affixum

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɒfːiksum]

Főnév

affixum

1. latin (nyelvtan) A szótövekhez elöl vagy hátul hozzákapcsolt módosító elem: igekötő, rag, jel, képző.

Fordítások

Tartalom

angol: affix (en) bolgár: прибавка (bg) (pribavka), придатък (bg) (pridatǎk) francia: affixe (fr) nn görög: προσθήκη (el) nn (prosthíki) holland: affix (nl) sn, aanhangsel (nl) sn szerbhorvát: додатак (sh) hn, dodatak (sh) hn japán: 付属ふぞく物ぶつ (ja) (ふぞくぶつ, fuzokubutsu) kínai: 附加ふか物ぶつ (zh) (fùjiāwù)

német: Anhang (de) hn, Anhängsel (de) sn orosz: добавление (ru) sn (dobavlenije), дополнение (ru) sn (dopolnenije), придаток (ru) sn (pridatok) portugál: afixo (pt) hn román: afix (ro) sn szuahéli: kiambishi (sw)