, amelyben III. Béla magyar király megerősíti a kereszteseket az édesanyja által nekik tett adományozásaiban. A dokumentum megemlíti a szomszédos Kovácsit is. A falu virágozó település lehetett a középkorban, fejlődését valószínűleg nem törte meg a tatárjárás, ám a török hódoltság alatt lassan elnéptelenedett: 1580-ban még 15 család lakta, a török kiűzésekor pedig lakatlan volt.
Német telepesek érkezése
[szerkesztés]A község területe a török kiűzése (az 1690-es évek) után vált lakottá fokozatosan újból: a falut 1701-ben I. Lipót magyar király Monaszterly János szerb vajdának adományozta. Ebben az időben a falut főleg pásztorkodással foglalkozó rácok lakták, akiknek nem volt állandó lakhelyük és nagy részük a Rákóczi-szabadságharc alatt elvándorolt. A Szatmári béke után a falu Jobaházi Dőry László kezére került, aki a Német-római Birodalom délnyugati részéből (nagyjából a mai Baden-Württemberg tartomány területéről) próbált telepeseket csalogatni az üres faluba: több-kevesebb sikerrel, ugyanis az első hullám (1712) csalódottan visszatért Németországba, a második pedig nagyrészt más földesúr szárnyai alá költözött kedvezőbb feltételek miatt.
A békés 19. század
[szerkesztés]A falut végül sikerült betelepíteni délnyugat-németországi telepesekkel és a 18. század második felére sokat gyarapodott: a Mária Terézia-féle úrbéri rendelet idején (1767-ben) már 1280 lakosa volt, amely a század végére 2242 főre duzzadt (a szomszédos Kovácsival együtt). Ezzel a lélekszámmal Tevel a Völgység második legnépesebb településévé vált (ma a negyedik). A gyarapodás további jele, hogy a 18. század végén, 1797-ben épült meg a falu mai római katolikus temploma is. A lakosság szinte teljes mértékben német volt, de lakott a faluban néhány zsidó család is, akiknek temetőjük, sőt zsinagógájuk is volt a faluban.
A 19. század elejére a falu már szűkebb környékének ipari és kereskedelmi központja volt: sörfőzdével és több malommal is rendelkezett. A község fejlődésének csúcspontja az 1841-es év volt, amikor mezővárossá nyilvánították és ezzel évente 3 vásárt tarthatott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot a gazdaság hanyatlása követte: ennek oka a kiegyezés előtt az egész országra jellemző pangás volt; a kiegyezést követően pedig az, hogy a községet elkerülték a fontosabb utak és a vasút. A falu jelentőségének csökkenéséhez jelképesen hozzájárult az 1871-es közigazgatási törvény is, amely eltörölte a mezővárosi rangot, így Tevel innentől kezdve nagyközség lett. Az első világháború nélkülözéseket és 75 halottat követelt a falutól, és a 20. század is sok megpróbáltatással járt.
A két világháború között
[szerkesztés]A két világháború között (főleg a Trianon okozta sokk miatt) felerősödtek a magyarosítási törekvések, ami leginkább a nemzetiségi oktatás lehetőségeinek szűkítésében és az erőltetett névmagyarosításokban mutatkozott meg. Az asszimilációs törekvések öntudatosabbá tették a hazai német szervezeteket, ám a Harmadik Birodalom megalakulása a hazai németségben is éreztette hatását. Berlin bátorítására 1938 novemberében megalakult a ’’Magyarországi Németek Népi Szövetsége’’ (németül: ’’Volksbund der Deutschen in Ungarn’’). A szervezet jobban meg tudta szólítani a hazai németséget, mint más hazai német szervezetek és hamarosan egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a Harmadik Birodalommal, cserébe a berlini kormányzat egyre több jogot járt ki számukra a magyar kormánynál.
A második világháború
[szerkesztés]Ahogy Magyarország egyre jobban belesodródott a második világháborúba, úgy vált egyre nehezebbé az élet Tevel lakosságának is. A megpróbáltatásokat kezdetben a jegyrendszer és a megszorítások jelentették, majd a sorozások miatt a családfenntartók hiánya. Egyre erősödött a birodalmi propaganda, amelynek egyik eredményeként 1942-től lehetővé vált a Volksbund számára, hogy katonákat toborozzanak a Wehrmacht-ba a hazai németségből. Magyarország német megszállását követően (1944. március) a toborzásokból kényszersorozások lettek és a falu néhány zsidó családját is deportálták. A Vörös Hadsereg közeledtét menekülők hosszú sora jelezte, de 1944. november végi megjelenésük – a rémhírekkel ellentétben – nem járt atrocitásokkal (a falu kastélyát azért felgyújtották), viszont korántsem jelentette a lakosság megpróbáltatásainak végét.
Kitelepítések, betelepítések
[szerkesztés]1944. december végén már indult is az első transzport szovjetunióbeli kényszermunkára, amit 1948 nyarán követett a második. A „málenkij robot” összesen 220 embert érintett, közülük 38-an meghaltak. A háború végét követően kezdtek hazaszállingózni a volt katonák, azonban a 230 besorozott férfi közül 158 soha nem tért haza, a 13 fő deportált zsidó lakosból pedig senki sem.
1945 tavaszán megkezdődött a német lakosság kitelepítése: először a volt volksbundistáknak, majd három év múlva az 1941-es népszámláláskor magukat németnek valló lakosoknak kellett elhagyni a falut. Ez az akkor mintegy 2500 fős lakosság kb. 4/5 részét jelentette: gyakorlatilag a teljes lakosság német volt (95%), ám a két világháború közötti erőltetett magyarosítások miatt kb. 1/5 rész ilyen-olyan okokból magyarnak vallotta magát. A kitelepített németek házaiban a Bácskából menekült bukovinai székelyeket és csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről kitelepített magyarokat helyezték el.
