Vízioposszum
Vízioposszum | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Chironectes minimus (Illiger, 1811) | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Vízioposszum témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vízioposszum témájú médiaállományokat és Vízioposszum témájú kategóriát. |
A vízioposszum vagy yapok (Chironectes minimus) az oposszumalakúak (Didelphimorphia) rendjéhez, ezen belül az oposszumfélék (Didelphidae) családjához tartozó Chironectes nem egyetlen faja.
A fajt először Johann Karl Wilhelm Illiger írta le 1811-ben.
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Mexikótól, Dél-Amerika déli részéig honos. Természetes élőhelyei a trópusi és mérsékelt övi erdők, édesvizek közelében.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 26-40 centiméter, farka 31-43 centiméter. Teste karcsú, szőrzete vízlepergető, farka csupasz. Hátsó lábai úszóhártyásak.
Életmódja
[szerkesztés]Az egyetlen vízi életmódhoz alkalmazkodott erszényes. Éjszakai állat, a víz alá merülve halakra, békákra, rákokra, kagylókra és vízi rovarokra vadászik, melyeket ragadós, karom nélküli mellső mancsával kap el. Nappal levelekkel bélelt fészkekben pihen a vízparton. A zsákmányát szintén a vízparton fogyasztja el.[1]
Szaporodása
[szerkesztés]A vemhesség ideje 2 hét, ezt követően átlagosan 2-5 kölyöknek ad életet. A nőstények és a hímeknek is van erszénye, melynek hátrafelé néző nyílása a víz alatt egy izomgyűrűvel szorosan lezárható.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 26.)
- Juliet Clutton-Brock: Határozó kézikönyvek- Emlősök
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.
- Oposszumalakúak
- Emlősfajok
- Mexikó emlősei
- Belize emlősei
- Costa Rica emlősei
- Guatemala emlősei
- Honduras emlősei
- Nicaragua emlősei
- Panama emlősei
- Salvador emlősei
- Argentína emlősei
- Bolívia emlősei
- Brazília emlősei
- Kolumbia emlősei
- Ecuador emlősei
- Francia Guyana emlősei
- Guyana emlősei
- Paraguay emlősei
- Peru emlősei
- Suriname emlősei
- Venezuela emlősei
- Trinidad és Tobago emlősei