Vágudva
Vágudva (Udiča) | |
Vágudva látképe | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Trencséni |
Járás | Vágbesztercei |
Rang | község |
Első írásos említés | 1321 |
Polgármester | Peter Chochlík |
Irányítószám | 018 01 |
Körzethívószám | 042 |
Forgalmi rendszám | PB |
Népesség | |
Teljes népesség | 2247 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 98 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 306 m |
Terület | 22,15 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 10′, k. h. 18° 24′49.166667°N 18.400000°EKoordináták: é. sz. 49° 10′, k. h. 18° 24′49.166667°N 18.400000°E | |
Vágudva weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágudva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Vágudva (szlovákul Udiča) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban. Nagyudva és Vágköre egyesítése.
Fekvése
[szerkesztés]Vágbesztercétőltól 7 km-re északnyugatra fekszik, Kölesfalva és Sárosfalu tartozik hozzá.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területe ősidők óta lakott. Az újkőkor, a lausitzi és puhói kultúrához kötődő, főként cserépmaradványok, a rézkorból a bosáci kultúra kőeszközei,[2] a római és szláv időszakból településmaradványok kerültek itt elő.
A mai falu első írásos említése 1321-ből Károly Róbert okleveléből származik, aki Kis- és Nagyudvát más birtokokkal együtt Kilián fia Andrásnak adta. Az oklevélben a falu "Duae willae Wdicha" néve szerepel. Azelőtt királyi birtok volt. A két Udvát és plébániáját megemlíti az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is. 1405-ben "Udicz" alakban említik. 1456-ban beiktatták Jablonowe-i Buthor Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt a Trencsén megyei Vdicza birtokukba.[3] 1479-ben "Udicza", 1503-ban "Nagh Udycza" alakban említik az írott források. 1471-ben a vágbesztercei váruradalom része, így a Podmaniczky család volt az ura. 1598-ban szintén Vágbeszterce várának tartozéka 30 házzal, melyek közül 13 jobbágyé és 17 zselléré volt. Ez mintegy 200 lakost jelentett. Ekkor Kisudva nemesi község 17 házzal, mintegy 100 lakossal.
A 17. század elején az egyházi feljegyzések szerint evangélikus gyülekezet volt, de a 18. század második felében lakói már újra katolikusok voltak. 1688-ban 1280 evangélikus mellett csak 304 katolikus, 1697-ben 1523 evangélikus mellett csak 100 katolikus volt. A Rákóczi-szabadságharcot követően az ellenreformáció hatására az arány megfordult, 1766-ban 1291 katolikus mellett az evangélikusok száma már csak 204 volt. 1720-ban 24 adóegysége volt. 1783-ban a régi templom helyett újat építettek, az építéshez a császár maga is 3000 forinttal járult hozzá. 1784-ben 83 házában 94 család élt 513 lakossal. 1828-ban 89 háza és 587 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, tutajozással, háziiparral, kosárfonással, fafaragással, fazsindelykészítéssel foglalkoztak.
Vágkörét 1408-ban említik először, Lednic várának uradalmához tartozott. Később a helyi nemes Okruczky család birtoka volt. 1598-ban 5 ház állt a településen. 1784-ben 22 házában 22 családban 113 lakos élt. 1828-ban 11 háza és 96 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoztak, de sokan kertészkedtek és végeztek idénymunkákat a délebbi vidékeken. Területét 1960-ban a Vág-víztarozó vizével árasztották el és megszűnt.
A trianoni békeszerződésig mind a négy település Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben Nagyudvának 661, Vágkörének 107, Kölesfalvának 443, Sárosfalunak 169, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 2189 lakosából 2164 szlovák volt.
2011-ben 2178 lakosából 2103 szlovák volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Nagyudva római katolikus temploma 1780 és 1783 között épült késő barokk stílusban a korábbi 14. századi templom bővítésével és átépítésével. 1831-ben és a 20. században megújították.
- Nagyudva plébániája 1828-ban épült klasszicista stílusban.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Schreiber, P. 2012: Praveké štiepané kamenné industrie z Marikovskej doliny. Zborník Vlastivedného múzea v Považskej Bystrici 2, 29-37.
- ↑ DLDF 107363.