Ezzel az addig szinte teljesen sváb falu lakosságának összetétele a következő lett: ~70% székely, ~20% német, ~10% felvidéki magyar.
Az országban egyedülálló módon 1946-ban alakult meg 236 növendékkel a székely gimnázium Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet néven, amit az Erdélyből elmenekült, majd itt letelepedő író és tanító, Földi István hozott létre, aki egyben az intézmény igazgatója is lett.[4] Az iskola azonban nem volt hosszú életű, mivel a kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben megszüntették.[5]
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Kitanits Lajos (független)[6]
- 1994–1998: Kitanits Lajos (független)[7]
- 1998–2002: Kitanits Lajos Mátyás (független)[8]
- 2002–2006: Héri Lászlóné (független)[9]
- 2006–2010: Héri Lászlóné (független)[10]
- 2010–2014: Héri Lászlóné (független)[11]
- 2014–2019: Héri Lászlóné (független)[12]
- 2019–2024: Fazekas Attila (független)[13]
- 2024– : Fazekas Attila (független)[1]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 1419 | 1382 | 1351 | 1263 | 1253 | 1248 | 1234 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,8%-a magyarnak, 10,6% németnek, 3,2%-a cigánynak mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,8%, református 1,9%, evangélikus 1,4%, felekezeten kívüli 5,7% (24,6% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 86,9%-a vallotta magát magyarnak, 7,3% németnek, 3,4% cigánynak, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,2% szlovénnek, 0,1% szlováknak, 2,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,5% volt római katolikus, 1,8% református, 1,7% evangélikus, 1% egyéb keresztény, 1,8% egyéb katolikus, 7,1% felekezeten kívüli (37% nem válaszolt).[15]
Nevezetességek, látnivalók
[szerkesztés]Római katolikus templom
[szerkesztés]A falu ma is látható barokk stílusban épült katolikus templomát 1794-ben kezdték építeni és 1797-ben fejezték be. A templom építését Dőry Ádám – a falu akkori birtokosa – is támogatta. 1831-ben leégett a templom teteje és tornya, amit később cseréppel illetve rézzel és bádoggal pótoltak. 1880-ban földrengés rongálta meg az épületet. 1916 szeptemberében harangjait hadi célokra elrekvirálták.
Lourdes-i kápolna
[szerkesztés]Az 1930-as évek végén épült a lourdes-i kápolna, a templom felé vezető hosszú lépcsősor alján található.
Szentháromság-oszlop
[szerkesztés]A templom bejáratával szemközt található a Szentháromság-oszlop.
Közélet
[szerkesztés]Teveli Német Kisebbségi Önkormányzat
[szerkesztés]Tevelen a Német Kisebbségi Önkormányzat 1994-ben alakult. Célja a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása.
Német Nemzetiségi Hagyományőrző Kórus
[szerkesztés]A Kórus célja a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása. Ennek kapcsán rendszeresen fellépnek különböző fesztiválokon, népdaléneklési versenyeken itthon és külföldön.
Székely Kör
[szerkesztés]A Székely Kör 1989-ben alakult, célja a székely hagyományok őrzése. Minden országos székelytalálkozón szerepeltek és rendszeresen részt vesznek népdaléneklési versenyeken itthon és külföldön.
Teveli Fiatalok Egyesülete
[szerkesztés]A Teveli Fiatalok Egyesülete 1999 októberében jött létre azzal a céllal, hogy a település kultúráját megőrizze, hagyományait a fiatalság számára is vonzó formában továbbörökítse.
Idősek Klubja
[szerkesztés]Az Idősek Klubja 2000-ben alakult és különféle programokat szervez a nyugdíjasok számára, mint például kirándulások, színházlátogatások, bálok.
Tevel Medosz SE
[szerkesztés]Az 1949-ben alakult Tevel Medosz SE a Tolna vármegyei I. osztályban szerepel. Jelenlegi edző: Boros Attila. Jelenlegi elnök: Ferenc Sándor. Jelenlegi csapatkapitány: Simon József.
Források
[szerkesztés]- Szauer János: Fejezetek Tevel történetéből; Tevel, 2003
- Tevel, Heimatgemeinschaft der Teveler e. v.; Eppingen, Németország
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára; Talma Kiadó, Pécs, 2003
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 28.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ 'Magyarország németlakta települései magyarul és németül (Hozzáférés 2013 május 26). [2014. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 26.)
- ↑ Földi István: Székelynek születtem. 2014. ISBN 9789730160529 Hozzáférés: 2019. június 24.
- ↑ MNLadmin10620: A Teveli Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet ingatlanvagyonáról (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Levéltár, 2020. február 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 27.)
- ↑ T települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
- ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
- ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 13.)
- ↑ Tevel Helységnévtár
- ↑ Tevel Helységnévtár
További információk
[szerkesztés]- Tevel az utazom.com honlapján
- A Völgység
- Tevel német történetéből
- A magyarországi németek kitelepítéséről Archiválva 2006. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A magyarországi németek a 20. században I. Archiválva 2006. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A magyarországi németek a 20. században II. Archiválva 2006. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás Archiválva 2007. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Jéki László: Teveli bevándoroltak: 300 éve - Hetedhéthatár
- Jéki László: A teveli Eppelek - Hetedhéthatár