(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Wellington Arch – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Wellington Arch

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wellington Arch
Wellington Arch
Közigazgatási adatok
OrszágEgyesült Királyság
TelepülésLondon
Építési adatok
SzobrászDecimus Burton
Cotes Wyatt
Adrian Jones
Készítés ideje1828
Felhasznált anyagok
bronz
Elhelyezkedése
Wellington Arch (London)
Wellington Arch
Wellington Arch
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 09″, ny. h. 0° 09′ 03″51.502500°N 0.150833°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 09″, ny. h. 0° 09′ 03″51.502500°N 0.150833°W
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Wellington Arch témájú médiaállományokat.

A Wellington Arch (Wellington-diadalív) egy diadalív London belvárosában, amelyet Arthur Wellesley, Wellington hercege, a napóleoni háborúk kimagasló brit hadvezére, a waterlooi csata győztes parancsnoka tiszteletére emeltek.

Királyi kapu

[szerkesztés]

A Wellington Arch a Hyde Park Corneren áll, ahol a Kensington út és a Piccadilly találkozik. Két királyi park fekszik mögötte, a Green Park délkeletre, a Hyde Park északnyugatra, amelyek időlegesen útját állták London nyugati terjeszkedésének a 18. század végén, a 19. század elején. A terület így, ugyan nem hivatalosan, de a metropolisz új kapujává vált. A 18. század végén, majd a napóleoni háborúkat követő években több építész is előállt azzal az ötlettel, hogy egy nagy kaput kellene építeni a Hyde Park sarkára. Sir John Soane, a hivatalos építészek egyike több tervvel is előállt arról, hogy miként lehetne a területet összekötni a Westminsterrel.[1]

1824-ben az erdőfelügyelőség (Office of Wood and Forests) megbízta Decimus Burtont, hogy tervezzen kerítést és kaput a királyi parkok határára. A beadott terveket megvitatta egy informális kormányzati bizottság, amely úgy találta, hogy a Green Parkhoz tervezett kapu, megfelelő külső bejárata lehetne a Buckingham-palotának, ha méretében és karakterében jobban kifejezné a királyi család méltóságát. Burton előállt egy diadalívvel, amely az eredeti kapunál jóval gazdagabb díszítést kapott, a tetejére pedig egy aranyozott négylovas kocsi, egy quadriga került. 1826 májusában, a szobrok kivételével, elfogadták Burton költségbecslését. 1828-ra csaknem elkészült a diadalív, de a költségek átlépése és részben a palota átépítése miatti kifizetések miatt a kincstár nem akarta finanszírozni a szobrokat.[1]

Lovas szobor

[szerkesztés]
Az 1827-es terv
1850-es évek

Az 1830-as években bizottságok alakultak azzal a céllal, hogy nemzeti emlékmű épüljön a kor két nagy brit hadvezérének, Horatio Nelson admirálisnak és Wellington hercegének. A tengernagy ügyében gyorsan dűlőre jutott a testület, elhatározta a Trafalguar téren építendő Nelson-oszlop építését. A Wellington-bizottság több mint nyolcvan tagból állt, amelyet egy szűkebb belső csoport irányított. Ez utóbbi szövetség élén Ruthland 5. hercege állt. A csoport azt indítványozta, hogy a herceg kapjon egy hatalmas lovas szobrot, amelyet a Green Park-i diadalív tetején helyeznek majd el, amely átellenben van Wellington lakóhelyével, az Apsley House-zal. 1838 májusában a bizottság elfogadta a javaslatot, és megbízta Cotes Wyatt-ot, Ruthland támogatottját a szobor megformálásával.[1]

Mindkét döntés vihart kavart a bizottságban és a közvéleményben egyaránt, heves viták folytak a sajtóban és a parlamentben. A vita 1846-ban érte el tetőpontját, amikor a hatalmas lovas szobrot, feltehetően csak egy próbaidőszakra, a diadalív tetejére helyezték: a szobor csúnya volt és nem illett a kapura. A kormány úgy határozott, hogy a szobrot le kell emelni a diadalívről. Ekkor viszont Wellington jelezte, hogy szobrának eltávolítását a királyi kegy megvonásaként értékelné, és kénytelen lenne lemondani valamennyi pozíciójáról, közte a főparancsnokságról. A szobor a helyén maradt.[1]

Az 1870-es években jelentősen megnőtt a forgalom a Hyde Park Cornernél, és állandósultak a fennakadások. 1880-ban a liberális kormány elhatározta egy új út megépítését, amely szükségessé tette a diadalív áthelyezését, kissé délkeletre, arccal a Constitution-hegy felé. Az alkalmat kihasználták a szobor eltávolítására. A diadalív lebontása 1883 februárban kezdődött.[1]

Eredetileg azt tervezték, hogy a szobrot beolvasztják, majd öntenek belőle egy kisebbet, de ettől a hadsereg tiltakozása miatt elálltak. A lovas szobrot ismét felállították a Garrison-templom előtt. Wellington kapott egy új szobrot, amelyet Joseph Boehm készített, és nagyjából ott állították fel a diadalív eredetileg állt. 1885-re a diadalív elkészült mai helyén. A déli pillérben alakították ki a parkőr tartózkodási helyét, az északiban egy rendőrállomás kapott helyet. 1886-ban a rendőrséghez bevezették a telefonvonalat, és ezzel lett teljes a felújítás.[1]

A quadriga

[szerkesztés]
A quadriga

1891-ben Adrian Jones szobrász, a hadsereg veterán századosa, aki állatfigurákra szakosodott, bemutatta Diadal elnevezésű quadrigáját a Királyi Művészeti Akadémián. A walesi herceg azt javasolta, hogy készítsék el a szobrot, és helyezzék a diadalív tetejére. Egy bankár, Sir Herbert Stern – névtelen adományozóként – húszezer fontot adott a célra. Jones 1908-ra elkészült a méretarányos gipszformával, amelyet VII. Eduárd brit király is megtekintett a műtermében. A bronzszobrot 1912. januárban helyezték a Wellington-diadalív tetejére.[1]

A parkőr szállását 1937-ben bezárták, a rendőrállomás mint London legkisebb rendőrőrse az 1950-es évek végéig működött a Wellington Arch-ban. 1960-62-ben körforgalmat alakítottak ki a diadalív körül. Lebontották az Eduárd-kori kapukat mindkét oldalán, és az emlékművet elvágták a közlekedéstől. Déli oszlopában helyezték el a metró levegőztető rendszerét. 1999-ben a diadalív az angol örökségvédelmi szervezet, az English Heritage kezelésébe került. Nagyobb felújítást végeztek rajta, majd 2001-ben megnyitották a közönség előtt.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]