Zalai erdeifenyves
A zalai erdeifenyves (mészkedvelő erdeifenyves) a mészkedvelő fenyvesek növénytársulástani csoportjának (Erico–Pinion), tágabb értelemben a xeroterm fenyvesek (Erico–Pinetalia rendjének) egyik növénytársulása. Az edafikus hatásra kialakult, xeroterm erdőtársulás különlegessége, hogy sok benne a kontinentális erdőssztyeppekből áttelepült flóraelem.
Kialakulása
[szerkesztés]A társulás reliktum jellegű. A posztglaciális vegetációváltozás eredményeként a Kárpát-medencében tért hódítottak a lomberdők, de termőhelyének szélsőséges viszonyai miatt erről a néhány foltról a mészkedvelő erdeifenyvest nem tudták kiszorítani: körös-körül bükkösök, illetve gyertyános–kocsánytalan tölgyesek nőnek.
Elterjedése
[szerkesztés]Elterjedési területének két központja az Alpokban, illetve a Dinaridákban van. Magyarországon három, illetve négy szórványos és erősen zavart (jórészt másodlagos) folton nő a Zalai-dombság északi részén.
Öt ismert termőhelyét az alábbi falvak határában találjuk:
Termőhelye
[szerkesztés]A Zalai-dombság északi részének észak-déli irányú, szőlőkkel, félszáraz gyepekkel, kisebb telepített erdőfoltokkal körülvett gerincein nő pannon kori, meszes homokkőn kialakult, sekély termőrétegű, karbonátmaradványos barna erdőtalajon, illetve váztalajon. A karbonáttartalom miatt a talajok kémhatása lúgos. E talajok vízgazdálkodása rossz; könnyen kiszáradnak.
Egy-egy foltjának társulásként elfogadható minimális kiterjedése 500 m².
Szerkezete
[szerkesztés]- A koronaszint domináns faja az erdeifenyő (Pinus sylvestris). A koronaszint magassága 10–15 m, záródása hézagos, 50–70%-os.
- Cserjeszintje feltűnően gazdag, jól fejlett.
- Gyepszintjében a többi fenyves társulástól eltérően tavasszal, nyárutón és ősszel nyíló fajok is megfigyelhetőek. A gyepszint borítása közepes, 60–80%-os
- Mohaszintje jól fejlett, akár a többi erdeifenyves társulásé.
Jellemző fajok
[szerkesztés]- A koronaszint gyakorlatilag egyetlen faja az erdeifenyő (Pinus sylvestris). A kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt növekedése rossz; a csenevész törzsek girbegurbák, gyengén feltisztulók.
- Cserjeszintjében az erdeifenyő újulata mellett xerofil és bazofil cserjefajok nőnek:
- ostorménfa (Viburnum lantana) gyakori,
- csepleszmeggy (Cerasus (Prunus) fruticosa) egykor tömeges, mára igen megritkult,
- fürtös zanót (Cytisus nigricans),
- kutyabenge (Frangula alnus) — érdekesség.
A lombszintben a fehér fagyöngy erdeifenyőn fellépő alfaja (Viscum album ssp. austriacum) jelenik meg.
- Gyepszintjében a melegkedvelő tölgyesek (Quercetalia pubescentis-petraeae) és a cseres–tölgyesek (Quercion petraeae) fajai dominálnak:
- tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum),
- ágas homokliliom (Anthericum ramosum),
- piros gólyaorr (Geranium sanguineum),
- sudár rozsnok (merev rozsnok, Bromus erectus),
- fenyérfű (Bothriochloa ischaemum).
Karakterfajok:
- sárga len (Linum flavum),
- szürkés ördögszem (Scabiosa canescens var. virens),
- mezei varfű (Knautia arvensis ssp. rosea),
- fűzlevelű ökörszem (Buphthalmum salicifolium).
Jellemző még:
- leánykökörcsin (Pulsatilla grandis),
- árlevelű len (Linum tenuifolium),
- tarka nőszirom (Iris variegata),
- nagy szegfű (Dianthus giganteiformis),
- csillagőszirózsa (Aster amellus),
- tarka kosbor (Orchis tridentata),
- vitéz kosbor (Orchis militaris).
- Az egyébként erősen melegkedvelő társulásnak csupán a mohaszintje fenyves jellegű, olyan fajokkal, mint:
- pirosszárú moha (Pleurozium schreberi),
- zöldszárú moha (Pseudoscleropodium purum),
- nagy borzasmoha (Rhytidiadelphus triquetrus),
- emeletes moha (Hylocomium proliferum);
de ezek között is feltűnik a melegkedvelő:
- pusztai tujamoha (Abietinella abietina) és
- fodros göndörmoha (Tortella tortuosa).
Források
[szerkesztés]- Borhidi, 2007: Borhidi Attila, 2007: Magyarország növénytársulásai
- Élőhelyismereti 2.0: Élőhelyismereti útmutató 2.0